• Most, hogy Európa két legnagyobb gazdasági és politikai súlyú intézménye: az Unió és az Európa Tanács újabb és újabb törvényeinket veszi górcső alá;
• most, hogy az európai és azon kívüli kormányok és nem-kormányzati szervezetek, no meg a világsajtó  napi házi feladatának tekinti a legújabb magyarországi törvényalkotási fejleményekről való híradást és annak kommentálását;
• most, hogy a magyar politikai-közéleti szereplők 24 órás szolgálatban vitatják a 2010 ősze óta megalkotott több, mint 300 magyar törvény, benne az új Alaptörvény (leánykori nevén: 1989. évi Alkotmány) európai jognak való megfelelését, vagy azt sértő voltát;
• most, hogy a magyar politikai-közéleti szereplők fenntartás nélküli készségüket nyilvánítják ezeknek a törvényeknek a bármilyen tekintetben való módosítására, ha azok netán nem lennének összhangban az európai joggal;
• most, hogy a magyar kormány kérésére az Európa Tanács emberi jogi és alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága (a Velencei Bizottság), azt követően, hogy 2010-ben jelentős részben megsemmisítő bírálatot gyakorolt mind az Alaptörvény megalkotásának folyamatáról, mind annak szövegéről-tartalmáról – újra hat, Magyarország (leánykori nevén: Magyar Köztársaság) „újjászervezéséről”, közjogi rendszerének teljes átalakításáról szóló törvényt vesz vizsgálat alá abból a szempontból, hogy az megfelel-e az Emberi Jogok Európai Egyezményének,
• most, hogy az EU Bizottsága 3, azaz három törvény miatt gyorsított eljárásban indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen,

szóval most azért mégiscsak felvetődik a kérdés: tényleg indokolt-e számos magyar politikai-közéleti szereplő naív rácsodálkozása a világra, hogy

„jé, hát ezt nem is tudtuk,

hogy ez az …. (például a Malév évtizedek óta tartó állami szubvencionálása, a jegybanki függetlenség másfél éve előtérbe került kétségbe vonása, majd ennek a 2011. évi CCVIII. törvénnyel való törvénybe iktatása, a bírói függetlenség és a törvényes bírósághoz való jog „újszerű” garantálása a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvényben és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A §-ában stb) nincs összhangban az európai joggal”?