Itt egy pazar ötlet a stratégiagyártásban bajnok kormánynak, és még csak mellé sem tudnának nyúlni vele
A gyógyszeriparnak van egy olyan speciális ágazata, amelynek sokszorosan pozitív hatása lehetne a magyar gazdaságra, mégsem kezelik kiemelten. A klinikai vizsgálatoknak komoly hagyományaik vannak, jelentős tőkemágnes, exportlehetőség, és komoly tényező lehet a versenyképességben, mégis elbuktuk a versenyelőnyünket az utóbbi években. Vannak ötletek a javításra, és bár a kormány nyitott rá, jobb lenne, ha sietne, mert nagyon jönnek fel Keleten.
Meglehetősen sokféle stratégiát dolgozott ki az utóbbi években az Orbán-kormány, és a HVG is beszámolt már jó pár ilyenről. Legutóbb a horgászturizmus felpörgetésének elképzelt módozatairól írtunk.
Jóval érdekesebb azonban, hogy hogy az egyes esetekben megúszós, kipipált házi feladatként letudott stratégiák mellett melyek azok a területek, amiket hanyagolnak ilyen szempontból, és a korábbi cikkünkben említettek mellé most felírhatunk még egyet.
Egy olyan területet, amely – szemben az alkalmanként sok tízmilliárd adóforintot elnyelő, helyenként kétes eredményességű stratégiákkal – komoly hagyományokra, magas szintű szaktudásra építve, jóformán fillérekből, leginkább szabályozói beavatkozásokkal biztosíthatna kiugrási lehetőséget a magyar gazdaság számára.
Ez a terület, amellett, hogy mágnesként vonzhatja (és vonzza is) be a fejlesztési tőkét, nagyban hozzájárulhat az egészségügy minőségének javulásához, a legkorszerűbb terápiák válnának elérhetővé általa, és jelentősen hozzájárulhat a – kormány által soros uniós elnökként is központi témává tett – versenyképesség javulásához.
Ez a terület pedig a gyógyszeripari fejlesztések, azon belül is a klinikai vizsgálati ágazat.
Ezt lehetett leszűrni abból a kerekasztal-beszélgetésből, amelyet a magánegészségügy legaktuálisabb kérdéseit és innovációit középpontjába helyező HVG Health Excellence 2024 konferenciáján zajlott a hazai gyógyszeripar meghatározó szereplői között, a kormány képviselőjének – önhibáján kívüli – hiánya mellett.
Ezeket az állításokat masszív számok is alátámasztják. A Magyarországon hagyományosan erős gyógyszeripari ágazathoz kapcsolódó 55 ezer munkavállaló éves szinten 3,74 milliárd euró hozzáadott értéket (GVA) állít elő, amivel Ausztria kivételével minden EU-tag szomszédunkat megelőzzük, derül ki a PwC friss, a gyógyszeripar gazdasági lábnyomát feltérképező jelentéséből, amelyet Szalóki Katalin, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) igazgatója ismertetett a HVG konferenciáján.
Húzóágazat, korlátokkal
A részletesebb adatok megmutatják, hogy az ágazatban itthon közvetlenül 20 ezer ember dolgozik, további 14 ezren az ellátási láncban, és az ő költéseik további 21 ezer munkahely létét teszik lehetővé (2022-es adatok). A PwC tanácsadócég jelentéséből az is kiderül, hogy a gyógyszeripari munkahelyek milyen magas hozzáadott értéket jelentenek: az ágazat termelékenysége több mint 300 százalékkal múlta felül az hazai összes iparág átlagos termelékenységét 2016–2022 között, és 2020–2022 között még 11,2 százalékkal bővült is.
A klinikai vizsgálatok jelentőségét pedig jól mutatja, hogy ez adja a magyar kutatás-fejlesztési-innovációs szektor teljesítményének és bevételének ötödét.
Bár az adatok jónak tűnnek, lenne min javítani Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kormányzati és kommunikációs Igazgatója szerint. Jelezte: maga a Richter is sokszor Európán (és Magyarországon) kívülre viszi a fejlesztéseket. Az engedélyezési procedúra miatt ugyanis nem feltétlenül biztosított a gyakran több millió dolláros innovációs költség megtérülése.
