Az az MIT űrnanotechnológiai laboratóriuma. Pantha rhei © mit.edu

Folyamatosan jelennek meg találgatások arról, hogy melyek lesznek azok a találmányok, amelytől megváltozik a világ, más lesz a jövő, átalakul az életünk. Bár különböző listák készülnek a legkülönfélébb forradalmi technológiákról, de egy közös mindegyikben: nincsen igazán a felsoroltak között semmi meglepő. Annyi csoda történt ugyanis velünk az utóbbi időben a mobiltelefonálástól kezdve a rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) megjelenésén, vagy a nanotechnológia gyakorlati alkalmazásán át a magánűrhajózás megszületéséig, hogy kissé fásultan megyünk el az újabb és újabb tudományos felfedezések és ezek alkalmazása mellett. Régen az összes gyerek a jövőben akart élni, ahol nagyszerű és izgalmas lesz az élet a technika csodáinak segítségével. Ma már talán nincs ekkora sietség gondolatban sem, de minek is lenne, hiszen a vágyott jövő ma van. Vagy legfeljebb holnap lesz. A Business 2.0 magazin például a következő hét technológiát jelölte meg, mint amelyek a leginkább meg fogják különbözteti a jelent és a közeljövőt.

Nem futball csapat, nem súrolószer, még csak nem is görög félisten, hanem olyan szoftvereszközök gyűjtőneve (a következő rövidítésből Asynchronous JavaScript and XML) , amelyeket az interneten lehet elérni a böngészőprogramok segítségével, de az alkalmazott technológiák kombinációjának hála, mégis úgy viselkednek, mintha a saját gépünkön futnának.

A legtöbb webes applikáció újabb és újabb weblapok letöltését kívánja meg, hogy végrehajthassa egy feladat egyes elkülönült lépéseit, s emiatt a teljes végrehajtás meglehetősen lassan zajlik. Nem így az Ajax filozófia szerint működő programok esetében. Bizonyára már sokan találkoztak már ilyen szoftverekkel működés közben is, hiszen a népszerű webáruház, az Amazon A9-es keresője, a Google Gmail szolgáltatása vagy a Yahoo Flickr fotós szolgáltatása is az Ajaxot használja. A megoldás névadója Jesse James Garrett, a San Francisco-i Adaptive Path webkonzultáns cég guruja szerint az igazi lehetőségeket azonban az Ajax üzleti felhasználásában látja, ugyanis a technológia rendkívül felgyorsíthatja a távmunkában dolgozók tevékenységét. Mi sem mutatja jobban a megoldás jelentőségét, hogy már a Microsoft is dolgozik saját Ajax fejlesztői eszköztárán.

A hagyományos gyógyszerek piacán a generikus készítmények igen széles körben elterjedtek. Ezek tulajdonképpen egy bevált gyógyszer kis eltéréssel lemásolt hatóanyagával készülnek. Ilyen például az Aspirin generikus változata a Kalmopirin. Amikor megjelentek azok a fehérjék, amelyeket gyógyszerként lehetett alkalmazni, senki sem gondolta volna, hogy ezeket a rendkívül bonyolult molekulákat valaki képes lesz lemásolni, sőt oly módon, hogy ne legyen teljes az egyezés, hiszen az a hatóanyagok szabadalmait sértette volna. A csábítás azonban hatalmas volt, hiszen a cukorbetegségektől a krónikus vesebajig ezek a drága, de igen hatásos szerek nagy karriert futottak be, s tettek igen gazdaggá olyan ma már hatalmas cégeket, mint az Amgen vagy a Genetech. A szabadalmaztatott biogyógyszerek forgalma tavaly meghaladta a 18 milliárd dollárt.

A szabadalmaztatás nem csak védelmet jelentett, hanem egyben azt is, hogy azok, akik le tudják másolni őket (persze nem tökéletes klónt előállítva, mert az tilos), akkor el is adhatják e gyógyszereket. A biogenerikus szerek a teljes biogyógyser-forgalomnak ma még csupán 11 százalékát adják, de az előállításuk érdekében indított kutatások hatalmas léptékkel fejlődnek. A piacnak ebben a szegmensében érdekelt gyógyszeripari cégek elsősorban Kínában, Indiában, de minden valószínűség szerint az Európai Unióban is hamarosan megjelennek az új készítményekkel.

