A Söndörgő együttes a szentendrei szerb közösség büszkesége, akik remek színvonalon játsszák zenei örökségük, a délszláv tamburazene sziporkázó repertoárját. Kitartásuk, hagyománytiszteletük és fiatalos lendületük, virtuozitásuk példás. Megérdemlik, hogy egy balkáni világsztár zenész, Ferus Mustafov is felfigyelt rájuk. Miért van mégis az, hogy zenéjüket csupán egy szűkebb közösség vallja magáénak?

A Söndörgő és Ferus Mustafov, km. Szalóki Ágnes
március 6., Millenáris Fogadó

A Söndörgő együttes derékhadát az Eredics család négy fiatal tagja alkotja. A zenekar 1995 óta működik, finom és autentikus stílusuk, lendületes játékuk egyaránt remek, mégis sokkal kevesebbet lehet róluk hallani, mint napjaink fiatal magyar népdalénekes sztárjairól. Ezt a jelenséget csak félig értem, hiszen a zenekar minden tekintetben megállja a helyét napjaink színes folk- és világzenei forgatagában. A délszláv zenékre jellemző döbbenetes lendület ott van a tamburaszólamokban, ott a klarinétfutamokban: a fiúk egyenes ágon örökölték a hagyományt – nem csoda, hogy játékuk abszolút autentikus. Ám sokkal többet láttam őket kis klubokban, táncházakban – a Fonó Budai Zeneházban ők voltak a kedvenceim a szerdai táncházak közül –, és ha kaptak is alkalmat fesztiválfellépésre, annak a hírét valahogy nem terjesztette a szájhagyomány.

Talán most jött el a Söndörgő ideje, hiszen nemrég megjelent harmadik lemezükön a világhírű macedón szaxofonos, Ferus Mustafov közreműködik, és ennek a lemeznek a bemutatójára került sor a Millenáris Fogadóban – Szalóki Ágnes énekes közreműködésével. A koncert remekül adta vissza a CD hangulatát, ami nem csoda, hiszen maga a felvétel is élő produkciót rögzített. Mustafovval 2007 óta létezik a zenekar kapcsolata, játszottak már a Sziget Fesztiválon, Pécsett, sőt Bécsben és Londonban is közösen.

Söndörgő
Divat a "world music", ám az igazi mégiscsak rétegműfaj marad
© Gramofon archív


Az összeszokottság nyomaira lehetett rácsodálkozni a mostani koncerten is; Eredics Dávid és „King” Ferus – ahogy magát szerényen szereti aposztrofálni a vendég – hanyag eleganciával dobálták egymásnak a szólók vezérfonalát, még a hajmeresztően meredek tempók közepette is. A szólista tempó-fékezésein, és -gyorsításain sem akadt fenn senki. Elismerés illeti a ritmusszekciót, Eredics Dávid prím- és Eredics Benjámin brácsatamburást, illetve Buzás Attila (az egyetlen „nem-Eredics”) bőgőst a kifogástalan kíséretért. A zenekar juniorja, Eredics Salamon harmonikán szintén szervesen illeszkedett a zene szövetébe.

Mégis, a koncert hangulati komponense nem érte el azt a szintet, amit a táncházak intim közegében oly sokszor lehet átélni. Nehéz ennek az okait meghatározni, mindenesetre a délszláv zene féktelen szólói máshogy bilincselik le az embert, mint egy jazz-szóló. Virtuozitásban csöppet sem maradnak el tőle, mégsem gondolatokat akarnak ébreszteni, sokkal inkább az izmokat szólítják meg kérlelhetetlenül. És bár nem vagyok egy táncoslábú alkat, mégis feszengve néztem, ahogy a közönség decensen ülve hallgatta végig a produkciót, és a felgyülemlett, jóféle energiát egyféleképpen tudta csak némelyest levezetni: piros pecsenyére tapsolta a tenyerét.

Egy biztos: Vujicsics Tihamér öröksége biztos kezekben van.

H. Magyar Kornél
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Brecht, a magyarok, felemelkedések és bukások

A színházi legendák szerint Helene Weigel – Brecht özvegye és helytartója – a hatvanas években Budapesten járt. Megnézett egy-két, hatalmas közönségsikerrel játszott magyar Brecht-előadást. Nem volt elragadtatva: túl érzelmesnek, túl „klasszikusnak” találta a honi büszkeségeket. Márpedig Brechtet játszani kell – még akkor is, ha az iskolázottság nem túl erős e tárgyban. Így gondolták az Operaház vezetői is. Vajon jól?

Gramofon

The Bad Plus: rossz az, aki rosszra gondol

Kilencéves fennállása alatt hat lemezt gördített ki a The Bad Plus trió, mire végre elérkezett Magyarországra. Tipikus rétegműfaj képviselői ők; nem csoda, hogy itthon kis létszámú, ám annál lelkesebb a rajongótáboruk. Ők zarándokoltak el a Millenáris Fogadóba.

Gramofon

Szilárd alap, pazar építmény az Andrássy úton

A kilencvenes évek elején valaki szemérmetlenül ellopta Békés András egyik rendezését. Békés egy napilap szerkesztőségéhez fordult, de a nyilvánosság sem jelentett sokat, mert a rendezői koncepció akkoriban nem volt jogvédett szellemi termék. Ez ma már másképp van. 1986-os Sevillai borbélyát kellő tisztelettel újította fel az Operaház. Az eredmény: siker a négyzeten.

Gramofon

Miskolci Szimfonikusok: nem fergeteges, csak felkészült

Fergetegesnek semmiképpen nem nevezhető a Miskolci Szimfonikus Zenekar legutóbbi koncertje, amit a Magyar Szimfonikus Körkép keretében adott, a Művészetek Palotájában. Mégis, Kovács László és az általa már huszonöt éve vezetett együttes – ahogy mondani szokás – kitett magáért: rendkívül felkészült, összeszedett, érzékeny muzsikálásnak lehettünk szem- és fültanúi.

Gramofon

Szép zenével röpül az idő

Idén is több mint tízezer ember fordult meg február utolsó napján a Művészetek Palotájában a Dvořák-maratonon. A Müpa egyes sikertörténetei – Magyar Szimfonikus Körkép, Mahler-ünnep, Budapesti Wagner-napok és a zeneszerzői maraton – közül két eseményben is a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) a ház partnere. Érdekes, ugye? - Kritikusunk a Müpában járt.

Will Smith szívesen játszana egy filmben a fiatal Marlon Brandóval

Will Smith szívesen játszana egy filmben a fiatal Marlon Brandóval

Mi tudható a részvételi adatokból kora délután?

Mi tudható a részvételi adatokból kora délután?

Egy faluban már 100 százalékos a részvételi arány

Egy faluban már 100 százalékos a részvételi arány

Szijjártó Péter: Orbán hétfőn dönt Borkairól, azt érdemes kivárni

Szijjártó Péter: Orbán hétfőn dönt Borkairól, azt érdemes kivárni

Hajnal Miklós: Kiderült, hogy a választók már nem félnek

Hajnal Miklós: Kiderült, hogy a választók már nem félnek

913 településen már el is dőlt a választás

913 településen már el is dőlt a választás