Sólyom Lászlónak is nekiment a perkirály

Utolsó frissítés:

Személyiségi jogi sérelme miatt Sólyom Lászlót, Vastagh Pált, Lomniczi Zoltánt, közigazgatási eljárásban okozott kárért pedig több hivatalt is beperelt a sajtóban csak perkirályként ismert Minda Zoltán.

Múlt hét csütörtökön tárgyalta a Fővárosi Bíróság azt a kártérítési pert, amely eredetileg Vastagh Pál és Lomniczi Zoltán alperesek ellen folyik. A felperesek egyike, a sajtóban csak perkirályként emlegetett Minda Zoltán az ügyet tárgyaló bírónőtől kérte, egyesítsék a Lomniczi és Vastagh ellen indított kártérítési pert azzal az üggyel, amelyben – ugyancsak Mindáék – Sólyom László köztársasági elnököt és hivatalát is perlik.

Az államfőből azért lett alperes, mert a Pécsi Városi Bíróság tavaly márciusban az ő döntését követően szüntette meg az eljárást három szegedi táblabíró ellen, akiket Minda Zoltánék magánindítványban rágalmazással és becsületsértéssel vádoltak meg egy gazdasági ügyben született határozat miatt. A Pécsi Városi Bíróság csak akkor tudott volna eljárni, ha Sólyom László felfüggeszti a bírók mentelmi jogát, az államfő azonban ezt nem tette meg. Szóvivője akkor úgy nyilatkozott, hogy a „kis tárgyi súlyú” cselekményeknél a köztársasági elnök általában nem függeszti fel a bírák mentelmi jogát.

Minda Zoltán
© Túry Gergely
Az ügy 1993-ig nyúlik vissza, amikor is a Legfelsőbb Bíróság hozott egy másodfokú ítéletet Minda Zoltán édesapja cégével, a Pepszolg Kft-vel kapcsolatban. Az ítélet ellen Mindáék jogorvoslattal éltek, mivel azt hibásnak és hatálytalannak tartották. A Legfelsőbb Bíróság ezt követően többször és többféle módon átírta az ítélet fejrészét, Mindáék szerint azért, hogy ezzel leplezzék annak hatálytalanságát.

Mivel az ítélet fejrészének átírására az eljárásjogi szabályok nem adnak lehetőséget, Mindáék feljelentést is tettek. Ennek ugyan nem lett következménye, ügyük – Szili Katalin közbenjárására - 2005 áprilisában mégis Vastagh Pál elé került, aki akkor az alkotmányügyi bizottság vezetője volt. 2005 decemberében Vastagh arról tájékoztatta az érintetteket, hogy azért nem vizsgálja ügyüket, mert Nagy Lajos (a Pepszolg Kft. vezetője) nem képviselheti a céget. Ez azonban nem felelt meg a valóságnak, Nagy ugyanis ekkor még képviselhette a céget – ezt a cégjegyzék akkori adatai is igazolják. Mint kiderült, Vastagh Pált az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökeként Lomniczi Zoltán tájékoztatta tévesen arról, hogy Nagy Lajos nem jogosult a Pepszolg képviseletére. (Más kérdés, hogy Mindáék szerint Vastaghnak abban az esetben is vizsgálnia kellett volna az ügyet, ha ők nem lettek volna képviselői a társaságnak.)

A bíróság az otthona
Jóllehet Minda Zoltán teljesen normális, tény, hogy már-már fanatikusan látogatja az igazságszolgáltatás különböző fórumait, neve pedig nemcsak bírói, ügyészi, de politikai körökben is ismerősen cseng. S bár a legtöbb pert eddig elvesztette, voltak sikerei is: legutóbb a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 25 ezer euró nem vagyoni kártérítést és ezer euró perköltséget ítélt meg az eljárások indokolatlan elhúzódása miatt.
A Sólyom által „megmentett” három táblabíró pedig úgy került képbe, hogy jogerős határozatban írták: Mindáék alaptalanul állítják, hogy az 1993-ban hozott ítélet hibás. Válaszul Mindáék feljelentették a bírókat. Szerintük a három bíró - megsértve a gazdasági törvény rendelkezéseit - tudatosan valótlan tényeket foglalt közokiratba, s ezzel jogellenesen védelembe vette azt a cselekményt, amelynek nyomán valakik cégénél tiltott apport elvonásával sikkasztást követtek el. Ezzel pedig Mindát és jogi képviselőjét rossz színben tüntették fel.

A Pécsi Városi Bíróság tárgyalta is volna az ügyet, s kérte a bírók mentelmi jogának felfüggesztését. Ekkor azonban Lomniczi Zoltán szembehelyezkedett a bíróság döntésével, javasolva, ne függesszék fel az érintett bírák mentelmi jogát. Az ügy ezt követően került Sólyom László asztalára, aki úgy döntött, a bíráknak nem kell bíróság elé állniuk.

1993 óta a Pepszolgba egykor bevitt, apportált vagyont a társaság ellenkezése dacára már többször értékesítették, számos privatizációs és kétes cégértékesítési ügylet alapját képezte, ezek közül talán a legismertebb az ún. gyémántügy.

Dezső András