Még a legoptimistább elemzőket is meglepte, mennyire jól teljesített a magyar gazdaság 2021 elején. A járvány ugyan tombolt, de január-márciusban 1,9 százalékkal nőtt a GDP a tavalyi utolsó negyedévhez képest, és szinte biztosra vehetjük, hogy a második negyedév végére a járvány előtti szint fölé kerülünk. Ha a helyzetet úgy ábrázoljuk, hogy a válság előtti utolsó békés negyedév, 2019 GDP-szintjéhez képest hogy állunk, akkor lehet látni, hogy ha nem is V, de legalább egy pipa formát felvesz a grafikon:

Nem csoda, hogy a kormány sikerpropagandába kezdett. Azt az állítást azonban, hogy az EU második legnagyobb oltottsági arányával Magyarországon egyszerre sikerült megtalálni az egészségügyi és a gazdasági válság ellenszerét, teljesen félrevezető lenne a január-márciusi adatokra alapozni, a későbbi időszak gazdasági teljesítményéről pedig még nincsenek számok. A gazdaság ugyan jól teljesített az év elején, de ebben a három hónapban a járványhelyzet katasztrofális volt. Az Our World in Data adatai szerint február 19-től kezdve a járvány heti halálozási adataiban lakosságarányosan a világ öt legrosszabbul teljesítő országa között voltunk, március 21-től pedig a legrosszabbak. (Mindez bőven a vizsgált negyedév vége után is kitartott, május 1-ig volt hétnapos átlagban lakosságarányosan nálunk a legtöbb áldozat, az öt legrosszabból május 14-én kerültünk ki.)

Könnyű volna erre a kormány kritikusainak rávágniuk, hogy a jó gazdasági teljesítménynek több ezer emberi élet volt az ára. Adná magát, hogy egymás mellé tegyük a számokat: tavaly az első hullámban soha nem látott gazdasági visszaesés volt, de a járvány csak alig több, mint 500 áldozatot szedett, idén a harmadik hullámban pedig a gazdaság helyzete jó volt, miközben január-márciusban 11 ezernél is több covidos halottunk volt. Részigazság még lehet is ebben, valószínűleg hamarabb sikerült volna letörni a járványt, ha korábban vezetnek be korlátozásokat - csakhogy ez a magyarázat is félrecsúszik egy ponton.

A részletes számokból ugyanis kiderül, annak, hogy ilyen jól teljesít a magyar gazdaság, a politikától szinte teljesen független a legfontosabb oka:

az első hullám alatt a termelőüzemekben gondoltak arra, hogy lehet második-harmadik hullám is.

 

Azt látjuk ugyanis, hogy miközben a szolgáltató szektor egy része szenved, az ipar teljesítménye most már stabil. Tavaly márciusban bezártak a legnagyobb gyárak, de ezt a kényszerszünetet arra használták ki, hogy felkészültek arra, miként kell szigorúbb járványügyi szabályok mellett dolgozni. Gyors volt a visszapattanás, 2020 októberére már visszatért az ipar teljesítménye a válság előtti szintre, a második hullám épp csak kicsit ingatta meg, a harmadik pedig szinte egyáltalán nem. A járvány hatásai néha érződnek, az autógyártásban okozhat még bajokat a globális félvezetőhiány, de összességében eddig akkora a teljes ipar növekedése, hogy az a gazdaság összes többi szektorának problémáit ellensúlyozza.

Vagyis arról, hogy a gyártósorok újraindulnak az ország néhány legnagyobb gyárában, nem lehetett olyan látványos fotókat készíteni, mint amikor tömegek kivonultak a terasznyitásra, de arra, hogy a gazdaságot kirántsa a gödörből, már ez elég volt.

Ha az állam szerepét keressük itt, azt leginkább abban találjuk meg, hogy a munkába járókra gyakorlatilag semmilyen kijárási tilalom nem vonatkozott.

Főleg azzal érdemes mindezt összehasonlítani, hogy mi történt tavaly az első hullám alatt: a 2020. április-júniusi rekordszintű, 13,6 százalékos GDP-zuhanást főleg az okozta, hogy az ipar teljesítménye még a május-júniusi részleges visszapattanással együtt is 20,1 százalékkal esett vissza – ezen belül is az autógyártás visszaesése volt a legnagyobb –, a szolgáltató szektor akkor "csak” 12,2 százalékkal esett vissza.

