A Párizsi Megállapodás elfogadása óta a pénzügyi szektor továbbra is tetemes összegekkel finanszírozza a fosszilis iparágat: 2015 és 2020 közt a legnagyobb 60 bank 3,8 ezer milliárd dollárnyi új finanszírozást nyújtott fosszilis energiához köthető befektetésekre, amely a magyarországi GDP kb. 25-szöröse. Ez tovább mélyíti a klímaválságot – hívja fel a figyelmet Burger Csaba, közgazdász a Másfélfok keddi elemzésében.

Hozzátette,

az elmúlt években történt elmozdulás például a banki hitelezési gyakorlatban, a piac elkezdte „büntetni” a magas üvegházhatású gáz-intenzitással működő hitelfelvevőket, például magasabb kamatokkal és rosszabb hitelminősítésekkel, vagy a befektetési portfóliókból való kizárással.

Ezzel egyidejűleg a központi bankok is felfigyeltek a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyekre: a szennyező vállalatok drágábban jutottak hitelhez, a pénzügyi piacok azonban továbbra is alulbecslik a klímaválság valós kockázatait.

A szakember kettős kockázatot lát:

egyrészt kevés lehet a forrás a zöld átállás finanszírozására, másrészt a klímaváltozás negatív hatásainak erősödésével, és az abból fakadó fizikai kockázatokkal nőnek a cégek törlesztési nehézségei.

A hiteldrágulást előrevetítő logika arra sarkallta az eurózóna pénzügyi stabilitása felett őrködő Európai Központi Bankot, hogy klíma-stressztesztet végezzen: négymillió vállalat adatait vizsgálta, hogy pénzügyi szemszögből vesse össze a zöld átmenet miatti veszélyeket a klímaváltozás fizikai kockázataival három különböző, lehetséges klíma-forgatókönyv esetén.

A három forgatókönyv közül egyértelműen a Párizsi Megállapodás betartását szem előtt tartó „rendezett átállás” lenne a legkedvezőbb. Európa, és kifejezetten Magyarország még így is növekvő árvíz-, aszály- és tűzkockázatokkal néz szembe a következő 30 évben.

Bár a szakértő szerint kevésnek tűnhet a 8,5 százalékos, Eurózónára számolt hitelezési veszteség a legrosszabb forgatókönyv esetén, annak egyenlőtlen eloszlása miatt olyan kritikus jelentőségű iparágak cégeinek közel egyharmada került a magasan fenyegetett kategóriába a stressz-tesztben, mint a mezőgazdaság, bányászat, energetika és vízgazdálkodás.

Burger Csaba szerint a karbonadó jó megoldásnak tűnhet, de nem ér semmit, ha ezzel csak az EU-n kívülre telepítjük a szennyezést és kibocsátásokat, hiszen a világon bárhol bevezetett széndioxid-kvótarendszer vagy adó a belföldi fosszilis iparágaknak nyújtott hitelezést csökkentette, de a határon átívelőket megnövelte. Emiatt muszáj a közvetett kibocsátásokat is bevonni a vizsgálatokba.

Összességében a probléma megoldása összetett, de egyáltalán nem megoldhatatlan feladat. A szabályozási lépéseket már most meg lehetne tenni, továbbá már az is hatalmas előrelépés lenne, ha ugyanannyi pénzt fektetnénk a megújuló energiákba, mint 2015-2020 között a fosszilis iparágba.

A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) szerint 2050-ig 27 ezer milliárd dollárt kell megújuló energiára és ezek gazdaságos tárolására fordítanunk. Egy évre vetítve ez majdnem dollárra éppen annyi pénz, mint a cikk elején idézett, 2015 és 2020 között fosszilis energiába fektetett finanszírozás.