Halló! Mit is gondol Breivik expártja a Jobbikról meg a muszlimokról?

Halló! Mit is gondol Breivik expártja a Jobbikról meg a muszlimokról?

Utolsó frissítés:

Zentai Péter Szerző:

Zentai Péter
Zentai Péter
Tetszett a cikk?

A norvég Haladó Párt szerint az országban történt példátlan dráma nyomán Európa-szerte növekedni fog a parlamenti demokráciába vetett hit, a szélsőségesek gyengülni fognak. A világsajtóban leginkább jobboldali populistának, némelykor radikálisan jobboldalinak nevezett alakulat egyik alelnöke, ifjúsági tagozatának vezetője személyes sorsával véli igazolni, mennyire tarthatatlanok azok a vélemények, amelyek összefüggésbe hozzák a Haladó Pártot annak egykori tagjával, 76 ember gyilkosával.

Zentai Péter: Nem lehet szerintem véletlen, hogy Anders Breivik az ön pártját tekintette politikai otthonának.

Himanshu Gulati: Breivik egy őrült gonosztevő.  Hazámban szerencsére nem akad komoly ember, aki összemosná őt a mi pártunkkal csupán azért, mert egy darabig nálunk tevékenykedett. Más pártoknál is ugyanezt tette. Viszont mi voltunk az egyedüliek, akik kidobtuk zavaros nézetei miatt.

Z. P.: Ettől függetlenül Breivik elhíresült írásában azt állítja helyeslőleg, hogy végülis a Haladó Párt az egyedüli Norvégiában, amelyik legalább napirendre meri venni a bevándorlók ügyét, és a  deportálások szükségességéről beszél.

H. G.: Igaz, hogy ezt írja, de egyúttal kifejezi elégedetlenségét is velünk szemben, mondván, hogy nem ízlése szerint valóak vagyunk, mert szerinte kesztyűs kézzel bánunk a külföldiekkel, a muszlimokkal. Ő olyan nézeteknek ad hangot, amihez nekünk sosem volt semmi közünk, és nem is lesz soha.  Olyan dolgokat kér tőlünk számon, mint amilyeneket a dán, a svéd radikális jobboldal, vagy maguknál a Jobbik nevű párt képvisel.

©

Z. P.: Azt akarja mondani, hogy a Haladó Pártnak semmi köze sincs az európai radikális jobboldalhoz? Ez azért lenne furcsa, mert – különösen a komoly angol és az amerikai sajtó, amely azért nem szokott túl  nagy zagyvaságokat állítani – mégis egy és ugyanazon csoporthoz tartozóaknak írja le mindannyiukat.

H. G.: Ezúttal azonban hülyeségeket írnak. Főleg a skandináv baloldali pártok propagandájának hatását érezni e cikkekből, elemzésekből. Le akarnak bennünket járatni, össze akarnak mosni bennünket olyan szélsőségesekkel, akikhez nemhogy semmi közünk, hanem harcolunk ideológiájuk ellen. Egyszerűen vérvádnak tartom, hogy bárki – külföldről – a mi propagandánkat felelősnek nevezze annak a tömeggyilkosnak a tettéért. Ha  most beszélne nálunk egy kormánypárti, tehát szociáldemokrata vezetővel, az bizonyosan védelmébe venne bennünket, és cáfolná ő is, hogy bármi közünk van fasisztákhoz vagy bármely szélsőjobboldali erőhöz.

Z. P.: Minek tartják hát magukat? Kikkel érzik magukat egy ideológiai platformon?

H. G.: A közép-jobb színezetű a nemzeti liberálisokkal. Az amerikai republikánusokkal például. Norvégiában minden  polgár tudván tudja, hogy  Haladó Párt gazdasági nézeteit tekintve jobboldali erő. Alapvetően liberális, nemzeti liberális a pártunk. A szabad verseny állami korlátozása ellen vagyunk. Egyébként nálunk egyáltalán nincs is olyan politikai erő,  amely propagandát folytatna a muszlimok ellen úgy, ahogyan ezt Svédországban, Finnországban, Dániában, Ausztriában tapasztalni, még ha kétségtelen, hogy a szabad piaci gazdálkodásba vetett hit nem választ is el minket egymástól. Viszont egy pici darabka azonosság sem fedezhető fel köztünk és Le Pen franciaországi mozgalma között, jóllehet a brit sajtóban párhuzamost húznak köztünk és köztük.

Z. P.: Mi a véleményük a közép-európai nacionalista jobboldalról? Tud e témában valamit is Magyarországról?

H. G.: Az itteni tévében és újságokban többször is írtak arról, hogy maguknál erősödik az államközpontú gondolkodás és az antiszemitizmus. A magyar szélsőjobboldal, a Jobbik cigány- és zsidóellenes. Ilyen dolgokhoz van aztán a legkevésbé közünk, a mi pártunk ráadásul erősen elkötelezett Izrael irányában. A muszlim terjeszkedés egyformán súlyos kihívás Európa és Izrael jövője szempontjából ugyanis.

Z. P.: Szóval mégsem véletlen, hogy Anders Breivik fantáziát látott a maguk pártjában, mert szót emelnek a muszlimok ellen.