Miért nem rossz hír, ha egyszer mínuszban vagyunk?

Első ránézésre csalóka az összkép az első negyedéves GDP-adatról. Az előző év azonos időszakához képest mért 2,3 százalékos visszaesés bármikor máskor nagyon rossz hír volna, de így, hogy a járványügyi korlátozásokkal teli három hónapot hasonlítunk össze 2020 január-márciusával, aminek az utolsó két-három hetében voltak lezárások, ritka jó eredmény, hogy csak ekkora a mínusz. A tavalyi utolsó negyedévvel összehasonlítva még látványosabb, ami történik: a 20 EU-tagállam közül, amely már leadta az adatait, az 1,9 százalékos magyar negyedéves növekedés a negyedik legnagyobb a román, a bolgár és a ciprusi után.

Persze mondhatjuk, hogy aki elveszti az állását, azt nem fogja érdekelni, ha egyébként szép a GDP-adat. Nem arról van-e szó, hogy az ipar felfelé húzta a GDP-t, de eközben a lezárások a szolgáltató szektorban sokkal több ember munkáját sodorták veszélybe? Érdekes módon a válasz nem. Itt jön ugyanis képbe az, hogy Magyarországon a második és a harmadik hullámban nem voltak túlságosan szigorú korlátozások. Ha azokat a szektorokat emeljük ki, ahol részben vagy egészben leállt a munka, a foglalkoztatottak száma 2020-ban a következő volt:

A szolgáltató szektoron belül a lezárás a turizmus, a vendéglátás és a szórakoztatóipar számára volt brutális mélyütés. Az ott dolgozók számára ez rettenetesen nehéz időket jelentett, de így is csak negyedannyi emberről van szó, mint ahányan a gyárakban dolgoznak. Az ágazati bértámogatást idén május közepéig nagyjából 200 ezer munkavállaló után igényelték a cégek. Ennek a néhány ágazatnak a leállása nagyon sokak szórakozását elrontotta, de mint látjuk a számokon, más az érzés, és más a GDP-re gyakorolt hatás.

Ezenkívül a logisztika és a raktározás került nagy bajba az első hullám alatt – ezt a statisztikusok szintén a szolgáltatásokhoz számolják, de egyértelmű, hogy az iparral szorosan összefügg. Mostanra nagyjából rendeződött ott a helyzet, ez is hozzátartozik ahhoz, hogy kilábalunk a válságból, és ebben sincs semmi olyan látványos, mint egy terasznyitás.

Érdemes egy pillantást vetni arra is, ami a turizmusban történik. Ugyan hatalmas, 70 százalékos a visszaesés a legfrissebb, márciusi statisztika szerint az egy évvel korábbihoz képest, de ez is azt jelenti, hogy a harmadik hullám alatti lezárások alatt sokkal többen mennek a szálláshelyekre, mint az első hullámban: 2020 áprilisában 69 ezer vendégéjszakát töltöttek el a szállásokon a vendégek, idén márciusban 194 ezret. Pedig hivatalosan akkor és most is csak az üzleti célból ide érkezőket fogadhatták. A majdnem háromszoros növekedést részben magyarázhatja, hogy most többen jöttek munka miatt ide, de azért felmerülhet a gyanú, hogy sokan próbáltak trükközni egy munkahelyi igazolással.

A kiskereskedelem különösen érdekes. Tavaly tavasszal a legtöbb üzlet csak reggel 6-tól délután 3 óráig lehetett nyitva, ami korlátozás volt ugyan, de azért nem teljes zárás. Főleg úgy nem, hogy a legnagyobb forgalmat lebonyolító üzletek – élelmiszerboltok, gyógyszertárak, drogériák, benzinkutak, és a zárás első pár hetében a dohányboltok is – korlátozás nélkül tarthattak nyitva. A második és a harmadik hullámban hasonló kettősséget láthattunk: az este 8 órai boltzár nem lehetetlenítette el az üzletek működését, amikor pedig márciusban egy kicsit szigorított a kormány, a forgalom többségét lebonyolító üzletekre akkor sem vonatkozott a néhány hetes boltzár szabálya.

