Szép zenével röpül az idő
Idén is több mint tízezer ember fordult meg február utolsó napján a Művészetek Palotájában a Dvořák-maratonon. A Müpa egyes sikertörténetei – Magyar Szimfonikus Körkép, Mahler-ünnep, Budapesti Wagner-napok és a zeneszerzői maraton – közül két eseményben is a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) a ház partnere. Érdekes, ugye? - Kritikusunk a Müpában járt.
Dvořák-maraton
Mélyen cseh és európai életmű
február 28., Művészetek Palotája
Érdekes bizony, mert arról árulkodik, hogy a világjáró együttes nemcsak elmegy-föllép-hazajön, hanem figyel. Fölfigyelt például a nantes-i La Folle Journée-ra, amely ma már nem csupán egy „bolondos” hétvége, hanem ötnapos zeneünnep – idén Schütz és Bach életművével a fókuszban. 2008-ban honosították meg a Művészetek Palotájában az egynapos magyar verziót. Reméljük, hogy előbb-utóbb legalább kétnaposra nő a maraton, mert lássuk be: a program módfelett feszes. Alig van vége az egyik teremben egy koncertnek, már kezdődik a másik a szomszédban. Nincs idő illendően megünnepelni a művész(eke)t, meginni egy pohár vizet, megtalálni az ismerősöket, hogy egyéb szükségletekről ne is essék szó. De a recenzens, aki lelkiismeretesen végighallgatott tizenegy műsort, épp oly lelkesen loholt ide-oda, mint az euforikus hangulatú publikum.
A siker egyik kulcsa, hogy a jegyeket roppant jutányos áron lehetett megvásárolni, és a hatszáz forintos egységárú belépők mellé egyéb kedvezményt is adtak. A Dvořák-maraton alátámasztotta régi feltételezésünket: a kamaramuzsika (trió, vonósnégyes), a daléneklés iránt igenis él az igény a közönségben, csak a kellő időt és alkalmat, valamint a megfelelő jegyárat kell megtalálni. E műfajok látványosabb gondozása amúgy hivatása volna a Müpának. Igazi népünnepély tombolt a házban, amelyet egyszerű zenebarátok népesítettek be. Hivatalos személyt, kultúrbürokratát nem láttam. Pedig a szaktárca valamelyik rangos emberének morális kötelessége lett volna végigülni az eseményeket, hogy erős érzelmi hátteret szerezzen, amivel érvelhet: miért is fontos a zenei alapismereteket elsajátíttatni, a muzsikát megszerettetni a közoktatásban. Hiszen tudományosan bizonyított tény, hogy a muzsika toleranciára, együttműködésre tanít, könnyíti a nyelvtanulást és egyéb, korszerűnek mondott okosságokat.
A siker másik kulcsát Fischer Iván forgatta. Olyan programot szerkesztett, amely Dvořák zeneszerzői arcképét teljes gazdagságában rajzolta meg. Dvořák soha nem került le a világ koncertrepertoárjáról, s ennek magyarázatával a maraton szolgált. Ez az életmű nemcsak azért értékes, mert sok műfajú, hanem mert mélyen cseh és mégis rendkívül európai, sőt közép-európai – az Amerikában töltött időt idéző alkotásokban is.
A kísértetmenyaszony című dramatikus kantátával indult a nap. Magyarországon még sosem hangzott el élő előadásban ez a remekmű. Misztikus történet, amely rávilágít, hogy mennyire közös gyökerű a téma – az egész kontinensen elterjedtek a szerelmét követő lány rémhistóriájának különböző variációi. A lányt éneklő Simona Šaturovát újévkor, A teremtés szoprán szólistájaként már felfedezhettük; a darabot Petr Altrichter brünni zeneigazgató nagy odaadással vezényelte.
Kemenes András és Csalog Gábor szellemileg összetartozó párosként négykezes műveket játszott a Legendák és A cseh erdőkből című sorozatból. Ebédidő tájt az Angelica Leánykar az Újvilág szimfónia lassú tételéből átírt, Hazám című kórust igen ihletetten szólaltatta meg, majd nyomban következett a szimfónia, az Óbudai Danubia Zenekar előadásában. Igaza van Héja Domonkosnak: az agyonjátszott műveket újra kell olvasni. Az Újvilág-szimfónia sűrűn elhangzik, többnyire bombasztikus előadásban. A Danubia Héja vezényletével a kompozíció rejtett szépségeit tárta föl, mellőzték a „nagyotmondást”; árnyaltan, de energikusan játszották a darabot.
