A környezetkímélő e-rollerekkel egy feltöltéssel mind több kilométert, egyre nagyobb sebességgel lehet megtenni. Léteznek már olyan típusok, amelyek egy vágtára 35 kilométert gurulnak, méghozzá szélsebesen, akár hatvannal cikázva. Ez a roller, igazi járdavagány.

A mi próbára fogott villanyosunk azért némileg szelídebb darab. A hátsó kereket lánccal meghajtó kis elektromotor 1000 watt teljesítményű, adatlapja szerint óránként 34 kilométeres csúcssebességgel repít, 18 kilométer hatótávolságra. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy a megadott értékek roppant viszonylagosak: a megtehető táv a sebesség, a terepviszonyok, s a vezető súlyának függvénye. Sima úton poroszkálva a roller aljában megbújó három 12 voltos akku tovább bírja.

Amúgy a járgány széles trepnijén vezetés közben kényelmesen lehet állni, de még kényelmesebb ülve a felárért megvásárolható bicikliszerű nyeregben, amelyet a hozzávaló rúddal rögzíthetünk a roller alaplemezéhez. A simább, stabilabb haladást a rugós tagokkal kialakított kormány- és futómű hivatott elősegíteni, de azért észben kell tartani: a kicsiny, 11,5 colos, ballonos gumikerekű gördeszka nem terepjáró. Vagyis még sima aszfalton sem árt két kézzel fogni a kormányt, göröngyös úton visszafogni a sebességet.

KÉPGALÉRIA

D.P.

Az e-rollert a kormány közepén található gyújtáskulcs elfordításával lehet „beindítani”, majd a jobboldali markolaton lévő gázkarral adagolni a kakaót. De vigyázat, induláskor már a legkisebb gázadásra ugrik, óvatlan kezek alól könnyen kiszalad a járgány. A kormányon még egy fontos szerelvény található, az akkumulátor töltöttségét jelző zöld, sárga, vörös LED-lámpa sor. Ha mindhárom világít, az a telepek teljes feltöltöttségére utal, s ahogy haladunk, a kialvó zöld, majd sárga fények figyelmeztetnek a lemerülésre. Az ésszerű távbeosztáshoz segítségül szolgálhat a kijelző melletti kis piros nyomógomb, azzal lehet takarékos üzemmódra váltani. Ilyenkor a lassan járj, tovább érsz alapján a teljesítmény 650 wattra csökken, viszont a megtehető táv növelhető. Jó tudni azt is, hogy a gázmarkolat visszacsavarásával az elektromotor azonnal lekapcsolódik. Az persze nem elég a megálláshoz: az elöl, hátul kialakított tárcsafék – a motor egyidejű kikapcsolásával – harapós, ám a kezdőknek a fékezés technikáját sem árt gyakorolni.

Ha már mindez megvan, nem kérdés: a motorkerékpár-tempójú repesztés – egy szál deszkán, néhány centire az aszfalttól – tiszta élvezet, remek mobil szórakozás. A bökkenő legfeljebb csak az, hogy hol, mert a hatályos KRESZ nem vesz tudomást a géperejű rollerekről, vagyis nem egyértelmű, hol lehet közlekedni vele.

Így például bicikliutakra csak a városon kívüli szakaszokon lehet felhajtani segédmotoros kerékpárral. Mopeddel ugye járdán sem lehet közlekedni, ezért aztán az is kérdés: minek is számít az e-roller? Másfelől az e-deszka rajongói nem győzik dicsérni az összecsukható kétkerekű mobilitását, mondván az könnyen szállítható, fel lehet vele pattanni vonatra, buszra, villamosra is. Ez nem egészen így van. Igaz, hogy a kormányoszlop lehajtható, de a roller korántsem pehelysúlyú: a mi példányunk 33 kilogrammot nyom, amiből csak az akkuk súlya több mint 13 kiló. Nem lehet csak úgy vállra kapni. Inkább mobilabb autóval: beemelni a csomagtartóba, majd a P+R parkolóból ki, majd onnan tovább rollerezni.

