Konstruktív tárgyalások folynak Peking és Washington között – ezzel a hírrel örvendezteti meg olvasóit a pekingi China Daily. Kínában megszokott dolog, hogy semmilyen konkrétumot nem közölnek ennek kapcsán, de az amerikaiak most ugyanezt játsszák el.

Steve Mnuchin pénzügyminiszter, akire a jó rendőr szerepet osztotta ki Trump, úgy nyilatkozott, hogy tulajdonképp már meg is van az egyezmény, csak egy-két apróság hiányzik. Csakhogy senki sem látta ezt az egyezményt – gúnyolódik az amerikai gazdasági sajtó. Csak annyit látnak, hogy Kína újra vásárol nagy mennyiségű szóját az Egyesült Államoktól. Méghozzá azoktól a farmerállamoktól, ahol Trump elnök törzsszavazói élnek. Pekingben ugyanis pontosan tudják: Trumpot igazában csak az újraválasztása érdekli, mindent ennek rendel alá.

De mi van a szellemi tulajdonnal?

Trump arra hivatkozva indította meg a nagy offenzívát Kínával szemben, hogy a kínaiak lenyúlják az amerikai technológiát és ezért tudnak oly gyorsan felzárkózni, illetve az amerikaiak vetélytársaivá válni. Ebben azért sok igazság volt, amit Európában is elismertek.

Csak épp a kínaiak ezen a döntő ponton nem engedtek egy fikarcnyit sem: kivettek mindent az egyezménytervezetből, amely szigorúan szabályozná ezt a területet. Helyette mindössze annyi maradt, hogy Kínában immár törvény van a szellemi tulajdonról.

Pekingben is vita folyik: maga a főtárgyaló, Liu Ho miniszterelnök-helyettes azon a véleményen van, hogy engedni kellene az amerikaiaknak, mert a büntetővámok túlságosan is nagy károkat okoznak. A kormányfő, Li Kocsiang a hírek szerint viszont úgy véli, hogy nem kell engedni az Egyesült Államoknak, Peking ugyanis megengedheti magának azt a luxust, hogy hosszú távra tervezzen.

Trump viszont a rövidtáv embere: újra elnök akar lenni. Ezért beéri azzal, hogy a kínaiak szóját vásárolnak a rá szavazó államoktól, és nem forszírozza a szellemi javak ügyét. Ez ugyanis véresen komoly kérdés Kínában: ha komolyan veszik azt, hogy ezentúl fizetni kell a külföldi szellemi tulajdon után, akkor sok kínai cég lehúzhatná a rolót. Ezt pedig a gazdaság folyamatos lassulásával küzdő Kína aligha engedheti meg magának, így Hszi Csinping elnök láthatóan a kemény vonal mellett döntött.

Trump pedig ott van, ahonnan elindult: olyan mint Don Quijote, aki a szélmalom ellen küzdött. Épp ezért az amerikai-kínai tárgyalások a komoly és a nevetséges között ingadoznak. Illetve eddig ingadoztak, de most már nevetségessé váltak - állapítja meg a Business Insider.