G. Tóth Ilda
G. Tóth Ilda
Tetszett a cikk?

Megérte? Mit kezdett a tankönyvpiaccal az állam, amely az elmúlt hat évben ötezermilliárd forint értékű vagyonra tette rá a kezét? Ezt mutatjuk be HVG Dosszié sorozatának első részében.

Bár a tankönyvpiac monopolizálásának eredeti célja a kaotikus kínálat, no és a szülők költségeinek csökkentése volt, a szándék máig nem, vagy nem így valósult meg. Egyetlen vívmányt azonban biztosan sikerült elérni: az államosított kiadással nincs akadálya, hogy a magyar kormányfő még életében bekerüljön a diákok tananyagába – méghozzá többször is. Mivel Hoffmann Rózsa korábbi államtitkár rossz gyakorlatnak tartotta, hogy egy-egy évfolyamon és egy-egy tárgyból 10-15 könyvből választhattak a pedagógusok, most minden nyolcadikos diák történelemkönyvében ott kellene, hogy díszelegjen a miniszterelnök képe.

©

Csakhogy a kormány számításai nem jöttek be. A kísérletezgetésre uniós milliárdokat költött az állam, az eredmény ennek ellenére erősen vitatható. A friss statisztikák szerint egyre több pedagógus és iskola dacol a központi akarattal, és dönt úgy, hogy a jól bevált, régi tankönyveket rendeli meg – még akkor is, ha azok már nem is felelnek meg a kerettantervnek, vagyis bizonyos szempontból szamizdatnak számítanak.

Szamizdat

A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének számai szerint – amelyekhez közérdekű adatigényléssel jutottak hozzá – a kísérleti tankönyvekből átlagosan 18 százalékkal kevesebbet rendeltek, mint tavaly, így idén szeptemberre már kiadványonként átlagosan csak 16 ezret kértek belőlük a tavalyi 20 ezer után. Ugyanakkor a magánkiadók tankönyveinek aránya 27 százalékra nőtt az összes rendelésen belül. Ráadásul ezt az adatot kizárólag a Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft., rövid nevén a Kelló felületén átfutott rendelések alapján kalkulálhatták. Vagyis nincsenek benne azok a tételek, amikor a szülők önszántukból, illetve a tanárok kérésére saját maguk szerzik be gyermekeiknek a „feketelistás” tankönyveket – márpedig ilyen esetekről százszámra hallani.

Kelló, itt vagyok

Az államosítás a terjesztés központosításával kezdődött 2011-ben: az elosztást egyetlen, a könyvkiadókkal szemben addig is tartozásokat felhalmozó állami cég vette át. A Kelló akkor be is perelte a HVG-t – igaz, eredménytelenül –, amiért azt írta: a monopolizálás káoszhoz és vállalkozások ellehetetlenüléséhez vezethet. Pedig így lett, amennyiben a korábbi terjesztő cégek lényegében mind tönkrementek, s emiatt többen, egymással összefogva, nemzetközi bírósághoz fordultak. Míg korábban 30-40 regionális, valamint csaknem száz kis terjesztő szolgálta ki az iskolákat a számos kiadó által nyújtott bőséges választékból, addig 2012 őszétől a Kelló egymaga összesíti az iskolák rendeléseit és osztja ki – ma már segítséggel, de az első években még a nélkül – az intézményeknek a könyveket.

Valójában senki nem lepődött meg, amikor az első és második „kellós” tanévkezdéskor szinte nem volt olyan iskola, ahová minden tankönyv időben megérkezett volna. A diákok közül sokan hónapokig nyomtatott tananyag nélkül tanultak.

Kiszorított kiadók

A tankönyvkiadók ellehetetlenítése is hamar elkezdődött. Az új kerettantervek készítésével már nem engedélyezték, hogy tőlük rendeljenek az iskolák, méghozzá meglehetősen sunyi módszerrel. Egyszerűen nem hosszabbították meg 2013-ban a régi kerettantervek szerint beadott tankönyvek engedélyét. Később azonban a bíróság jogerősen kimondta: mivel azok a kerettantervek még érvényben voltak, igenis le kellett volna folytatni az engedélyeztetési eljárást.

©

A kormány 2014-ben ismét érdekes megoldáshoz folyamodott: levélben utasította az iskolákat, hogy a hivatalos tankönyvjegyzék bő kínálatára fittyet hányva csak egy erősen szűkített listáról válasszanak könyveket. Ezen már nagy arányban szerepeltek azok a kísérleti tankönyvek is, amelyeket még nem akkreditáltak, vagyis hivatalosan nem feleltek meg a rendelhetőség jogszabályi előírásainak.