Az USA-ban még csak most fontolgatják, hogy milyen szabályozás mellett engedjék piacra e termékeket, de piacvédelmi okokból való ellenállásra már nem lehet számítani, mert a biogenerikus szerek megjelenése lenyomhatja a fehérje alapú gyógyszerek árát és a velük való gyógyítás költségeit, ami igen jó hír beteg emberek sokaságának.

A keresőmotorok lassan mindenhová behatolnak, ahová korábban nem értek el. A Google jelenleg nagyjából 8 milliárd internetes oldalt indexel, de ez csak a jéghely csúcsa. Számtalan weblap a vállalati tűzfalak mögött lapul, s vár az indexelésre. A web felfedezetlen területe egyes becslések szerint ötszázszorosa annak a világhálónak, amit World Wide Web néven ismerünk.

A régi határok áttörése akkor kezdődött meg, amikor a fájlmegosztó, fájlcserélő rendszerek megjelentek, az egyes számítógépek merevlemezén tárolt zenei vagy multimédia fájlokat képesek voltak megtalálni, és széles körben hasznosíthatóvá tenni. De még óriási mennyiségű értékes anyag található a PC-k merevlemezein, amit eddig nem kutattak vagy osztottak meg. Például hatalmas mennyiségű digitalizált irodalom kutatható fel elvileg. Figyelembe véve, hogy a könyvvásárlás az internet egyik legnagyobb üzlete, nem kétséges, hogy a könyvek p2p letöltése is előbb utóbb akkora méreteket fog ölteni, mint a zenei fájloké. A jogdíjak, vámok és hasonló jogi kérdések megtoldatlansága aligha hátráltatja az új technológia terjedését, mint ahogy eddig sem tette.

A mélykeresés legnagyobb hozadéka azonban az lehet, hogy meglehetősen pontos választ lehet kapni egy konkrét kérdésre a segítségével, ami messze többet jelent majd, mint többé-kevésbé releváns linkek ezreinek a felsorolását, ugyanis a legautentikusabb források is elérhetővé válnak a weben keresztül. A Yahoo, a Google agy az IBM erre irányuló kutatásai és fejlesztései valószínűsítik, hogy erre már nem kell túl sokáig várnunk.

A hagyományos rádiók szép lassan bajba kerülnek a multimédia szélessávú interneten való megjelenése, az mp3-lejátszók elterjedése, a hordozható multimédia lejátszók, s hasonló kütyük miatt. Ha nem találnak ki valami újat, ami a hallgatókat mégis csak a készülékek mellett képes tartani a rádiótársaságok hamarosan lehúzhatják a rolót. A megmentő technológaiai megoldás azonban alighanem készen van a high-definition radio, azaz a nagy felbontású (röviden HD) rádió képében.

A sugárzási licence-tulajdonosok a meglévő frekvenciáikat legyen az AM vagy FM az új keskenysávú megoldás segítségével legalább nyolc szeletre vághatják, s mindegyiken egy új csatornát indíthatnak. Ez nyolcszor annyi zene vagy hír beszélgetés vagy hirdetés sugárzását teszi lehetővé. Mivel a rendszer digitális, ez azt is jelenti, hogy az adások könnyedén tárolhatók, azaz a hallgatók bármikor félretehetik a műsorokat, és később meghallgathatják, ha más dolguk van, például be akarnak kapcsolódni egy másik csatorna élő hallgatásába. A robbanás alighanem az Egyesült Államokban következik be, ahol máris 450 ilyen csatorna működik, de 2007-re a számuk el fogja érni a 2500-at, s lefedik az államok 90 százalékát. A legnagyobb dobás azonban az lesz, hogy a hallgatók le fogják cserélni a rádiókészülékeiket, hogy az újfajta adást hallgathassák. S ebbe az üzletbe már olyan cégek is készek belépni, mint a Disney, a Texas Instruments vagy az autógyártók közül elsőként a Ford.

