Bár Orbán Viktor úgy nyilatkozott, mi hívtuk Putyint Magyarországra („Ezért hívtam meg Putyin elnököt Magyarországra, ezért örülünk, hogy jön, és mindig szívesen is látjuk.”), nagyjából mindenki tényként kezeli, hogy a látogatást a vendég kezdeményezte. Ő jelölte ki az időpontot, sőt állítólag magas rangú tudományos kitüntetésekre is bejelentették az igényt Moszkvából, amiket forrásaink szerint utólag kaphatnak meg az arra érdemesek egy oroszországi látogatás alkalmával – Semjén Zsolttól.

A hatalmas, 140 fős delegációval érkező orosz elnök azonban így is demonstrálhatja, hogy nincs elszigetelve, propagandagépezete a látogatás minden másodpercét diadalmas tudósítások készítésére fogja felhasználni – Putyin forrásaink szerint azt is kérte, ünneplő tömeg fogadja, mint Egyiptomban (az orosz himnusz hasonló interpretációjától vélhetőleg eltekint). Azt, hogy mennyire kényes Magyarország megítélése szempontjából a Putyin-vizit, jól jelzi Orbán Viktor pénteki ukrajnai villámlátogatása, amikor Szijártó Péter az AP hírügynökségnek szinte mentegetőzésként magyarázta, mennyire elkötelezett a kormány Ukrajna „területi egysége és szuverenitása” iránt, ám az ország nem engedheti meg magának, hogy ne tárgyaljon az oroszokkal a gázról. „Bárcsak lenne más választásunk, de nincs” – fokozta Szijjártó a szinte fokozhatatlant.

De miről is esik majd szó?

1. Nyilván: gáz

A hosszú távú gázszerződés meghosszabbításáról már többször elhangzott: erről alacsonyabb szinten is lehetne tárgyalni, és Magyarország nincs rászorulva új gázszerződésre, tekintve, hogy az 1996-ban kötött, jövőre lejáró hosszú távú megállapodásból (htm) még két évre elegendő lakossági földgázigényt át sem vettünk az oroszoktól. (A 14 millió köbméterre saccolt éves gázfogyasztást a 90-es évek derekán messze felülterveztük: 4-5 éve masszívan a 10 milliárd köbméteres szint alatt van a fogyasztás, miközben a szabad piaci gáz ára szintén évek óta 25-30 százalékkal alacsonyabb, mint a htm-ben szereplő átvételi ár.)

Gázvezeték Oroszországban

AFP / Ria Novosti / Iliya Pitalev

Azt lehet tudni, hogy az át nem vett mennyiséget az oroszok fenntartották nekünk: nagy kérdés az ár, de itt inkább az oroszok vannak kényszerhelyzetben. Orbán azt mondja, Putyint azért kell most fogadni, mert különben nincs előnyös gázszerződés. Ez azért vitatható, mert ma már jóval kevésbé függünk az Ukrajnán keresztül érkező gáztól, mint akár csak 5 éve. Emellett az oroszországi gázszállításokról az EU egységesen tárgyalna, s ebben nem szívesen látna különutas politikát.

Orbán belengette, hogy a rezsicsökkentés politikájának folytatása miatt van szükség a tárgyalásokra, ám a lakossági ellátáshoz ebben az esetben is elegendő lenne évi 1,5-3 milliárd köbméter – az iparnak akkor is a gázkereskedő cégeken keresztül, a mindenkori piacról kellene beszereznie a szükségletét. Ha ezen belül az oroszok jobb árat kínálnak, akkor tőlük.

Javíthatja az alkupozícióinkat, ha az olcsóbb gázért felkínáljuk a gáztározóink szabad kapacitását (6,16 milliárd köbméter az összkapacitás, aminek jelentős részét jelenleg nem tudjuk kihasználni). Ez mindkét félnek előnyös lehetne, ugyanakkor azok a felröppent pletykák, amelyek szerint Orbánék eladnák a gáztározókat, uniós szabályokat sértene, és egyébként orbáni értelemben is felérne egy hazaárulással.

2. Van élet a gazdasági szankciók után

A gazdasági szankciók mindkét oldalt sújtják: orosz szemszögből elég a rubel árfolyamára (2014-ben 25-30 százalékot vesztett a dollárral és euróval szemben az értékéből), a stagnálásba, illetve „töpörödésbe” fordult orosz gazdaságra, valamint az egyre inkább jelentkező élelmiszer-ellátási problémákra gondolni. A magyar kormány is begyújtotta a panaszrakétát, igaz, a 80 milliós napi veszteség még a leginkább sújtott földművelésügy szerint is fájdalmas, de kezelhető tétel. Bár Orbán erősen indított a szankciók kritikájával („lábon lőttük magunkat”), de ma már nyilvánvaló: megszavazza azt, amit Németország mond, és a szankciókat hosszú hetek óta nyilvánosan nem is bírálta. Úgy tudjuk viszont, hogy a szankciók utáni időkre gondolva vezetőink tárgyalni fognak a magyar mezőgazdasági export helyzetéről.