Az illetékes tankerületi igazgatók ott lihegtek a megtépázott feladatkörű igazgatók nyakában, hogy véletlenül se rendeljenek a bővebb kínálatból. Ekkor terjedt el az a megoldás, hogy nem a központi terjesztőcégen, a Kellón keresztül, hanem közvetlenül a kiadóktól, és nem az iskolák, hanem a családok vásárolják meg a könyveket. Bár sok pedagógus ekkor még megvetette az ajánlott kísérleti könyveket is, ám rendszeresen előkapta azt, amelyet jobbnak tartott.

A tankönyvkínálat erősen leszűkült, ami a diákok és az oktatás színvonalának a rovására ment. A piacvezető Mozaik Kiadó ellenállt a kisajátítási törekvésnek, és most jellemzően külföldön ér el sikereket digitális tananyagaival. A Nemzedékek Tudása (korábban Nemzeti) Tankönyvkiadót és az Apáczait viszont megvette az állam. Tavaly pedig ezeknek a könyveit is OFI-jelzéssel látták el – az Oktatáskutató és Fejlesztési Intézet kreálta ugyanis a kísérleti tankönyveket, ám ezekből meglehetősen kevés készülhetett el uniós pénzből, ezért látta szükségesnek az állam a kiadófelvásárlást.

A tankönyvpiac államosításához a 2013-as költségvetésben a tartalékból 9 milliárd forintot zároltak. A közgazdasági zsargon szerint hiába alkalmazott az állam kiszorító árakat, hiába vetett be bürokratikus eszközöket, nem tudott monopolhelyzetet kialakítani. De az állami kiadó riválisainál mérhetetlen károkat okozott.

Írásbeli éretlenségi

A kísérleti tankönyvek némelyike erősen túlírt. A harmadikosoknak készült magyar nyelv és irodalom könyvcsalád például 9 kötetből rakódott össze, és összesen 952 oldal jutott a 9 éves gyerekeknek.

©

A kormányzat a szülők megnyerése végett azt szajkózta: az állami tankönyvek olcsóbbak a piaciaknál. Habár szűkített listát tavaly már nem mert bevezetni a kormány, mert azt a piaci szereplők közül többen jogsértőnek vélték, újabb trükk következett. Egészen egyszerűen olyan alacsony keretösszeget szabtak meg a felmenő rendszerben ingyenességre jogosult újabb és újabb évfolyamok tankönyvcsomagjaira, hogy abba más, színvonalas könyvek nem fértek bele. Sajátos megoldás azonban erre a korlátra is született: több iskola egészen egyszerűen úgy kommunikálta az 1-2. osztályra hozott képtelenül alacsony, 3 ezer forintos limitet a szülőknek, hogy a felette maradó összeget ki kell fizetniük.

Igaz, ezért cserébe legalább színvonalas könyv jár. A kísérleti könyvek java része ugyanis végképp leszerepel. A használatukról készült kérdőíves felmérés szerint csak a pedagógusok 23 százaléka tanítana belőlük szívesen a következő tanévben, s ötös skálán 3,6-ra értékelték a tananyag minőségét. Pedig valószínű, hogy a kérdőívet sokan ki sem töltötték azok közül, akik még ennél is elégedetlenebbek a könyvekkel, a pedagógusok körében ugyanis általános a megfélemlítés, a megfelelési kényszer – fejtegették többen is a HVG-nek.

A silány minőségen nincs mit csodálkozni: a kísérleti tankönyvek 75 százaléka a mai napig nem ment át azon a szigorú engedélyezési eljáráson, mint a magánkiadók könyvei. Az állítólag legjobban sikerült másodikos olvasókönyvről pedig az az„elszólás” szerepel az OFI vezetői összefoglalójában: „az olvasókönyvvel való elégedettséget tükrözi, hogy összességében jó (4,0) osztályzatot kapott, alig rosszabbat, mint a kipróbálók által használt korábbi tankönyvek.”

Az utolsó szálig elkapkodták Matolcsyék tankönyvét

A Pénziránytű Alapítvány tájékoztatása szerint az utolsó darabig elfogyott az Iránytű a pénzügyekhez című tankönyv első 40 ezer példánya. A hiánypótlónak szánt tankönyv a hétköznapi életből ismert gyakorlati problémák, "esettanulmányok" felől indulva mutatja be a mindennapi pénzügyek és a gazdaság működésének fontosabb összefüggéseit.

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Doku360: Senki nem mondja a családban, hogy az elején hittünk a náciknak

Doku360: Senki nem mondja a családban, hogy az elején hittünk a náciknak

Sportos dízel: itt a 341 lóerős Audi SQ5 Sportback TDI

Sportos dízel: itt a 341 lóerős Audi SQ5 Sportback TDI

Népszava: Többször is meghibásodtak a lélegeztetőgépek a zalaegerszegi kórház intenzív osztályán

Népszava: Többször is meghibásodtak a lélegeztetőgépek a zalaegerszegi kórház intenzív osztályán