"Ha Kínában szabad lenne a sajtó, talán nem alakult volna ki a világjárvány" címmel jelentetett meg cikket az Újságírók Határok Nélkül nevű nemzetközi szervezet. Egy szabad sajtóért küzdő civil szervezettől érthető, hogy a kínai kommunista állam felelősségét a világjárvány kialakulásában ebből a szempontból közelíti meg. Ugyanakkor egy olyan járvány elszabadulásában, amelynek már most több tízezer áldozata van, hónapokra (talán évekre is) felforgatja szinte az egész bolygó lakosságának életét, és – nem utolsósorban – egy gazdasági világválságot is magával hoz, több a felelőssége egy állami vezetésnek annál, mint hogy cenzúrázza a sajtót.

A cikk szerint, Vuhanban és környékén 86 százalékkal kevesebb ember betegedett volna meg az új koronavírustól, ha a kínai hatóságok nem január 20-án, hanem két héttel korábban vezették volna be a különféle korlátozásokat. Ha pedig december utolsó napjaiban léptek volna, 95 százalékos lehetett volna az esetszám csökkenése. A nemzetközi újságíró-szervezet egyéb példákat is hozott arra, hogy mikor és mivel késlekedett Kína. Az ázsiai ország tudósai ugyan viszonylag hamar megismerték a vírus szerkezetét, ám nem hozták azonnal nyilvánosságra. Kína ugyancsak hibát követett el azzal, hogy a már összegyűjtött egyéb információkat sem publikálta, és emiatt a szomszédos országok is csak késve értesültek a valós veszélyekről.

A globalizált és urbanizált világunkban a járványok terjedésének kockázata rendkívül magas. A jelenlegi körülmények között bármikor elszabadulhat a koronavírus utáni következő világjárvány is. Egy járvány kirobbanásának megelőzésében, vagy a hatásainak minimalizálásában megvan a felelőssége a biológusoknak és más járványügyi szakembereknek is, de a Kínából elszabadult vírus esete is jól mutatja, hogy mennyire fontos a politikai döntéshozók szerepe.

Éppen ezért, a nemzetközi politikának és azon belüli is az ENSZ-nek, kötelessége felvetni a kínai állam felelősségét, a Kínai Kommunista Pártnak pedig kötelessége a nemzetközi közvéleménynek tudtára adni, mely politikusai és miért hozták azokat a döntéseket, amelyek hatására hetekig elhallgatták a világ elől az elszabadult vuhani járványt.

Ha pedig név szerint tudjuk, kiknek a felelőssége a világjárvány és kiknek a felelőssége az ezt követő gazdasági válság, akkor ezeket a döntéshozókat el kell tudni számoltatni, például nemzetközi bíróság előtt. Erre nem bosszúvágyból van szükség, hanem a jövőbeni katasztrófák megelőzése érdekében: a világ politikusainak tisztában kell lenniük azzal, hogy a döntéseiknek súlya van, egy ilyen globalizált világban pedig már nem csak a saját nemzetállamukra, nem csak a régiójukra, hanem az egész világra.

Ennek persze még nincs itt az ideje. Ha a válság teljesen lecsengett és már pontosan számba lehet venni a károkat, akkor lehet jogi elégtételt venni az ezért felelős személyeken. És addig is sokat tehet Kína a bajok enyhítéséért!

Kínában úgy tűnik, kezd visszaállni a normális élet (bár ez most még nagyon becsapós lehet, könnyen előfordulhat, hogy új lendületet kap a vírus). Mostantól a kínai kormány koncentrálhat a vírus kialakulásának mélyebb vizsgálatára, a válság utólagos hatásainak intenzívebb enyhítésére, ez pedig rengeteg olyan tapasztalattal jár, amely megosztása segíteni tudja majd a többi kormányt, ha ők is abba a fázisba értek, ahol most Kína jár. A tapasztalatok megosztása mellett pedig anyagi támogatással, illetve védőfelszerelések szállításával is kivehetik a részüket a maguk által okozott káosz enyhítésében (utóbbit már teszik is.)

Ha mostantól példaértékűen viselkedik Kína, az jövő válsághelyzeteinek kialakulása és kezelése szempontjából is jó hír lehet. Ez ugyanakkor nem boríthat fátylat a mostani világválság kialakulásában való felelősségükre. Ezért kell elszámoltatni azokat a kínai politikusokat, akik a tavalyi év végén elhallgatták a koronavírus megjelenését!