Ha a kereskedelem számadatait megnézzük, mégis találunk egy nagyon fontos mutatót a válságról. Az természetes, hogy a nem élelmiszert árusító üzleteknek a forgalma idén márciusban a lezárások miatt 5,9 százalékkal esett, az már annál meglepőbb, hogy tavaly szeptember óta minden egyes hónapban kisebb volt ebben az üzletcsoportban a forgalom, mint az egy évvel korábbi időszakban. Ennek a mélypontja a decemberi 9,3 százalékos visszaesés volt, de januárban 2,2, februárban 3,3 százalék mínuszt mértek. Ez egyértelműen azt jelentette: nagyon sokan fogták vissza a vásárlásaikat, amikor az ennivalón kívüli költésről volt szó, vagyis akkoriban, a járvány második hullámának végén sokáig elhúzódó válságra készültek. Az oltási program felpörgetése ezen változtathat nagyot – ez azért is kiemelkedően fontos, mert a kormánynak már az első hullám alatt is az volt a stratégiája, hogy a háztartások fogyasztásával kell pörgetni a gazdaságot.

De van a válságnak egy olyan eleme, amely szektoroktól függetlenül kiemelkedően fontos: az iskolazár és annak a vége.

 

Amikor kijöttek az ipar január-márciusi teljesítményéről szóló szép adatok, a szakértők azt emelték ki: úgy tűnik, még nem okozott vészes munkaerőhiányt, hogy sok szülőnek otthon kell lennie az általános iskolás gyerekei mellett, de ha ez hosszabb távon megmarad, akkor több cégnél is komolyabb problémák lehetnek. Különösen ott, ahol nem lehet megoldani az otthoni munkát. Egy darabig kivehetnek az emberek szabadságot, de ennek is vannak korlátai. Nem véletlen, hogy a kormány nagyon sokáig ragaszkodott ahhoz idén tavasszal, hogy csak középiskolában legyen iskolazár, majd miután márciusban az általános iskolákat is bezáratták, ahhoz, hogy amint lehet, legalább azok nyissanak újra, és májusra a középiskolák is.

Hogyan tovább?

Annak a megjósolásához, hogy a gazdaság szárnyalni fog, nem kell nagy bátorság. Tavaly a nyitás után a harmadik negyedévre a korábbi három hónaphoz képest 11 százalékkal nőtt a GDP, és hacsak nem történik a következő pár hétben valami elképesztő katasztrófa, ehhez fogható növekedésre számíthatunk akkor is, amikor kijön a szám, hogy az idei második negyedév mennyivel jobb a tavalyi április-júniusnál. Önmagában a bázishatás is hatalmas lökést adna, de erre rátesz egy nagy lapáttal az, ha az emberek elhiszik, hogy vége a válságnak, és újra nekiállnak vásárolni. Így az, hogy javulni fog a gazdaság helyzete, önbeteljesítő jóslat lesz.

Ami pedig az újranyitást illeti, a legtöbb más országban a lazítás lépéseit az áldozatok vagy a fertőzöttek számához kötik, nálunk ahhoz, hogy elég sok ember kapja meg legalább az első oltást. Látványos példája volt ennek, hogy Svájcban ugyanaznap döntöttek a terasznyitásról, mint itt, náluk aznap 6 áldozata volt a Covidnak, nálunk 285. Szlovéniában ugyanezt a döntést napi 1 halálos áldozatnál hozták meg – de az oltottsági arányban a svájciaknál és a szlovéneknél is jóval jobban álltunk.

A stratégia világos: a járványügyi mutatók látványosan javulhatnak tovább az oltásoknak és a brit variáns természetes lecsengésének köszönhetően. És ugyan a halálozási csúcs elérése után lassabban csillapodik a járvány, mint sok más országban, a napi néhány tucat koronavírusos halottat már elfogadja a közvélemény jelentős része úgy, hogy ennyi áldozat miatt már nincs szükség újabb zárásra.