Az erdélyi magyarok csupán egyötöde érzi úgy, hogy személyes életében a kisebbségi helyzet társadalmi hátrányok forrása volt valamikor. Ha a mostani eredményeket összevetik egy korábbi, 2001-es kutatás eredményeivel, az látszik, hogy a diszkrimináció érzete az elmúlt időszakban jelentősen csökkent, hiszen 2001-ben még a magyarok 30 százaléka számolt be hátrányos megkülönböztetésről - olvasható ki a 2006 novemberében készült, Erdély című kutatás eredményeiből.

Arra a kérdésre, hogy érte-e a magyar kisebbséghez tartozó válaszadót hátrány élete során az ország többségi lakossága részéről csak azért, mert magyar, a 79 százalék válaszolt nemmel. Az életkor, a nem és a lakhely nem befolyásolják, hogy az illető a többség részéről tapasztalt-e valaha társadalmi megkülönböztetést.

Az eredmények alapján legfeljebb egy nagyon gyenge státushatást lehet kimutatni: a felsőközép és felső státuscsoportba tartozók életük során vagy inkább megtapasztalták az etnikai alapú megkülönböztetést, vagy erre inkább érzékenyek. A személyesen megélt etnikai alapú hátrányok nem vezetnek közvetlenül a migrációs szándék erősödéséhez. Ha viszont a diszkrimináció érzete mellett az erdélyi magyarok és románok közötti viszonyt konfliktusosnak érzékeli a válaszadó, akkor az felerősíti a migrációs szándékot.