Bevágó autós - Illusztráció A gördülés tudománya című könyvből

Bácsi Róbert

A tragikus balesetek két tényezőre vezethetőek vissza. Az egyik az emberi tényező a másik az utak sajátságos tulajdonságai. Alig telik el úgy nap, hogy ne történne súlyos sérüléssel, rosszabb esetben halállal járó baleset ezeken az utakon. Az M0-ás út megépítésénél, például nem fordítottak gondot arra, hogy azok az autóvezetők, akik hibáznak egy kicsit, lehetőségük legyen helyrehozni tévedésüket. A középre behelyezett beton terelő panelek, tovább szűkítik az amúgy sem széles sávokat. Igazán komoly koncentrációt igényel végigvezetni az autót egy ilyen keskeny helyen. Tehát a legapróbb figyelmetlenség, vagy fáradság hatására a sávjából kitérő autó, vagy a mellette haladó járműnek, vagy a beton falnak csapódik. Ilyenkor a vezetők a pillanat tört része alatt elveszítik uralmukat a jármű felett. De legalább ennyire veszélyes lehet az is, ha a másik autó vezetője sodródik át a sávunkba. 

Az ilyen helyzetek elkerülésére egyetlen jó megoldás létezik, mégpedig az, hogy legalább két-három autóval előre tekintünk és gondolkodunk. Figyelmünk egy pillanatra sem lankadhat. Az úton kívül, a körülöttünk lévő autók vezetőit is figyelnünk kell. Ha látjuk, mivel foglalkozik a másik vezető (telefonál, eszik, iszik, beszélget, fáradt, stb…) sokat elárul arról, hogy mire számíthatunk az irányából, ha valamilyen vészhelyzet alakulna ki. Nyilvánvalóan, ha valaki mással van elfoglalva és nem a vezetéssel, sokkal lassabban és helytelenebbül fog reagálni a helyzetekre. Ha ilyen pilótát észlelünk a közvetlen környezetünkben jobb a lehető leggyorsabban eltávolodni tőle. Természetesen itt is érvényes az a szabály, hogy legalább annyit nézzünk magunk mögé, mint előre, hiszen csak a megfelelő mennyiségű információ birtokában hozhatunk helyes döntéseket. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy nem mindig a fék használata jelenti a kiutat. Sőt! A fékezés kimenetele, mindig két esélyes dolog. Vagy sikerül elérni vele a kívánt célt, vagy nem. Túl sok tényező befolyásolja a kimenetelét.

Veszélyes az autópálya-felhajtó

Bácsi Róbert

Vészhelyzetekben a leggyorsabb, és legbiztonságosabb megoldást a kerülés jelentheti, ha van rá lehetőségünk. Mindig úgy kell autóznunk, hogy közben folyamatosan figyeljük és keressük a menekülési útvonalakat. Az esetek közel 50-60 százalékában jelenthet megoldást a gáz használata, vagyis a kigyorsítás, hiszen az ilyen helyzetekben nem az a dolgunk, hogy megálljunk, hanem, hogy mielőbb elhagyjuk a veszélyzónát. Itt mutatkozik meg a nagy teljesítmény értelme a közúti forgalomba és nem a száguldozásban. Az autópályák legnagyobb veszélye a monotonitásban és ezzel egyidejűleg a figyelem csökkenésében rejlik. Ezt a rutint csak az előzések és az autópálya felhajtóknál bekövetkező izgalmak törik meg. A helytelenül elkezdett és végrehajtott előzések számtalan pályás balesetnek a kiváltó okai. A leggyakoribb hiba, hogy a sofőr nem győződik meg arról, hogy érkezik-e hátulról jármű és ha igen akkor milyen távolságra van és milyen sebességgel közeledik.

Kevesen tudják, hogy az autópályán engedélyezett 130 kilométer/órás tempóval haladva másodpercenként 36,1 métert teszünk meg. Ez azt jelenti, hogy pillanatok alatt tűnnek el az autók közötti távolságok. Tehát a ráfutásos balesetek elkerülése érdekébe fokozott figyelmet kell tanúsítanunk. Ilyennel nem csak előzés közben találkozhatunk, hanem a felhajtók közelében is, amikor a besorolni kívánó járművek felhajtanak a pályára. Nyugat Európában bevált és jól működő szokás, hogy ezt megkönnyítendő a külső sávban haladó autósok beljebb húzódnak egy sávval. Magyarországon sajnos még ennek sem alakult ki a kultúrája. Itt is a tolerancia teljes hiánya mutatkozik.

Mi a teendő akkor, ha a belső sávban haladva behajt elénk egy lassúbb sebességgel haladó figyelmetlen autós? Természetesen itt is a menekülési utat kell keresnünk. Nagy valószínűséggel a külső sáv irányában nem tudunk kerülni, mivel azt lassúbb járművek foglalják el. A leálló sáv felé sem kormányozhatom az autót, mivel az takarásban van és nem tudhatom áll-e ott valaki. Az egyetlen menekülési út az, ha a szalagkorlát felé irányítom autómat és biztos kézzel tartva a kormányt, megpróbálom uralmam alatt tartani a járművet. Ha szerencsénk van, elférünk az előttünk lévő autó és a szalagkorlát között. Ha nincs, akkor elkerülhetetlen az ütközés. Ilyenkor arra törekedjünk, hogy az előttünk lévő autó bal hátsó felét találjuk el és ne teljes szélességében, mert így az előttünk lévő autós először a kormányzással lesz elfoglalva és csak később fog fékre lépni így nekünk több időnk van lassulni. Ezzel elkerülhetjük, hogy kétszer ütközzünk neki. 

Stevie A. E. Kala