Nem akarnak többet költeni saját zsebükből a természeti környezet megóvására a tehetős nemzetek, inkább magánpénzekből tömnék be a finanszírozás hézagait – összegezte a kolumbiai Caliban tartott COP16 az ENSZ biodiverzitási csúcstalálkozóján tapasztaltakat a Reuters tudósítója.  Az a csúcstalálkozó más, mint az ENSZ klímacsúcsa, amelyből idén már a 29-ediket tartják (COP29) Bakuban, a jövő héttől.

A november 1-jével véget ért biodiverzitási ENSZ-konferencia közel 200 résztvevő országának küldöttei végül nem jutottak el oda, hogy írásba adják, miként fogják mobilizálni azt az összeget 2030-ig, amelyből a természetvédelmi és természetmegőrzési erőfeszítéseket finanszíroznák. Pedig már két éve megígérték ezt Montrealban a COP15-ön, amikor a tagállamok egyebek mellett meghatározták, hogy 17-ról 30 százalékra emelik a Föld természetvédelmi területeinek méretét. A megállapodás értelmében a forrásokból a természeti környezet megóvását célzó tevékenységeket finanszíroznának a fenntartható élelmiszer-termeléstől a természetvédelmi területek helyreállításán keresztül az ezeken élő fajok fokozottabb védelméig. Csakhogy a korábbi megállapodás ellenére az államok 85 százaléka nem tett újabb természetvédelmi vállalásokat – nem dolgoztak ki például nemzeti biodiverzitás-stratégiákat és akcióterveket – a tanácskozást megelőző határidőre. 

A biodiverzitás, a fajok sokfélesége csökken, a természetes élőhelyek állapota pedig gyorsuló ütemben romlik. Mind nagyobb részük válik mezőgazdasági területté, pusztítja el az ipar és a bányászat, hódítják el az egyre terjeszkedő települések. Az emberi tevékenység már megváltoztatta a földfelszín 70, az óceánok 87 százalékát. A becslések szerint egymillió növény- és állatfajt fenyeget kihalás. A WWF Magyarország októberben közzétett 2024-es Élő Bolygó Jelentésében hívta fel a figyelmet arra, hogy 1970 és 2020 között átlagosan 

73 százalékkal fogyatkoztak meg a vadon élő gerinces állatfajok megfigyelt populációi, ezen belül az édesvízi fajoké 85, a szárazföldieké 69, a tengeri fajoké 56 százalékkal csökkent. 

Mindennek legfőbb okai az élőhelyek pusztulása, a természeti erőforrások túlhasználata, az inváziós fajok és betegségek terjedése, valamint az éghajlatváltozás hatásai. 

Nem nyúlnak mélyebben a zsebükbe az államok

A beszámolók alapján a fejlett országok eleve nem akartak jelentősebb összegeket áldozni a biodiverzitásra, Németország és Hollandia már tavaly megvágta a külföldi segélyekre – így erre a célra is – szánt keretét, idén pedig Franciaország és Nagy-Britannia is hasonló döntést hozott. Az OECD adatai alapján a természetes élőhelyek helyreállítására szánt fejlesztési források a 2015-ös 4,6 milliárdról 2022-re 17 százalékkal, 3,8 milliárd dollárra csökkentek.

És nem látszik,, hogy megfordulna a trend. Hiába szólított fel újabb források biztosítására António Guterres ENSZ-főtitkár Caliban, csak mérsékelt hatást váltott ki: összesen 163 millió dollárnyi felajánlás érkezett, amivel nagyjából 400 millió dollárra nőtt a keret. Ez pedig csak töredéke annak a 700 milliárd dolláros összegnek, amelyre becslések szerint szükség lenne a COP15-ön létrejött a montreali keretmegállapodás bevezetéséhez. A tanácskozók nem tudtak megállapodni arról, hogy ez milyen pénzügyi modellben történjen, ahogy arról sem, hogy miként ellenőrizzék a biodiverzitás ügyében tett vállalások megvalósulását.

Leléptek a küldöttek

Az egyezkedés elhúzódott, a november 1-jei zárónapon a delegációk zöme haza is indult, szombat hajnalra végül határozatképtelenné is vált a konferencia, a szervezők kénytelenek voltak rövid úton lezárni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lett volna semmilyen eredménye az idei biodiverzitás-csúcsnak. 

Sikerült megállapodni például arról, hogy megfizettetik a gyógyszer- és a kozmetikai iparág szereplőivel, valamint a biotechnológiai cégekkel a természetes élőhelyekről szerzett genetikai információk termékfejlesztési célú felhasználását. Bevételeik 0,1 vagy profiljuk 1 százalékát kellene fizetniük a most létrehozott Cali Alapba, amely élőhelymegőrzésre és -helyreállításra fordítaná az összeget az őshonos népek és helyi közösségek segítése révén. Utóbbiak – beleérve a gyarmati időkben Afrikából elhurcoltak közösségeit is –, emellett állandó képviseletet kapnak az ENSZ-ben, és hivatalosan kikérik majd véleményüket a természetvédelmet illető döntésekkel kapcsolatban. 

Különböző országok őslakos közösségeinek tagjai a COP16 csúcstalálkozó utolsó plenáris ülésén 2024. november 1-jén.

AFP / Joaquim Sarmiento

Ez azonban még mindig nem elég ahhoz, hogy érdemben meg lehessen előzni az olyan fontos ökológiai rendszerek összeomlását, mint az amazóniai esőerdők vagy a korallzátonyok. ENSZ-illetékesek szerint meg kell találni a módját annak, miként lehet rábírni magánbefektetőket, hogy ilyen projekteket finanszírozzanak. Megoldásként a zöld kötvények kibocsátása merülhet fel, illetve az államadósság természet-helyreállítási projektek finanszírozására cserélése.

Utóbbi lényege, hogy az érintett, jórészt fejlődő országok külföldi adósságukat nem a hitelezőnek törlesztik, hanem vállalják, hogy környezetvédelmi projektekbe forgatják az összegeket. A Világgazdasági Fórum becslései szerint utóbbiak révén 100 milliárd dollárnyi forrást lehetne mozgósítani. 

Nyitóképünkön a COP16 csúcstalálkozó megnyitója. Forrás: AFP / Joaquin Sarmiento