A wi-fi eléri a mobiltelefonokat is, ami egyet jelent azzal, hogy a vonal és vezeték nélküli hálózatok egyesülni fognak. (Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy az internetes telefonálás – voice over IP, azaz VoIP –, különösen a nemrégiben az eBay által felvásárolt Skype is elindult a mobilhálózatok irányába.) Már jövő év közepén piacra kerülhet legalább tucatnyi olyan közepes árú mobilkészülék, amely a mobilkapcsolatról automatikusan képes lesz átváltani a vonalas hálózatra wi-fi kapcsolaton keresztül. Ez különösen az irodákban, munkahelyeken érdekes, ahol az alkalmazottak (még akkor is, ha nem céges telefonjuk van) a továbbiakban a vállalat vonalait használhatják. Emellett a hívások minősége is sokat javul, sőt az okos telefonokon így szörfözni is lehet az irodákban. Végső soron persze a tarifák döntik el, hogy mobil vagy vonalas beszélgetést érdemes-e folytatni, ám a szolgáltatások rugalmassága igen jelentősen megnő. Emiatt az ipari elemzők arra számítanak, hogy a következő öt évben 100 millió ilyen készüléket fognak értékesíteni világszerte. S ez már elég nagy üzlet ahhoz, hogy a British Telecom, az Ericsson, a Lucent, a Motorola, a Nokia, a Samsung vagy a Texas Instruments máris benne legyen.

Ezek az aprócska üzemanyagcellák a hordozható elektromos eszközök kívülről újratölthető áramforrásai, amelyek sokféle hajtóanyaggal, például hidrogénnek, földgázzal, etil- és metilalkohollal (etanol és metanol) sőt nátrium-borohidráttal is képesek működni.

Jelenleg a lítium-ion elemek a legerőteljesebb áramforrások, amelyek a hordozható elektromos eszközöket ellátják energiával. Nagy valószínűséggel az üzemanyagcellák lassan majd leváltják őket. Jelenleg a legnépszerűbb megoldás az úgynevezett direkt metanolos üzemagyag cella (DMFC), amelyben metilalkoholt és oxigént vegyítenek az energiatermelés érdekében. A Hitachi máris kifejlesztette egy metanolos laptop üzemenyagcellát, amivel várhatóan 2007-ben lép a piacra. A japán mobilszolgáltató óriás, az NTT DoCoMo pedig megbízta a Fujitsu-t, hogy fejlesszen ki miniatűr üzemanyagcellákat a mobiltelefonok számára. A címlapon pedig a Toshiba DMFC meghajtású mp3-lejátszója látható.

Az átállás nem lesz túl gyors, mindenesetre egyes piackutatások szerint 2008-ban a cellák világpiaci forgalma eléri az 510 millió dollárt, 2013-ra pedig a 11 milliárd dollárt. De addigra már versenyben lesz az említettek mellett többek között a Dow Chemicals, a Motorola, az NEC és a Samsung is

A Wi-Max ugyan azt tudja, mint a wi-fi, de a sugárzás nem pár méterre, hanem ötven kilométeres távolságra is kiterjedhet. Ez azt jelenti, hogy egy sugárzási helyről egy egész nagyvárost be lehet teríteni szélessávú internet-kapcsolattal.

Az elkövetkező két évben már arra lehet számítani, hogy Európában (például Magyarországon), Ázsiában és az Egyesült Államokban is megkezdődnek a kísérleti szolgáltatások. A szkeptikusok szerint nem fűződnek elég erőteljes üzleti érdekek a Wi-Max bevezetéséhez, hiszen más hasonló szolgáltatást nyújtó technológiák bevezetésébe már túl sokan túl sok pénzt fektettek. Ennek ellent mondani látszik, hogy a technológia bevezetését sok nagy cég támogatja a már említett Inteltől kezdve a Motorolán át az AT&T-ig. Magyarországon például a GTS Datanet szeretné arra használni a Wi-Maxot, hogy ezen keresztül értékesítse a rendelkezésére álló sávszélességet internet-szolgáltatók számára. Mindenestre az előrejelzések 2010-re 2 milliárd dolláros forgalmat jeleznek a világon a Wi-Max piacán.