Tündérmese
2010-ben a válság közepén lépett hivatalba a második Orbán-kormány, amely az azóta beindult fellendülésnek köszönhetően ma már sikerekről beszél, sőt, Matolcsy György Tündérmesét emlegetett. Cikksorozatunkban bemutatjuk, mennyiben járult hozzá a Fidesz-KDNP gazdaságpolitikája az elmúlt nyolc évben ehhez az eredményhez, mi van a dicshimnuszok mögött, és mire kell számítanunk a gazdaságban, ha a következő négy évben is Orbán Viktor marad a kormány élén.
Meglepő eredményt hozott, amikor a heti gazdasági összefoglalónkban, nem reprezentatív felmérésünkben megkérdeztük az olvasókat, hogy jobban élnek-e, mint 2008-ban. Azt sejtettük, hogy vannak, akik most rosszabbnak érzik a helyzetüket, mint a tíz évvel ezelőttit, de az így is látványos, hogy a több ezer válaszoló alig negyede mondta azt: annak ellenére él jobban most, mint 2008-ban, hogy el sem költözött az országból. Megpróbáltuk a számszerűsíthető adatokat megnézni, mit mondanak az elmúlt tíz év változásairól.
Amikor a KSH kiadta a legfrissebb kereseti mutatókat, Varga Mihály büszkén beszélt arról, hogy egy hónap híján öt éve folyamatosan emelkednek a fizetések. Azt már nem tette hozzá, hogy a bérek alakulásáról szóló tanulmány szerint a reálbérek szintje 2016-ban 8 százalékkal kisebb, mint 2008-ban.
Tény azonban, hogy most már többeknek van munkája: tíz éve a KSH szerint még csak 3,8 millió magyar dolgozott, 2017 utolsó három hónapjára pedig ez a szám 600 ezerrel nőtt. A növekedés azért kevésbé tűnik nagynak, ha hozzátesszük, hogy most már a 178 ezer közmunkást is a foglalkoztatottak közé számolják. Pedig kevesebb cég van, ahol el lehet helyezkedni. 2008-ban még 701 ezer működő vállalkozást találtak a statisztikusok, ehhez képest a legutóbbi, 2015-ös adat még mindig csak 668 ezerről szólt.
A 2000-es évtized szinte minden évében az összes keresetük nagyjából 70 százalékát a munkából szerezték a magyarok, a társadalmi jövedelem (vagyis például a nyugdíjak és a segélyek) 27-29 százalékot tett ki. Mivel majdnem kétszázezer ember segély helyett most már közmunkabért kap, logikusan várhatnánk, hogy egyre nagyobb legyen a munkajövedelem aránya, de nem: a mostani arányok gyakorlatilag tizedszázalékra ugyanolyanok, mint a tíz évvel ezelőttiek.
Alig él jobban a "középső" magyar
Nem mindegy, hogy a megszerzett jövedelmek miként oszlanak el. Az ország legszegényebb tíz százaléka például fejenként alig több mint 20 ezer forintból próbált kijönni tíz éve (a KSH ezeket az adatokat csak 2010-ig visszamenőleg közli, így a Tárki 2007-2009 közötti felméréséhez lehet viszonyítani), míg most 28 ezer forintjuk van havonta. A "középső magyar", az ország 5-6. "leggazdagabb" tizede egy évtizeddel ezelőtt mintegy 60-70 ezer forintból élt meg, míg most ugyanez a szám 82-94 ezer forint. Az árak eközben 25 százalékkal nőttek.
Az elszegényedés így is sokakat fenyeget, de az vitathatatlan, hogy javul a helyzet. Tíz évvel ezelőtt a magyarok 37 százaléka számított nélkülözőnek, majd ez az adat még tovább romlott. A mélypontot 2012-ben érte el az ország, azóta jókora javulást láthattunk. Igaz, még így is a lakosság több mint negyedét fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség. A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a módszertan időközben megváltozott, emiatt is kieshettek sokan a súlyosan nélkülözőnek számítók köréből, de hiba lenne az egész változást az új számítási módszernek betudni.
Az nem változott, hogy a legnagyobb szegénységi kockázat a munkanélküliség, vagy az, ha valaki egyedülálló szülő. A gyerekek helyzete sem sokat javult: az Eurostat szerint nagyjából 5 százalékponttal csökkent a gyerekszegénység, de még így is 33,6 százalékos.
