Boris Johnson valahogyan, valamiért, valameddig még miniszterelnök
Boris Johnson többéves hazudozás, szexbotrányba került tory képviselők, korrupciógyanús ügyek és egy bizalmatlan párt mellett akarja megtartani a pozícióját, és valamiért még mindig sikerül neki – de talán már nem sokáig.
Kedd este Boris Johnson kabinetének két kulcsfontosságú tagja, a pénzügyminiszter Rishi Sunak és az egészségügyért felelős Sajid Javid felállt a kormányból. Azóta közel harminc kormánytag követte őket.
Az ütések övön alul érték a kormányfőt. Egyfelől azért, mert a pár perccel egymás után megjelent lemondólevelek elég élesen bírálták Johnson kormányzását. Sunak azt írta: bár a gazdaságot talpra állították a járvány után, „a társadalom azt várja, hogy a kormányzást komolyan vegyék, és kompetensen csinálják”, és itt az ideje, hogy „az emberek hallják az igazságot, mert azt már tudják, hogyha valami túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, vélhetően nem is igaz”. Javid levelében azt magyarázta: „a konzervatívok képesek keménykezű vezetőként és elvemberként kormányozni. Nem mindig a legnépszerűbbek, de mindig kompetensen dolgoznak a közérdekért. Ebben a pillanatban a társadalom joggal érezheti: ebből egyik sem igaz.” Mindketten kifejtették azt is, hogy Johnsont eddig hűen támogatták, és elismerték érdemeit a befagyott Brexit-vita megoldásában, de nem tudják a továbbiakban felelősen végezni a munkájukat a miniszterelnök keze alatt.
Sunak és Javid távozása viszont nem csak azért fájdalmas Boris Johnsonnak, mert jól bejáratott politikusok (Javid például kultúráért felelős, belügy- és pénzügyminiszter is volt), és nem is csak azért, mert ezzel a kormányzati űrt olyan emberekkel tudja már csak felölteni, mint a Sunak helyére beugró Nadhim Zahawi, aki elvakult híve, mintsem konstruktív munkatársa Johnsonnak. Mindeközben gyakorlatilag óráról órára fokozódik a nyomás: szerdán egymást váltották a lemondólevelek Johnson asztalán az alsóbb szintű kormánytagoktól, a cikk megjelenésekor 31 távozóról lehet tudni. Így már a látóhatáron van Theresa May rekordja, akit két és fél év alatt 60 politikust veszített, köztük 16-ot a kabinetből.
Az, hogy a miniszterek a kormánypolitikával való elégedetlenség és a nyilvánosság előtti vállalhatatlanság miatt felállnak, olyan hagyomány a brit parlamentarianizmusban, amely nem sok jót ígér Johnsonnak. Amíg a May-kormány lemondásainak döntő részét a bonyolult Brexit-megállapodások jelentették, Boris Johnsont kevésbé politikai, mintsem erkölcsi ballépései szorítják sarokba.
Ezek közül egyértelműen kiemelkedik a sokat emlegetett partygate: miközben Nagy-Britanniában szigorú karanténszabályok voltak érvényben 2020 és 2021 nagy részében, Johnson és több kormányzati tisztviselő, köztük Rishi Sunak is rendszeresen házibulikat és kerti partikat tartottak többek között a Downing Streeten. A partik miatt vizsgálat indult, a rendőrség Johnsont, feleségét és Sunakot is megbírságolta.
A miniszterelnök közvetlen személye körül viszont messze nem csak a bulik okoztak felháborodást. 2021 májusában 112 ezer fontból újította fel a Downing Street-i lakását, arról viszont „állítólag nem tudott”, hogy ezért egy tory pártdonor fizetett – pedig cserébe beígérte neki, hogy „egy nagy kiállítás” szervezésében szerepet kap. Két hónappal később már arról szóltak a hírek: ingyen nyaralt egy másik donor villájában. Múlt héten pedig arra derült fény: Johnson úgy nevezte ki frakcióvezető-helyettesét, hogy tudott róla, korábban felmerült vele szemben, hogy szexuális zaklatást követett el. A februárban megbízott Chris Pincher most azért mondott le, mert június legvégén megfogdosott két férfit egy pubban. Ezt követően derült fény arra, hogy Johnson annak tudatában kérte fel őt, hogy korábban is ilyen gyanúba keveredett a férfi.
De nemcsak Boris Johnson, hanem az egész Konzervatív Párt etikai problémákkal küzd. 2020 óta nyolc tory politikus kényszerült lemondásra szexuális zaklatás vagy botrány miatt, Johnson egykori főtanácsosát, Dominic Cummingst is Covid-szabály-szegésen kapták, Matt Hancock munkahelyi afférja miatt mondott le egészségügyi miniszteri pozíciójából, Priti Patel belügyminisztert pedig munkahelyi bullying vádjával vizsgálták.
Az pedig újabb púp a toryk hátán, hogy mindeközben a szakítás után is sikerült összerúgni a port az Európai Unióval, ugyanis egyoldalúan átírnák a Brexit-deal legnehezebben tető alá hozott részét, az északír-határprotokollt, ez azonban nemzetközi jogot sérthet.
A britek egyoldalúan átírnák a Brexit-megállapodást, nemzetközi jogot sérthet az új északír-megoldás
Tisztában van a Liz Truss vezette brit külügy, hogy rosszban sántikál, de Westminsterben úgy látják, elkerülhetetlen a Brexit-megállapodás csatolmányának átírása, és amúgy is csak formai kérdésekről van szó. A törvényjavaslat viszont aligha fog átmenni a parlamenten jelenlegi formájában.