Itthon pedig megküzdenek a költségnövekedéssel (bér és energia), valamint a munkaerőhiánnyal, miközben „ősidők óta nem volt áremelés a támogatott portfólióban”, ami a nemzetközi árazásban is hatalmas versenyhátrányt jelent a cégnek. Pedig nagy ugrás előtt állnak: megállapodást kötöttek az amerikai AbbVie-vel a Richter által fejlesztett neuropszichiátriai gyógyszerrel kapcsolatos további felfedező kutatásokra és forgalmazására, ami tíz évre jelöli ki az irányt, és erősíti a Richter nagy hozzáadott értékű készítmények fejlesztését célzó stratégiáját.
Volt egyszer egy versenyelőny
A kormányzat ugyanakkor már felismerte ennek fontosságát Galambos Vanda, az AmCham egészségügyi munkacsoportjának vezetője, az AIPM Policy munkacsoport vezetője szerint. Mint mondta, a kormányzati partnerek nyitottak az innovatív gyógyszergyártók kezdeményezéseire, és van kihez fordulni a problémákkal – a konkrét megoldásokat még keresik. A kormányzati álláspont és szándék nem derülhetett ki a kerekasztal-beszélgetésen, a meghívottak egyike, Nagy Ádám, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára ugyanis nem ért oda a Budakeszi úton kedd délután kialakult dugó miatt. Galambos Vanda ugyanakkor figyelmeztetett, hogy nem minden folyamat hat jó irányba.
Tavaly év eleje óta például minden klinikai vizsgálatot engedélyeztetni kell az Országos Kórházi Főigazgatósággal (OKFŐ). Ez ugyanis jócskán megnöveli a szerződéskötési időt a vizsgálatokat szervezők és az azokat végző egészségügyi intézmények (kórházak, egyetemek) között.
Nem véletlen, hogy az utóbbi években indult klinikai vizsgálatok esetében jelentősen megnőtt a magánszolgáltatók szerepe, míg 3-4 éve 25 százalékos volt, mostanra 40 százalékra nőtt az arányuk – mondta Szepesi Gábor, a Magyar Klinikai Vizsgálatszervezők Társaságának elnökségi tagja. A szakember nem optimista, egyre jön föl Kína és Ázsia, Európában pedig nagyobb visszaesés is volt a Covid után. Tud olyan nagy globális gyógyszercégről, amely egyes fejlesztéseiből mindenestül kihagyja az uniós tagállamokat, és inkább Svájcba, Norvégiába, Nagy-Britanniába vagy Izraelbe megy.
Magyarország még jól áll a klinikai vizsgálatok számában: abszolút értékben európai nyolcadik, egy főre számítva ötödik helyen állunk, de jól mutatja a csökkenést, hogy az egy főre jutó számot nézve nemrég még a harmadikok voltunk.
Nagy előny volt az engedélyezés viszonylagos gyorsasága, amit az OKFŐ-s engedélyezésen felül az uniós előírások bevezetése is lelassított.
Ez utóbbi viszont más tagállamokban felgyorsította a folyamatokat, így Románia is feljött. Emellett az orvosok is elbizonytalanodtak – sokszor nem látják a garanciáját annak, hogy megkapják a pénzt, amiért megdolgoztak. A motivációjuk is csökkent: a béremelések után már kevésbé vonzó a klinikai vizsgálatok révén megszerezhető pluszpénz, egyre kevesebben akarják vállalni az ezzel járó megnövekedett adminisztrációs terheket és felelősséget.
„Olyan irányba kellene elmenni, ahol a kecske és a káposzta is megmarad, a szabályozás legyen transzparens és átlátható, ugyanakkor rugalmas és gyors is” – mondta a szakember, aki szerint komoly potenciált rejt a központi digitális egészségügyi adatbázis. Ennek ügyes kiaknázásával jóval gyorsabban lehetne például betegeket toborozni a klinikai vizsgálatokra, amivel unikális lehetne Magyarország. Az állam nagyban segíthetne az engedélyezési folyamat gyorsításával, az adatbázis megfelelő adatvédelmi garanciák melletti jobb felhasználhatóvá tételével, és az ebből származó versenyelőnyök propagálásával, és mindezt fillérekből. A klinikai vizsgálatok kitörési pontot jelenthetnek.