3. Paks 2

A magyar atomerőmű-építés elvben sínen van, semmi nem indokolná az ügy legfelsőbb szintű megbeszélését. Ugyan a bejelentéskor volt felhördülés: kritizálták a beruházást, mert növeli az orosz függést, elmaradt a tendereztetés, átláthatatlan volt a döntéshozatal, és továbbra is nagy a titkolózás a beruházás körül – ennek ellenére az EU nem emelt vétót. A Merkel-látogatás inkább abból a szempontból jelentett nóvumot, hogy kipattant, a Siemens is részt vehet a Paks 2 megvalósításában (turbinákat, illetve vezérlési- és kontrolltechnikát szállíthat), amiben akkora meglepetés azért nincs, mert a Roszatommal a Siemens már többször is dolgozott együtt. A téma biztosan szóba kerül a tárgyalásokon, ezt az orosz államfő külpolitikai tanácsadója is bejelentette.

4. 3-as metró, Sberbank

Az M3 rekonstrukciója a keddi, budapesti Orbán–Putyin-találkozón is szóba kerülhet, de nyilván marginális beszerzés ez Pakshoz képest. A Sberbankkal kapcsolatban viszont a Napi.hu írta meg, hogy a kormány azt tervezi, megveszi az orosz állam többségi befolyása alatt álló bank magyarországi leányát. A legnagyobb orosz bank 2012-ben vette meg a Volksbank közép-kelet-európai bankjait, és most állítólag pár milliárd és néhány tízmilliárd forint közötti összegért eladósorba kerülhet – az állam tőkeemeléssel szállhat esetleg be. Ha egyáltalán megteszik – a Budapest Bank, az MKB és az Erste 15 százaléka után

5. És amit még terveznek

A felek a hivatalos bejelentés szerint egy öt dokumentumból álló csomagot terveznek aláírni, melyek közt a VS.hu információi alapján lesz oktatási és egészségügyi témájú szerződés, valamint egy nyilatkozat egy tatárföldi, kazanyi főkonzulátus megnyitásáról. Sokkal többet nem is terveznénk be: a hivatalos program szerint nem lesz túl sok idejük, hisz Putyin 15 órakor koszorúzik a Fiumei úti temetőben, 16:45-kor pedig már egyezményt ír alá a Parlamentben. A tárgyalásra pedig a kettő között marad idő.

Mire figyel a világ?

Lehet, hogy sokkal fontosabb az, mit vesz észre (mit akar észrevenni) a világ az Orbán–Putyin-találkozóból, mint az, hogy valójában a két fél miben állapodik meg. Egy ilyen időzítésű diplomáciai esemény alkalmas arra, hogy éket verjen az EU tagországai közé. Ráadásul épp akkor, amikor az határozott egységet próbál kifelé mutatni. Ebből a szempontból már annak a híre, hogy Orbán fogadja Putyint, felért egy esküszegéssel, hiszen nyilvánvaló: Oroszország nemcsak a kele-ukrajnai szakadárokat támogatta, hanem megsértve egy független ország területi integritását, 18 nap alatt elszakította a Krímet. Egy ilyen országgal pedig egy EU-tag nem ül le tárgyalni külön.

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozója Moszkvában 2014 januárjában

AFP / Yuri Kochetkov

Orbánt az orosz sajtó – egyébként a Heti Válaszhoz hasonlóan – már így is Európa fenegyerekének tünteti fel, akinek elege van az EU nemzeti szuverenitást megnyirbáló politikai gyakorlatából (a szuverén demokrácia kifejezés az orosz politikában a putyini rendszer eufemisztikus neve, olyan, mint az illiberális demokrácia vagy az unortodox gazdaságpolitika). Az orosz állami média egyik szócsöve, a Sputnik.ru angol nyelvű oldala is a Nyugat által démonizált vezetőnek állítja be Orbánt, és olyan „rebellis” politikusokkal helyezi egy sorba, mint Lukasenko fehérorosz elnök, Vladimir Meciar volt szlovák államfő vagy a lengyel Kaczynski fivérek.

Bár Orbán a szankciókat megszavazta, kettős beszédét egyre inkább felismerik, egyre kevésbé nézik jó szemmel. Árulkodóak voltak Angela Merkel Andrássy Egyetemen elmondott szavai: „Nem vitás, az EU számos vállalatát is súlyosan sértik a szankciók. Mégis az országaink gazdaságai is rá vannak kényszerítve, hogy az érvényben lévő jogszabályokat tiszteletben tartsák és alkalmazzák. Mert a jogbiztonság és a stabilitás feltételei annak, hogy egyáltalán sikeresen lehessen a gazdaságot működtetni.”

A világ most árgus szemmel figyeli az orosz elnök látogatását, Orbán pedig joggal tarthat attól, hogy beüt valami gikszer. Putyin híres arról, hogy az utolsó pillanatban dönt, improvizál, és például olyan dolgokat mond sajtótájékoztatón, amikről előzőleg nem egyeztetett. Kedd estére mindez kiderül.