H. G.: Pontosítok: csak a nyugati társadalmakat elutasító és mégis köztünk élni akaró  muszlim szélsőség, a muszlim fanatizmus, fundamentalizmus a problémánk, a muszlimokkal és más harmadik világbeliekkel az égvilágon semmi bajunk. Ha lenne, akkor én nem lehetnék az ön interjúalanya, ugyanis anyai részről muszlim vagyok, az egész családom  Indiából vándorolt ide.

Z. P.: Kettős identitása van?

H. G.: Itt születtem, Norvégia a hazám. Norvégnak vallom magam, külsőm miatt azonban nem is tagadhatnám, hogy Indiából származnak az őseim. Egész eddigi életemben nem volt ebből problémám, érdem alapon jutottam előre a pártomban, karrieremet se pro, se kontra nem befolyásolta a származásom. Norvégia ilyen ország, nyitott társadalom, és nyitottnak is akarjuk látni a jövőben. E nyitottságot és szabadságot  azonban szerintünk igenis veszélyeztetik egyrészt a  fanatikus, másrészt az  illegálisan itt tartózkodó külföldiek. A norvég állam évente 15-20 ezer bevándorlónak ad letelepedési és munkavállalási engedélyt. De átlagban dupla ennyien jönnek be az országba és az első pillanattól kezdve hazudnak. Hazudják, hogy üldözik őket saját hazájukban, hazudnak azért, hogy – illegális ittlétük dacára is – felvehessék a nagyvonalú állami segélyeket. A norvég adófizetk pénzéből fizetünk bűnözőket tehát. Ez ellen vagyunk, de nagyon.

Z. P.: Mit kellene ön szerint ezekkel az emberekkel csinálni?

H. G.: Kiutasítani. El kell hagyniuk az országot, rögtön azután, hogy lelepleződtek.  A szociáldemokrata kormánypárt azonban  tétovázik, és emiatt érezhetően romlik a társadalmi légkör. Mi kimondjuk azt, amit az átlag ember itt Norégiában gondol.

Z. P.: Az önök külföldi kritikusai viszont éppen azt vetik a szemükre, hogy túldramatizálják, mindenesetre állandóan napirenden tartják ezt a témát, ha nem tennék, akkor nem kapnának szellemi munícióhoz a Breivikek és más őrült vagy normális szélsőjobboldaliak.

H. G.: Ezt teljesen másként látjuk. Azok a baloldaliak, akik ilyesmiket hangoztatnak, becsapják önmagukat és a nemzetet egyaránt. Az átlagember nem hülye ugyanis, akár beszélnek neki az illegális bevándorlók által elkövetett bűnökről, akár nem, pontosan tudják, hogy miről van szó. Azáltal fokozódik a feszültség, azáltal jönnek elő a szélsőjobboldaliak, minél kevésbé nevezik nevükön a külföldi bűnözőket, minél inkább azt a látszatot kelti a baloldali sajtó és a baloldali politika, hogy a muszlim szélsőségesek nem jelentenek veszélyt a társadalomra, nincs az illegálisan itt tartózkodó idegenek által elkövetett jellegzetes bűnözés. Mindenki tudja, hogy létezik ez a bűnözés. Az a határozott véleményünk, hogy a társadalomnak ki kell beszélnie ezt a problémakört, hogy ne történhessenek társadalmi drámák.

Z. P. : Mégis azt olvasom egy friss amerikai sajtóelemzésben, hogy az önöknél történt dráma inkább elijesztette és letompította propagandájukban a radikális jobboldaliakat, ha úgy tetszik, a jobboldali populistákat egész Európában. Ha ez így van, akkor ez ellentmond annak, amit az imént kifejtett.

H. G. : Még egyszer: nekünk semmi közünk az európai radikális jobboldalhoz, minden porcikánkban ellenük vagyunk. Norvégiában a következőt tapasztalom, és remélem, hogy ugyanez lesz tapasztalható egész Európában: a drámát követően minden parlamenti párt iránt megnőtt az érdeklődés, a mi pártunkhoz még soha nem csatlakoztak fiatalok olyan nagy számban néhány nap leforgása alatt, mint az elmúlt héten. Természetesen a legtöbbet  tagság gyarapodásban a kormánypárt, a versenytársunk, a szociáldemokrata párt profitált, hiszen őket érte közvetlenül a terrorista csapás.

Z. P.: Csak azt ne mondja, hogy Breivik valójában a baloldal ügynöke volt!

H. G.: Természetesen ez még viccnek is rossz lenne. Nincs, természetesen semmiféle összeesküvés. Az a férfi egy magányos őrült, aki felmutatott némi zseniális vonásokat is ugyan, de kívánom, hogy inkább ne legyenek ilyen zsenik sehol sem. Minden esetre tette nyomán  nőtt az emberek, főként az ifjúság politikai aktivitása és a szolidaritás, mindenekelőtt a parlamenti demokrácia iránt. Bármennyire borzasztóan hangzik is, de ez a tragédia hasznára vált a demokráciának. A demokráciának az fog még nagyobb hitelt adni, ha az általunk erőltetett kérdéseket, köztük az illegális bevándorlás ügyét, az eddigihez képest sokkal nyíltabban fogjuk kibeszélni parlamentben és a médiában egyaránt.