A másik csupán karnyújtásnyira van a látható fénytől, az infravörös fénytartományban használható anyag azonban még koránt sem ideális, mert fényáteresztő képessége elég kicsi, de vékony rétegként így is többféle gyakorlati alkalmazása lehetséges.

A New York-i Delaware egyetem kutatói a 18 mm-es mikrohullámú tartományban kísérleteztek, és egymástól 10 mm-re (a hullámhossznál kisebb távolságra) lévő jelforrásokról kaptak felismerhető képet. A másik csoport nanométeres elemekből álló kristályszerkezetet hozott létre, amely már az infravörös tartományban használható lenne, ha csekély fényáteresztő képessége nem korlátozná alkalmazását vékony rétegekre. A két kutatócsoport eredményeiről a "Physical Review Letters" című amerikai tudományos folyóirat egymást követő számaiban adott hírt. 

A fizikusok régóta próbálnak különleges nano-szerkezetű "meta anyagokat" létrehozni, melyek a természetben elő nem forduló makroszkópikus tulajdonságokkal rendelkeznek. Ilyen abszurd optikai tulajdonság a negatív törésmutató. Negatív törésmutató úgy képzelhető el, hogy az anyagba belépő fény irányának az anyagfelülettel párhuzamos összetevője ellenkező előjelűre vált, mintha a felületre merőleges kis tükrökkel találkozna.

Negatív törésmutatójú anyagból sokkal élesebben rajzoló lencsét, szuperlencsét lehet készíteni. A lencsét nem szükséges gömbfelületűre csiszolni, a párhuzamos síkokkal határolt - plán parallel - "üveg" is pontos, háromdimenziós optikai képet állít elő a túloldalán.

A hagyományos lencsékkel elméletileg sem lehet a fény hullámhosszánál finomabb rajzolatot előállítani, a negatív törésmutatójú anyagból készített "szuperlencse" viszont erre is képes lenne. E tulajdonsága azonnal kapcsolatba hozza az optikai tárolókkal, ahol egyre sűrűbben szeretnék felírni az adatokat, és a rádiófrekvenciás tartományban is szívesen alkalmaznák, például élesebbé tennék vele a radar képeket.