D.P.

Ezek után, akinek kedve szottyant, s vételi vagy bérleti szándékkal beüti netes keresőjébe az elektromos roller kifejezést, már első blikkre széles kínálatra bukkanhat. A márkanevek hangzatosak: Takira, Razor, Go-Ped, Voiter Scooter, Nitroscooter. Ám a honlapokból ítélve szállítóik inkább szerény kisvállalkozások, vagy legfeljebb webáruházak. Nem találni közöttük bevezetett márkát. A helyből bizalomgerjesztő, ismert autó-, motorkerékpár- vagy bicikligyártók láthatóan távol tartják magukat a motorizált rollerektől. Ez alól talán a BMW-Mini képezhet kivételt. A módos, fiatal célközönséget megcélzó autógyártó ugyanis megszellőztette, hogy a sokféle kiegészítő felszerelést kínáló portékáit esetleg majd kiegészíti egy saját márkanéven forgalmazott e-rollerrel is.

Ilyenformán vásárlás előtt nem árt alaposan körülnézni. A honlapok szállítási ígéreteiből nem minden igaz. Egyik esetben csak többszöri telefonérdeklődés után derült ki, hogy az eladó nem is szállítóképes, míg a másik rolleres sufnivállalkozó honlapos ígéretével ellentétben már nem is foglalkozik bérlettel. A webáruház sem biztosan jó beszerzési forrás. Az e-roller is olyan portéka, amelyet vásárlás előtt érdemes szemrevételezni, kipróbálni – a boltok néhány mondatos leírása nem igazán helyettesíti a mustrát. Tény viszont, hogy felkínálják a néhány napon belüli visszavételt, ha a kiválasztott típus mégsem az igazi. Egy szó, mint száz, a lényeg: gondoljuk meg, milyen terepen, milyen teljesítményű rollerrel akarunk száguldozni? Minden esetben kulcskérdés, hogy a szállító felkínál-e garanciát, javítási lehetőséget és alkatrész-utánpótlást.

D.P.

A mi rollerünk értékesítését egy pécsi, mellesleg pizzériában utazó vállalkozó végzi, aki elmondta: annyira beleszeretett a roller-módiba, hogy belevágott annak üzletébe is. Mint hozzátette, modelljeit egy dél-afrikai tervezte, aki Kínában gyártat, s egy cseh cég menedzseli az európai eladásokat, nálunk pedig ő nyert értékesítési jogokat. Kínálatában benzines és elektromos típusok egyaránt szerepelnek – kiviteltől, teljesítménytől függően 100 valahány ezer forinttól félmillióig terjedő árban. És hogy milyen a minőség, megbízhatóság? Erre a kérdésre néhány kilométeres út után aligha lehet kategorikusan válaszolni.

Annyi azonban bizonyos – s ez minden e-rollerre vonatkozik –, hogy a jármű lelke, az akkumulátor különös figyelmet érdemel. Minden használat után érdemes töltőre rakni a telepeket, mert ha nem dugjuk konnektorba, a lemerült akkurész elszulfátosodik, csökken kapacitása, rosszabb esetben pénztárcánk bánja 30-40 ezer forintba kerülő cseréjét. Aki sokat megy, érdemes felszerelkezni a korszerű – az ólomakkuknál jóval könnyebb, zimankóban jobban bíró és a hatótávot akár megduplázni tudó – lítium-ionos telepekkel. E battériának csupán az a szépséghibája, hogy többszörösen drágább a zselés-ólmosnál.

Bármilyen is legyen az akku, fontos, hogy vizes úton, esőben nem szabad rollerezni, mert a kerekekről felcsapódó víz tönkreteszi a hűtés miatt szabadon álló elektromotort. Mindezzel együtt az e-roller nemcsak kellemetes hobbi, hanem olcsó helyváltoztatási eszköz is. Töltésenként 10 forint körüli összeggel számolva gázeregetések nélkül, az autóhoz képest töredék áron száguldozhatunk.