hvg.hu:  Lázár János szerdai sajtótájékoztatóján 35 százalékos forrásadóval fenyegette meg azokat, akik nem éltek az adóamnesztiával és nem hozták haza a vagyonukat a külföldi számlákról. Először Svájccal kötnének megállapodást, utána pedig más államokkal is, például Ciprussal. Hogyan látja egy ilyen megállapodás esélyeit? 

Deák Dániel:  Nyilvánvaló, hogy a forrásadó a jövedelemre  vonatkozik, és nem a vagyonra. Ez a különbség nagyon sok embernek nem magától értetődő. Felhívott egy ismerősöm, akinek van némi kivitt megtakarítása külföldön, és most megijedt, hogy mi fog vele történni. A kormány közleménye összemosott kétféle adózót: az egyik csoportba azok tartoznak, akik adózás elől eltitkolt pénzt vittek ki külföldre. Ezeken a csalókon segített volna a többszörös amnesztia, aminek a lényege az volt, hogy egy egyszeri adófizetéssel legalizálni lehetett pénzeket, üzletrészeket, és ezután senki nem kérdez a vagyon eredetéről. A másik csoportba azok az ártatlan polgárok tartoznak, akik külföldi megtakarításaikat bejelentették a magyar adóhatóságnak, amit nemcsak egyszerű törvénytiszteletből tettek, hanem azért, hogy az alacsonyabb jövedelemadót fizessék meg a külföldi, magasabb forrásadó helyett. 

hvg.hu: Lehet, hogy sokan vannak olyanok, akik amúgy törvénytisztelők, de a külföldi bankszámláikat elfelejtették itthon bejelenteni. 

DD: Biztos vannak ilyenek. De akkor a kormánynak korábban azt kellett volna kommunikálnia, hogy ne felejtsék el az év végéig bejelenteni az adóhivatalnak a külföldi magánszámlákat, mert utána súlyosan büntetnek. Vagy egyszerűen hangosan propagálni, hogy Magyarországon is csak 16 százalék szja-t kell fizetni, érdemes tehát bejelenteni a kinti számlákat. Azt, hogy egyébként menyire szakmaiatlan a kormány képviselőjének megszólalása, az is jelzi, hogy a kibocsátott közleményben anonim betéteket emlegetnek, de ilyeneket az OECD ajánlásoknak megfelelően már évek óta nem lehet nyitni a fejlett államokban. Minden számlatulajdonosnak azonosítania kellett magát a bankjánál, és a tranzakciók is nyomon követhetők.

hvg.hu: Mire juthatunk egy olyan állammal, mint Svájc, amely a banktitokra alapozta gazdaságát?

DD:  Szerintem nem Magyarország kereste meg Svájcot, hanem épp fordítva van, Svájc szeretne szerződést kötni Magyarországgal is. Svájc a nagyobb államokkal már elkezdett ún. Rubik-egyezményeket kötni.  Ezek lényege az, hogy Svájc 35 százalékos forrásadót szed be, és a bevétel háromnegyedét átutalja az illetőség szerinti államnak, viszont nem szolgáltat a befektetésről információt. Az Európai Bizottság ezt a svájci politikát sérelmezi, és tiltott állami támogatásnak tartja. A Rubik-egyezmények bilaterális módon fenntartanák azt az állapotot, melyet az EU-ban a kamatmegtakarítási irányelv, és a Svájccal kötött, hasonló tartalmú egyezmény hozott létre. Eszerint az adózó választhat: fokozatosan növekvő, jelenleg már 35 százalékos mértékben forrásadót vetnek ki a jövedelmére, viszont nem jelentenek a hazai adóhatóságnak, vagy az otthoni - az adójogi illetőség állama szerinti - adózást választja, de akkor a pénzügyi közvetítő adatot szolgáltat az illetőség szerinti államnak. 

hvg.hu: Miért Svájc forszírozná a szerződéskötést? 

DD: Svájc szeretné megosztani az Európai Uniót. Ausztriával és Nagy-Britanniával már sikerült megállapodnia, de Németország elutasította a feltételeket. A kamatmegtakarítási irányelv a forrásadóztatás fejében az információ megtagadását csak átmeneti időre teszi lehetővé. A korrupció, a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni fellépés, az állami bevételek biztosítása és az EU versenyképessége is azt követelik meg, hogy a bankszámlákkal kapcsolatos adathozzáférésben ne legyenek különutak. Ez a áramvonalasítás Svájc vonzerejét nyilvánvalóan rontja. Ezért is gondolom, hogy nem Magyarország kér adatot svájci bankszámlákról, hanem Svájc kínálja meg Magyarországot egy Rubik-egyezménnyel. Ezt valószínűleg más országokkal is megteszi. 

hvg.hu: Ha Magyarország szerződést köt Svájccal, azt hogyan ítélhetik meg az EU-ban? 

DD: Azt kell látni, hogy a magyar kormány egyszerűen igényt tart a forrásországban beszedett adóbevételre, és cserében kész elfogadni, hogy továbbra sem jut információhoz. Ha ténylegesen ragaszkodik ahhoz, hogy minden adatot megtudjon a magyar állampolgárhoz köthető, Svájcban vezetett bankszámlákról, akkor abból nem lesz semmi. És ezt a magyar fél is tudja. Egy svájci-magyar Rubik-egyezmény a káros gyakorlatot erősíti, mert az átláthatóságot akadályozza. Ha ezt Magyarország elfogadja, nem lojális a Bizottság politikájához, és nem segíti a fekete pénzek földerítését.  Egy Rubik-egyezmény azért is rossz, mert Svájc kérheti, hogy a szerződő partner állam végérvényesen mondjon le egy egyszeri adóztatás fejében a már meglévő illegális betétek adóztatásáról. A Rubik-egyezmény tehát az adóamnesztia sajátos formája, amit a pénzügyi stabilitásról szóló törvény amúgy tilt, és a közösségi szabályokkal is szembemegy. 

hvg.hu: Lázár arról beszélt, hogy teljes adatnyilvánosságot akar: tudni szeretnék, hogy kiknek vannak betétjei külföldön, és Svájctól is ezt követelik. 

DD: Ez  komolytalan. A bejelentéssel az a kisebbik baj, hogy a valóságalapja erősen kétséges: nem Magyarország keménykedik itt, hanem legitimálni szeretne egy amúgy az európai politikával össze nem egyeztethető egyezményt.  Az államtitkárság közleménye  nem tisztázza: jövedelmet (ha van), és nem vagyont akarnak adóztatni.  Végül kétségbe vonható a Kormány jóhiszeműsége is: a hír lebegtetésével nyomást akarnak gyakorolni azokra, akik nem éltek az amnesztia lehetőségével, miközben egyszerre fenyegetik a teljesen ártatlanokat is. A tőkeszabadság elvével egyébként összeegyeztethetetlen  befektetések megadóztatása csak azért, mert azok külföldön vannak. A kormány ezzel a közleményével ismét átlépett egy civilizációs küszöböt.