Azt, hogy a cseh és belga sörök lassan külön kis meccset játszanak a magyar piacon már régóta tudjuk, mint ahogy az is egyértelmű, hogy ebből a versengésből épp a fogyasztók jöhetnek ki a legjobban. A hetedik alkalommal megrendezett Belga Sörfesztivál elképesztő kínálata is azt bizonyította, hogy amiért korábban Belgiumig kellett utazni, az most már helyben is elérhető.  (A tavalyi rendezvényről itt írtunk.)

Idén összesen 43 belga sörfőzde 205-féle sörét, közülük 61-féle csapolt sört lehetett végigkóstolni. Azon persze továbbra is lehet vitatkozni, hogy jót tesz-e ilyen rendezvénynek a belépő és a zsetonrendszer, de a helyszínen úgy tűnt, ezen már senki nem akadt fenn. Főleg, hogy aki eljött a Bálnához, amúgy is céltudatos belga sörfogyasztónak tűnt, akit már nem lehet zavarba hozni a trappisták, a barna ale-ek, vagy a quadrupelek világában.

Fülöp Máté

Idén két olyan sörkülönlegességre is koncentrált a fesztivál, amelyek régi belga hagyományok újraéledésének köszönhetően tértek vissza a piacra. Az egyik ilyen sörtípus a saison sör.  A saison sör egykor a nehéz fizikai munkát végző aratómunkások „védőitala” volt, így ez a típus a sűrű, tápláló, enyhén savanykás ízének köszönhetően rendkívül frissítő italok.

A másik specialitás az úgynevezett sour ale sör vot, amely csoportba a fanyar ízvilágú flamand vörös és barna, valamint a lambic söröket szokás sorolni. Ez az ízvilág abból a hagyományból táplálkozik, amikor a sörfőzők rozsdamentes acéltartályok helyett még fahordókat használtak.

Aki viszont a már hazánkban is ismert márkákra, ízekre vágyott, bőven válogathatott  a Corsendonk, a St. Malle a La Trappiste, a Duvel avgy épp az Urthel üvegesei és csapoltjai között. Jövőre csak egy valamin változtatnánk a fesztiválon: legyen jobb idő (ezt nyilván nehéz befolyásolni) és több szabadtéri sátor, mert a Bálna rendezvényterme még pont elbírt ezzel a tömeggel.