Az iparági szereplők szívesen látnának egy kormányzati stratégiát a témában, konkrét intézkedési javaslataik között a fent említetteken felül olyanok szerepelnek még, mint a szerződéskötési folyamatok javítása – amit az intézményeknél egységes működési eljárás segíthet – és a szakképzett munkaerő hiányának orvoslása.
Lassan Európa is versenyhátrányba csúszik
A PwC-jelentés persze nem elsősorban Magyarországra, hanem egész Európára fókuszál, és megállapítja, hogy ugyan fokozatosan bővül az ágazat, a kutatás-fejlesztésre fordított pénzek nagyobb része már elkerüli az uniós tagállamokat.
A főbb megállapításai:
- a gyógyszeripar 2022-ben 311 milliárd eurós hozzáadott értéket állított elő csak az EU-tagokat nézve, de az EGK-t (Norvégiával, Svájccal, és Nagy-Britanniával kiegészítve) nézve már 448 milliárd eurós értékről beszélhetünk,
- a tagállamokban összesen közvetlenül és közvetve 2,3 millió (EGK: 2,8 millió) munkahely köszönhető,
- az egy alkalmazottra eső átlagosan 225 ezer eurós hozzáadott érték bő háromszorosa az európai ipar átlagának, és messze felülmúlja a telekommunikációs, a pénzügyi és a programozói ágazat hasonló mutatóit is.
De vannak intő jelek is, amikre Szalóki Katalin külön felhívta a figyelmet:
- az új gyógyszerek 48 százalékát már az USA-ban fejlesztik ki – még sokszor azok fejlesztése is itt fejeződik be, amelyek molekuláris fejlesztése még Európában indult –, Európa részesedése pedig 22 százalékos,
- új molekulák fejlesztésében az EU már csak a harmadik helyen áll az USA és a nyakán lihegő Kína mögött,
- a globálisan kutatás-fejlesztésre fordított pénzeknek 2001-ben még 41 százaléka érkezett Európába, ez mostanra 31 százalékra csökkent, miközben Kínában egy százalékról nyolcra nőtt ez az arány,
- értékét tekintve az USA 2014 után meredeken elhúzott, és egyre növekvő előnnyel bír: 2010-22 között az EU-ban 27,8 milliárdról 46,2 milliárd euróra emelkedett az ide befektetett pénz, az USA-ban 30,7 milliárdról 71,5 milliárdra lőtt ki,
- a klinikai vizsgálatok arányát tekintve sem áll jól az EU, mert bár a számuk összességében nő, de Európa részaránya folyamatosan csökken 2013 és 2023 között 18-ról a felére, 9 százalékra, miközben Kína részaránya közel négyszeresére: 8-ról 29 százalékra nőtt.
Különösen nagy aggodalommal figyeli az európai gyógyszeripar, hogy 2026-tól kezdődően egy sor szabadalom le fog járni, vagyis, mint Szalóki Katalin fogalmazott:
Másfél évünk van arra, hogy felkészüljünk, mit fogunk kezdeni a kínai fejlesztőkkel és gyártókkal, akik komoly versenyhelyzetbe kerülnek.
A hátráltató tényezők között említette az AIPM igazgatója, hogy már nem Európa áll az első helyen azoknál, akik idevágó tudományos pályát választanának, és az 50 legfontosabb tudományos értékkel bíró egyetem között is csupán 16 európai. Külön probléma a szabályozási rendszer lassúsága: az EU-ban több mint 26 hónapba (426 napba) telik egy-egy újonnan kifejlesztett gyógyszer hivatalos engedélyeztetése, miközben az USA-ban 244, Kanadában 306 nap alatt végigmegy a folyamat.
A nagy európai gyógyszeripari szövetség, az European Federation of Pharmaceutical Industries and Associations (EFPIA) megbízásából készült jelentésben látható számok ismeretében még hangsúlyosabb a múlt hétvégi Budapesti Deklaráció, ami célul tűzi ki a versenyképesség javítását, mondta Szalóki Katalin, aki figyelmeztetett:
Még nem vagyunk teljesen elkésve, most érdemes odafigyelni arra, mit szeretnénk csinálni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