Boris Johnson eddig két szavazással nézett szembe, amely segíthette a helyzetértékelését. Június elején bizalmatlansági szavazást kezdeményezett ellene a Konzervatív Párt, ahol ugyan nem szavazták le, de elég beszédes volt, hogy a 359 képviselőből 148, avagy azok 41 százaléka ellene voksolt – ez a legnagyobb elutasítottság minden korábbi tory elődjéhez képest. A szavazás után Johnson és hívei azt kommunikálták, innentől lezártnak lehet tekinteni a partygate óta felhevülő konfliktusokat, és egységben lehet tovább haladni – mint látjuk, egy hónap sem kellett, hogy a látszólagos egység felbomoljon.
Bár nem készülnek választásra a briteknél, június végén a választói attitűdökről ha csak kicsiben is, de dermesztő képet kaptak a toryk: Wakefield és Tiverton and Honiton választókerületekben előrehozott választást tartottak (Imran Ahmad Khan, illetve Neil Parish lemondása miatt), és mindkettőt csúfosan elvesztették.
Akkor miért nem mond le?
A bizalmatlansági szavazás óta nyilvánvaló, hogy a toryk jelentős hányada meg akarja buktatni Johnsont, mellette is döntő részt azok szavaztak, akiknek extra juttatás jár kormányzati tisztségük miatt. Ennek a folyamatnak lehet a része Javid és Sunak távozása is, akiknek az elvesztése azt a kérdést is felveti: mi van, ha ők már a Johnson utáni időkre készülnek, esetleg miniszterelnöki álmokat dédelgetve helyezkednek? Elvégre Johnson is ezt tette, amikor Theresa May külügyminisztereként lemondott, backbenchre vonult (hátsó sorok a parlamenti alsóházban, a kormányzati tisztség nélküli képviselők helye). Itt szépen kivárta, amíg elődje megbukjon, hogy utána a Brexitre kihegyezve megszerezze a pozíciót, később pedig ugyanezen üzenet mentén választást nyerjen. Javid és Sunak ráadásul – más, prominens toryk, például Jeremy Hunt, Dominic Raab, Michael Gove és Priti Patel, vagy éppen az „új vasladyként” kikiáltott külügyes Liz Truss mellett – esélyesek lennének Johnson utódjaként, mindkettőjük pozícióját gyengíti viszont, hogy eddig nem emelték fel a hangjukat, és lehet, túl későn dobbantottak.
Bár minden jel arra mutat, hogy itt lenne az ideje, Johnson azért sem áll fel, mert az elmúlt évek tory kormányzása, és legfőképpen a Brexit Leave-kampányának sikere jelentősen megtépázta a brit parlamentarianizmus bevett gyakorlatait. Johnson egy tényszerűen hamis adatokra épített, Cambridge Analyticával és orosz befolyással felfűtött kampány arca volt, amely megdöntötte a politikai tabukat, a többéves kilépési tárgyalások pedig apatikussá tették a társadalmat. Ezek után nem meglepő, hogy Johnson nem mozdul a székéből.
A miniszterelnöknek pedig szerencséje is van, mert amíg a toryk bénáznak, az ellenzéket vezető Munkáspártot sem kell kétszer kérni, hogy magában tegyen kárt. Vezetőjük, Keir Starmer ugyan nem olyan megosztó figura, mint elődje, Jeremy Corbyn volt, cserébe korántsem annyira népszerű és tehetséges, ráadásul neki is volt egy karanténban sörözős botránya, amely miatt még vizsgálat zajlik.
Mi jön most?
Ha eddig nem, feltehetően ezután sem fog egyik pillanatról a másikra távozni Johnson, de a nyomás csak növekedni fog. Szerda délután összeült a parlamenti alsóház, ahol több tory külön felszólalásban, Sajid Javid pedig lemondási beszédében bírálta Johnsont, és próbálta rávenni párttársait, hogy forduljanak szembe vele.
Szerdán ráadásul nemcsak az alsóház, de annak bizottsági elnökei is leültek faggatni a miniszterelnököt, de ő kitartott amellett, hogy a Konzervatív Párt erős, és láthatóan bízik abban, hogy fel tudja tölteni az üresedő székeket. Itt derült ki például, hogy már Michael Gove lakhatás- és önkormányzatügyi miniszter, Johnson régi harcostársa is lemondásra szólította fel a miniszterelnököt.
Johnson mindezek ellenére kitartott amellett, hogy folytatja a munkáját – ebben pedig segítségére van az is, hogy a Konzervatív Párt szabályai szerint egy évig nem tarthatnak bizalmatlansági szavazást ellene házon belül. A brit politika július 21-én vonul nyári szünetre, a belső ellenzék viszont bízik abban, hogy a szabályok kijátszásával kiprovokálható egy újabb szavazás. Azt pedig már jóval kétségesebb, hogy túlélné-e Johnson.
Meddig maradhat miniszterelnök valaki, ha tízből négy képviselője nem támogatja?
Papíron bizalmi szavazást nyert Boris Johnson, a gyakorlatban viszont nagyon úgy tűnik, hogy két részre szakadt a Konzervatív Párt. A miniszterelnököt támogatók azt mondják, megkérdőjelezhetetlen megerősítést nyert a kormány, az igazi teszt azonban csak a következő hetekben jön az időközi választásokon.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Boris Johnson nem hátrál, de kérdés, meddig marad mögötte támogatás
Boris Johnson tovább küzd a politikai túlélésért, gyorsan kinevezte a kedd este távozó két minisztere utódait.
Érik a vég Boris Johnson számára? Távozott a brit kormány két kulcsminisztere
Az egészségügyi és a pénzügyminiszter távozásánál már csak az azt kísérő, nyilvánosságra hozott levél lehet fájóbb a brit kormányfő számára.
