Alig egy hónap alatt összedobtak az adakozók 700 millió forintot egy izomsorvadásban szenvedő másfél éves kisfiú gyógyítására. Sőt, az igazi sikertörténethez alig több, mint egy hétre volt szükség: a család augusztus végén indította el a gyűjtést, az akció szeptember 17-én kezdett el felpörögni, nyolc nappal később pedig meglett a 700 millió forint. (Hogy miért kerül ennyibe a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Zente kezelése, arról itt írtunk részletesen.)
Szép sikertörténet ez – főleg annak fényében, hogy Magyarország rendszeresen a lista végére kerül, amikor azt mérik, mennyit adakoznak az emberek. A Gallup évről évre elkészíti a jótékonysági listáját, a legutóbbi összeállításban 146 ország közül az utolsó 25-be kerültünk. Pedig nem csak az adakozás számított, egész pontosan azt kérdezték, hányan voltak, akik jótékony célra pénzt adtak, önkénteskedtek a szabadidejükben, vagy segítettek valakin, akit személyesen nem ismernek.
Facebook / Zente - SMA 1 Baby
Kis adományokból lesz nagy végösszeg
A téma szakértői abban egyetértenek: ha bekerül a köztudatba egy-egy olyan egyéni történet, mint most Zentéé, sokkal könnyebben gyűlik össze a pénz, mint ha egy általános célra gyűjtenek. Az Ökumenikus Segélyszervezet hagyományos adventi pénzadománygyűjtésén például tavaly 259 millió forint érkezett, alig több, mint a harmada annak, amennyit most egyetlen gyógyszerre összeadtak – és ez a 259 millió már kimondottan magas összegnek számít. A legnagyobb tétel ebből az 1353-as adományvonalon érkezett összesen 101 millió forint (hívásonként 250 forint jár a segélyszervezetnek, azaz több, mint 400 ezer telefonálásból jött ez össze), a Tesco kasszáinál megvásárolható, szintén 250 forintos adománykuponok pedig 66 millió forint értékben gyűltek össze.
Azaz nem csak a sok kicsi sokra megy elv működik, az is fontos, hogy minél kisebb energiabefektetéssel lehessen adakozni.
Hasonlóval próbálkozik a Facebook is: a születésnapján bárki jótékonykodásra kérheti az ismerőseit. Arról egyelőre nincsenek adatok, hogy ez mennyire sikeres.
Facebook
Magyarország a rendszerváltozás előtt adományt fogadó ország volt, de ez megváltozott, a magyarok ma már tudnak és hajlandóak is segíteni, ha megfelelő csatornán, időben, célra adhatnak - írta a hvg.hu-nak Szilágyi Attila, az egyik legtöbb adományt összegyűjtő Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója.
A „megfelelő csatornán, időben, célra” kitétel különösen fontos: a szeretetszolgálat tapasztalatai szerint sokkal szívesebben adakoznak az emberek akkor, ha nyomon tudják követni, mire fordították a pénzt vagy tárgyakat. A Fogadj Örökbe programjuk sikerességét például annak tudják be a baptisták, hogy a kedvezményezett gyerekekről fényképeket és információkat kaptak a támogatók.
Szilágyi Attila egy érdekes trendváltozásra is felhívta a figyelmünket.
Az előző évtizedben a természeti katasztrófák után még tízezrek adakoztak szívesen, de épp 2015 óta, amikor a média tele lett a menekültekről szóló hírekkel, csökkent az adakozási hajlandóság, ha bármilyen külföldi projektre kértek támogatást.
A legfőbb probléma általában a logisztika és az átláthatóság hiánya. Amikor például L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója az Átlátszón megjelent cikksorozatában bemutatta az adománygyűjtők mindennapjait, arról írt: kontrollálniuk kell, hogy mindenki annyi és olyan ruhát vigyen, amennyire és amilyenre szüksége van, különben a végén még ezzel kereskednének, ha épp nem a ruhákkal fűtenének. A terepen dolgozó segítő szervezet azért is fontos, mert volt már olyan, hogy a lelkes adományozó puszta jószándékból egy uzsorást támogatott – írta. (L. Ritók Nóra a hvg.hu-n vezeti blogját, történeteit itt olvashatja.)
