A válás bejelentése után nagyjából egy hónapig érlelődött a Magyar Nemzetben Tóth Gabiról az ítélet, amely kedden egy véleménycikk formájában jelent meg a lap sportrovat-vezetőjének a tollából. Nem csoda, hogy jól megválogatták a szavakat, a cikk elején ugyanis rögtön egy paradigmaváltással felérő morális kinyilatkoztatást találunk:

A házasságtörés, még ha a Biblia tanítása szerint bűn is, velünk élő jelenség, szomorú statisztika, hogy ma Magyarországon a házasságok több mint fele felbomlik.

Ritka beismerés ez a NER családcentrikus kommunikációjában.

Hogy érezzük azonban a Tóth Gabi-dilemma súlyát, a cikk szerzője egyből „a legnagyobb magyarral” állítja őt párhuzamba, akit szintén „utolért a végzet”, például fiatalon elszerette a sógornőjét, később meg „férjes asszonyt ostromolt”. A párhuzamosságok aztán Blaha Lujzával teljesednek ki, aki háromszor (!!!) ment férjhez, és a szerző nem tartja szentségtörésnek, hogy a nagy színésznő nyomán Tóth Gabinak is kiutalja „a nemzet csalogánya” címet.

Persze azért nem szemérmeskedi el a cikk Tóth Gabi előéletét sem, és a maga polgári konzervatív stílusában megjegyzi, hogy „nem csupán énekesnőként, hanem táncosként is csillogtatta a képességeit, azt is megmutatta, amit azért még celebként is illik elfedni.” De mindezt elfedte, hogy Tóth Gabiból jó katona lett.

Így aztán nem is Tóth Gabiról szólna egy cikk, ha nem hangzana el benne a „hitvallás” szó, a szerző a „megkomolyodás” után már „konzervatív művészként” aposztrofálja „a nemzet ügyeletes csalogányát”, aki azonban „óhatatlanul célponttá vált” azzal, hogy „egymásra talált a politikával”.

De mit is jelent a NER-szótárban ez az egymásra találás? A cikk szerint Tóth Gabi kipipálta a legfontosabb kritériumokat, miközben „hirdette az igét”:

• kinyilatkoztatást tett az erdélyi magyarok hűségéről és a nyugat-európai dekadenciáról,
• a Balatont választotta a külföldi nyaralás helyett,
• és persze sosem mondana nemet a nemzet himnuszára.

Csakhogy itt jött be a képbe a derült égből villámcsapás, a Magyar Nemzet megfogalmazásában: „Aztán történt, ami történt.”

Tóth Gabi szerelemre lobbant az egyik táncosa iránt, s ez az érzés minden mást háttérbe szorított.

Érdekes, hogy Tóth Gabi külön fricskát kap még azért is, amiért a Balatont a „romantikus horvát tengerpartra cserélte”, pedig a miniszterelnök is élen jár ebben.

Viszont így, hogy sikerült levezetni, hogy Tóth Gabi is ember – ha házasságot tör, hát házasságot tör! „Az vesse rá az első követ, akit még soha nem kísértett meg a vágy!” – ideje rátérni az ítélethirdetésre. A helyzet súlyosságát újabb szentségtörés jelzi: még Esterházy Pétert is megidézik („Egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá”), hogy megindokolják: Tóth Gabit – legalább átmenetileg – ki kell vetnie magából a NER-nek. Hogy miért?

Mert a nemzet csalogánya nem lehet megosztó, és természetesen nem viselkedhet közönségesen.

A családi ügyekben kioktató NER, úgy tűnik, mégsem engedheti meg magának, hogy egy házasságtörő celeb legyen a hangja.

Kioktathat-e a NER a házasságból, ha a fontos arcai is válnak?

A szemünk előtt olvad le Tóth Gabi arcáról az a máz, amelyet a nemzeti-keresztény-ősanya címkékből kent magára az elmúlt években. De ez a máz a rendszer máza is, Tóth-Krauszék, ahogy korábban Varga Juditék válását éppen ezért nehéz nem a családi ügyekben kioktató és előíró hozzáállást képviselő NER hitelességi problémájaként is nézni.

Ha Tóth Gabi még így sem értene a szóból, a cikk végén egyértelműen megkapja a feladatot:

Választania kell. S nem csak a saját életében. Aki utat, irányt akar mutatni, annak súlyos felelősség nyomja a vállát.

A költői képekbe csomagolt elbocsátó szép üzenet szerint: „A nemzet csalogánya most berekedt. Hallgathatjuk a régi lemezt vagy kivárjuk, mire ismét kristálytiszta hang fakad a torkán.”

Nagyon úgy tűnik, a NER épp most köpte ki Tóth Gabit.