Összeomlott az egyik jelentős műanyag-újrahasznosító program Ausztráliában, miután kiderült, hogy több százmillió, a Coles és a Woolworths helyi szupermarketláncokban leadott nejlonszatyor és más lágy műanyag tárgy nem került újrahasznosító üzembe, hanem titokban raktárakban helyezték el.

A műanyag-hulladékot a REDcycle nevű újrahasznosítási program keretein belül dolgozták volna fel, ám a programot működtető Melbourne-központú RED Group, amely azt ígérte, hogy a begyűjtött hulladék partnereik révén aszfalthoz és betonhoz kevert adalékként, utcabútorként vagy épp bevásárlókocsiként éled újra, váratlan nehézségekbe ütközött, csak épp elfelejtett róla szólni.

A cég a Sydney Morning Herald becslése szerint több mint egymilliárd darab – több ezer tonnányi – hulladékot helyezett el raktárakban – a cég maga nem közölte, mekkora ez a mennyiség. A hallgatást végül kedden törték meg, a lap érdeklődése nyomán, és közölték, hogy felfüggesztették a program működtetését.

Mint immár honlapjukon is írják, a fő gondot részben a begyűjtött hulladék mennyiségének exponenciális – 2019 óra 350 százalékos – emelkedése okozta, illetve az, hogy a Covid-járvány miatt számos újrahasznosító partnerük állt le a feldolgozással, ami

tarthatatlan nyomás alá helyezte a REDcycle üzleti modelljét.

Már annyi műanyagszemetet termelünk, hogy az újrahasznosítás önmagában kevés

Ma már annyi műanyaghulladékot termel az ember, hogy az újrahasznosításuk szinte nem is csökkenti a probléma súlyát.

Így aztán, mint a Sydney-i lap írja, a közel 2000 szupermarketben kialakított gyűjtőpontokon napi szinten leadott ötmillió műanyag tárgyat – többek között bevásárlószatyrokat, állataledel-, jégkrém-, és fagyasztottélelmiszer-csomagolásokat, valamint buborékos fóliát – már egy ideje csak raktárakba szállítják. A cég azt állítja, hogy a program felfüggesztése csupán átmeneti, de azt nem közölték meddig tart. Azt is állítják, hogy a már elraktározott műanyaghulladék nem szemétlerakókban végzi majd, hanem csak később lesz feldolgozva.

A lap szerint a program már legalább öt hónapja bajba került, amikor tűz ütött ki az egyik legnagyobb partenük, a Close the Loop újrahasznosító üzemében, ahol aszfalt-adalékanyagként hasznosult újra a hulladék. Ez az üzem leghamarabb jövő év közepén indulhat újra, vagyis addig az sem valószínű, hogy a program feléled. Tavaly februárban viszont már kidőlt egy kisebb partnerük is – a Plastic Forests nevű társaság, amely palántázó eszközöket gyártott a műanyagból –, a múlt héten pedig a kerti bútorokat és burkolóanyagokat készítő Replas dobta be a törülközőt, mondván, nem fogad be több műanyaghulladékot, mivel kivezeti az ebből készült termékeit.

Az ausztrál lap emlékeztet, hogy a program bedőlése csak az utolsó a műanyag-újrahasznosító ágazatot sújtó hasonló problémák sorában. 2017 és 2020 között például többször is előfordult, hogy feldolgozásra váró, felhalmozott műanyaghulladék-hegyek gyulladtak ki, mérgező füsttel árasztva el a környéket vagy maradtak őrizetlenül, miután bedőlt egy-egy újrafeldolgozó-üzem. Több százezer tonna újrahasznosításra szánt hulladék került így végül lerakókba, gyakran az adófizetők költségén.

Képünk illusztráció

MTI / Koszticsák Szilárd

Fenntarthatósági szakemberek szerint a jelenségek oka, hogy a rendszer ingatag alapokra épült, mások pedig arra figyelmeztettek, hogy a program bedőlése sokakat tántoríthat el attól, hogy fenntarthatóságban gondolkodjon.

Az műanyagok újrahasznosítását sokan kérdőjelezik meg, leginkább azért, mert akkora mennyiségben ontják a gyárak az utánpótlást, hogy nem győzik feldolgozói kapacitással – még ha mindenki a szelektívbe kukába is dobná –, emellett számos műanyagfajta egyáltalán nem, a többi pedig korlátozott alkalommal hasznosítható újra, és az újrahasznosított műanyagnak alacsony a piaci értéke is, vagyis az üzlet nem kecsegtet vonzó profittal.

Borítóképünk illusztráció.