Több kamarazenei produkcióban lelhette kedvét a közönség: elsőként Kokas Katalin, Oláh Vilmos, Kelemen Barnabás és Jonathan Cohen a Ciprusok című ciklusból játszott, majd az F-dúr vonósnégyest adta elő. Két olyan kamaraformáció is pódiumra lépett, amely a BFZ muzsikusaiból alakult – íme a magyarázat, miért van az együttes a világ első tíz zenekara között. A Budapesti Filharmóniai Társaság két szimfonikus költeményt, a Déli boszorkányt és a Hősi éneket fedeztette fel a hallgatósággal. Kímélő üzemmódban játszották a Budapesti Vonósok az op. 54-es keringősorozatot és a Vonósszerenádot.
Fenyő Lászlóra ma már „befizet” a publikum. A h-moll gordonkaversenyt a Pannon Filharmonikusokkal, Hamar Zsolt vezényletével pompás előadásban hallhattuk. Simona Šaturova este a masszív orgánumú Jana Sýkorovával dalokat és a Morva duetteket énekelte. Végül az estet Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar a VIII. szimfóniával zárta. Kell-e hangsúlyozni: viharos sikerrel.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Brecht, a magyarok, felemelkedések és bukások
A színházi legendák szerint Helene Weigel – Brecht özvegye és helytartója – a hatvanas években Budapesten járt. Megnézett egy-két, hatalmas közönségsikerrel játszott magyar Brecht-előadást. Nem volt elragadtatva: túl érzelmesnek, túl „klasszikusnak” találta a honi büszkeségeket. Márpedig Brechtet játszani kell – még akkor is, ha az iskolázottság nem túl erős e tárgyban. Így gondolták az Operaház vezetői is. Vajon jól?
Szilárd alap, pazar építmény az Andrássy úton
A kilencvenes évek elején valaki szemérmetlenül ellopta Békés András egyik rendezését. Békés egy napilap szerkesztőségéhez fordult, de a nyilvánosság sem jelentett sokat, mert a rendezői koncepció akkoriban nem volt jogvédett szellemi termék. Ez ma már másképp van. 1986-os Sevillai borbélyát kellő tisztelettel újította fel az Operaház. Az eredmény: siker a négyzeten.
Kislány a nagybőgőnél
Már 2006-ban lenyűgözte a budapesti közönséget, amikor a MOL Jazz Fesztiválon lépett fel zenekarával. Akkor még inkább mint cirkuszi látványosságra voltak rá kíváncsiak az egybegyűltek. A két és fél évvel ezelőtti koncert után maradt bennem hiányérzet: úgy éreztem, Esperanza Spalding lenyűgözően tehetséges színpadi jelenség, de még nem zenél. Most viszont már szemernyi hiányérzetem sem volt.
Luganszkij jó zongorista, de nem nagy művész
Igazán nagy vad volt A Zongora című bérletsorozat legutóbbi fellépője. A híres-neves orosz zongoristát koncertről és lemezekről jól ismerjük; ezúttal az is kiderült, hogy nem ismertük félre. A pályaadatok fényessége nem vakította el a kritikust, Nyikolaj Luganszkij jó zongorista, de nem nagy művész.
Szimbólumok erdejében, Bécsben
Claude Debussy Pelléas és Mélisande című operája rejtélyes mű. Minél többször hallgatja az ember, minél jobban igyekszik elmélyülni benne, annál kevésbé megfejthető. De talán ez volt a szerző szándéka is: nyájas néző engedd, hogy hasson rád ez a jelképek szövevényéből álló zenedráma! A bécsi Theater an der Wien előadása rabul ejti a közönséget.
Érzelmes húrok pengetése válság idején
Ma már zord közgazdászok is érzelmes húrokat pengetnek: az emberiség paradigmaváltás előtt áll. A természeti környezetet, a klímát rongáló fogyasztást abba kell hagyni, és az életet megreformálni. A reform ez esetben a hagyományos értékekhez való visszatérést is jelentheti. Purcell A tündérkirálynő című művének előadása a Művészetek Palotájában e tekintetben példaadó volt.