Sokan felháborodtak akkor is, amikor augusztusban kiderült, hogy az Amazon Watch-nak hiába ajánlottak fel több tízmillió forintot magyar adakozók is, ez a szervezet nem az amazóniai tűzoltásra gyűjt, hanem az Amazonas-medencében élő őslakosok jogainak védelmére. Ráadásul nem is Dél-Amerikában működik, hanem az Egyesült Államokban. Pedig itt még csak szó sem volt csalásról, pusztán annyi történt, hogy a szervezet máshogy dolgozik egy jó célért, mint ahogyan azt az adakozók elképzelték. Ugyanígy a nem megfelelő tájékozottság okozta a csalódást, amikor tavalyelőtt kiderült, hogy a két mázsa műanyag kupak, amit egy mozgássérült fiúnak összegyűjtöttek, négyezer forintot ért.
MTI / Szigetváry Zsolt
Nem csak a gazdag országokban adakoznak
Az annyira nem is nagy meglepetés, hogy a Gallup nemzetközi jótékonysági listáján holtversenyben az egyik első helyezett a listán Ausztrália lett, a másik éllovasra viszont nem sokan tippelnének: Indonézia az. De a Top10-be került például Kenya vagy Mianmar is – azaz úgy tűnik, az sem akadálya a jótékonykodásnak, ha az országban közben népirtás folyik.
Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy az ország egy főre jutó GDP-je és az adakozókedv között van ugyan összefüggés, de a jótékonykodási kultúra létezhet szegényebb helyeken is. Ami a lista végét illeti: az utolsó helyezett a polgárháborús Jemen, az utolsó előtti pedig holtversenyben három egészen más gazdasági-társadalmi helyzetben lévő állam, Palesztina, Kína, és Görögország. Az is látszik, hogy a környékünkön szinte sehol nem divat adakozni – a gyenge magyar helyezés is azt jelenti, hogy megelőzzük Csehországot, Horvátországot, Szerbiát, Bulgáriát, Lettországot és Litvániát is.
Ehhez képest amikor a UPC Direkt tavaly karácsony előtt elvégzett egy reprezentatív felmérést Magyarországon, a válaszadók fele azt mondta, ő szokott adakozni. A legtöbben, az adakozók fele alkalomszerűen ad pénzt egy-egy szervezetnek, egyharmaduk az utcán rászorulóknak vagy a közösségi médiában segítséget kérőknek ad támogatást, ötödük pedig katasztrófa esetén, és szintén ötödük rendszeresen, mindig ugyanannak a szervezetnek (több választ is meg lehetett jelölni, ezért magasabb a végösszeg 100 százaléknál).
MTI / Mohai Balázs
Több százezren felejtették el az 1 százalékokat
Magyarországon legegyszerűbb adakozási forma az adóbevallással együtt felajánlani a személyi jövedelemadó 1+1 százalékát valamelyik civil szervezetnek, illetve egyháznak. Az tökéletesen látszik a számokon, hogy amióta a NAV elkészíti az adóbevallást, sokkal kevesebben vannak, akik veszik a fáradtságot és felajánlják valakinek az 1 százalékot. 2015-ben, amikor még mindenki köteles volt saját maga kitölteni az adóbevallását, 2,15 millióan töltötték ki az 1 százalékról rendelkező papírt, idén viszont már csak 1,69 millióan.
A civil szervezetek közül hagyományosan az egészségüggyel és az állatvédelemmel foglalkozók kapják a legtöbb 1 százalékos felajánlást. Az idei lista élére 165 millió forinttal a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány, 143 millióval a Bátor Tábor Alapítvány, és 121 millióval az Országos Mentőszolgálat Alapítvány került.
Az, hogy már sokkal könnyebb elfelejteni az 1 százalékok felajánlását, nem is annyira a nagy alapítványoknak komoly érvágás, hanem a kisebb helyi egyesületeknek. Az utolsó olyan évben, 2016-ban, amikor még a régi rendszerben működött az adományozás, a 25 ezer civil szervezet közül 12 ezer kapott százezer és egymillió forint közötti felajánlást, 1600 számára más bevétel nem is volt egész évben.
