Schilling Árpád: Attila, sajnos, nem okos, de lendületes ember

Schilling Árpád: Attila, sajnos, nem okos, de lendületes ember

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A rendező szerint az, amit Vidnyánszky Attila tesz, nyilvánvaló és szemérmetlen visszaélés a konkrét, fizikai hatalommal.

Egy Origo-cikk a kiindulópontja Schilling Árpád Facebookon közzétett gondolatainak, amelyben a Színház- és Filmművészeti Egyetem működésének a bírálata és Vidnyánszky Attila térfoglalása közötti különbséget igyekszik elmagyarázni. Schilling azt írja, soha nem titkolta, hogy voltak gondjai az intézménnyel, és nem tagadta le, hogy kritikus a szakma működésével és megszokásaival szemben – az Origo az ő és mások kritikus kijelentéseit idézi.

„A művészeti képzés egyik sajátossága, hogy az erőre kapó, új generáció megkérdőjelezi a korábbi szokásokat, ízléseket és értékeket” – írja Schilling, aki most is úgy gondolja, hogy az SZFE reformra szorul, „de nem mindegy, milyen áron”.

Schilling Árpád szerint ugyanakkor Vidnyánszky Attila nem ismeri az intézményt, ezért azt sem tudja, hogy ez az épület mindig is forrongott.

Korábban is voltak diáklázadások. Korábban is voltak belső feszültségek. Azért történhetett mindez, mert a hely plurális volt. Dehogy csak a Katona határozta meg a képzést, micsoda marhaság

– írja.

Ami a vita- és párbeszédkultúrát illeti, Schilling azt írja: „Én nem akartam kicsinálni azokat, akikkel szakmai vitáim voltak.” Mindig is baja volt azzal, hogy „a korábbi potentátok rugalmatlanok és időnként cinikusak voltak”, és ezért a rendszerváltás után felnövő generáció lemaradt egy lehetőségről.

Ezzel volt bajom mindig, és ez a bajom most is. Most annyi a különbség, hogy amit Vidnyánszky Attila tesz, az a nyilvánvaló és szemérmetlen visszaélés a konkrét, fizikai hatalommal. Ő nem egy intézményt tart a befolyása alatt, hanem egy egész intézményrendszert. Már a lépték is indokolja, hogy sokkal visszafogottabb legyen, de őt ez a szempont nem korlátozza. Ő állami pénzzel, pozíciókkal és kormányzati támogatással vezet egész pályás letámadást, mindenféle érdemi egyeztetés nélkül. Ő maga egyedül mindazok támogatásával, akik a háttérben rettegnek vagy éppen jól szórakoznak.

Schilling szerint Vidnyánszky sohasem bírta a vitát, és időveszteségként érzékelt minden beszélgetést.

Nem bírta meghallgatni az embert, mert csak az érdekelte, ami az ő fejében volt. Ezért nem bírta el, ha kritizálják az alkotásait. Attila sajnos nem okos, de lendületes ember. Azért írom, hogy nem okos, mert csak a buta ember hazudhat akkorát, amekkorát ő: hogy egyeztetni akart. Attila nem akart egyeztetni, mert nem is tud egyeztetni. Tízéves országlása alatt egyetlen komolyan vehető fórumot, konferenciát vagy bármiféle egyeztetésre alkalmas eseményt nem hozott össze. Vidnyánszky azért sem szervez ilyeneket, mert fél attól, hogy nyilvánosan vitára hívják. Nem szereti a „csűrcsavaros” beszédet.

A rendező szerint az SZFE kuratóriumának elnöke hiába vizionál rendszerszintű változásokat, amikor egy sort sem írt a terveiről. Cserébe:

Attilának viszont szégyenkeznie kell majd, hogy habókra lerombolt egy 155 éves hagyományt, a magyar színházművészet legnagyobbjait pedig vérig sértette ostoba vádaskodásaival. Én is követtem el hibákat, de nem kerültem a szembenézést. Attila most nagyon kerüli. Ő most rombol. Az, hogy mit fog létrehozni, egyelőre nem tudható.

Hozzászólások