Kevesebbet eszünk, mint a válság előtt
Egy kicsit már többet lehet fogyasztani is, mint tíz éve, de nehéz volt visszatérni erre a szintre. Az egy főre jutó fogyasztás 2014-ben lett újra ugyanolyan magas, mint 2008-ban, ahhoz pedig, hogy a korábbi 2006-os csúcspontot sikerüljön túlszárnyalni, egészen 2016-ig kellett várni.
Hiába van több pénz, még mindig kevesebbet tudunk enni, mint 2008-ban. Pedig már akkor is romlott a helyzet a néhány évvel korábbihoz képest, de 13,3 ezer kilojoule-nyi napi tápanyagot megevett az átlagos magyar – ez majdnem 3200 kalória. Utána évekig folyamatosan romlott a helyzet, és bár a mélyponton már túlvagyunk, a legutóbbi, 2015-ös adat (13,09 ezer) sem éri el a 2008-as számot.
Ami az étkezés részleteit illeti: húsfélékből 2,4 kilóval, tejtermékből 7 kilóval jutott több egy átlagos magyarnak 2015-ben, mint hét évvel korábban. Vagyis itt növekedés volt. A liszt, a rizs, a krumpli és a cukor fogyasztása viszont évi 2-5 kilóval visszaesett, de sokan leszoktak a tojásról is, csaknem 40 darabbal kevesebbet esznek egy év alatt – és ebben még benne sincs az elmúlt hónapok óriási drágulásának hatása.
| Egyre több nyugdíjas szegényedik el |
A kormány szívesen büszkélkedik azzal, hogy miután 2009-ben megszűnt a 13. havi nyugdíj, most már újra nő a nyugdíjak reálértéke, tavaly először pedig járt nyugdíjprémium. A Policy Agenda úgy számol, hogy 2008 óta 33 százalékos volt a nyugdíjemelés, a nyugdíjak reálértéke pedig 20 százalékkal nőtt. Ez valóban nem kevés, bár árnyalja a képet, hogy ez a környező országok közül csak a cseh és a horvát emelésnél volt nagyobb. |
Az alkoholon és a kultúrán spórolunk
Az is jól látszik, hogy a válság hatására sokan az alkoholon kezdtek el elsőként spórolni. A sör- és a borfogyasztás már 2007-ről 2008-ra is óriásit zuhant, majd 2009-re szintén hatalmasat esett mindkét szám. Sörből még most is évi 5 literrel kevesebbet iszunk, mint tíz éve, a borfogyasztás pedig csak 2015-re érte el a válság eleji mértéket. Igaz, az egyáltalán nem biztos, hogy miközben kevesebbet költenek erre a magyarok, kevesebbet is isznak: az időközben legalizált házi pálinkafőzés hatásait még csak megbecsülni sem lehet.
Az alkohol mellett a kultúrán próbálták sokan megfogni a kiadásaikat. A múzeumlátogatások száma például csak 2016-ra tért vissza ugyanarra a szintre, ahol 2008-ban volt, pedig már akkor is kevesebben költöttek erre, mint egy évvel korábban. A könyvkiadás azóta sem heverte ki a sokkot, a tíz évvel ezelőtti 42,5 millió kiadott példány után a szám majdnem megfeleződött, és már az kisebb meglepetés volt, hogy 2016-ra legalább 30 millió fölé visszakúszott. Moziba 2015-ben mentek el először többen, mint a válság elején, a színház viszont divatba jött. Kivétel nélkül minden évben nő a nézők száma, a 2016-os adat a legmagasabb 1960 óta, amikor a KSH elkezdte mérni.
A kormány szívesen emlegeti, hogy egyre több új lakás épül, de még mindig nem tartunk ott, ahol 2008-ban járt a magyar ingatlanpiac. Akkor egy év alatt 36 ezer új lakást építettek – a 2017-es éves adatok még nem jöttek ki, de az év első háromnegyede alapján úgy lehet becsülni, hogy 15 ezer környéki lehet a végső szám. Nem nehéz azzal dicsekedni, hogy a pár évvel korábbihoz képest nagy a javulás: a 2013-asnál rosszabb adatot például az első világháború óta nem mértek.
Számokban tehát itt tartunk 10 évvel a 2008-ban kitört válság után.
