Sólyom László Tomoron. Ez a magyar föld © Stiller Ákos

„Az elmúlt hetekben […] elszabadult indulatok veszélyeztetik az amúgy is sok nehézséggel terhelt együttélést Magyarország nem roma és roma népessége között. Úgy látjuk, hogy a mérvadó politikai személyiségek és a média ezen indulatok csillapításában erőtlennek mutatkoznak. Ezért kérjük Önt, hogy - amiként hasonló esetben a francia, német, brit közméltóságok - tegye nyilvánvalóvá, hogy aki a romák ellen fordul, az egyszersmind a magyar nemzet ellen fordul ” – fordult Sólyom László államfőhöz mintegy ezer aláíró, akik a Roma Kutatási Hálózat kezdeményezéséhez csatlakoztak. „Nyomatékkal” arra kérik az elnököt, hogy szólaljon meg az együttélés és a társadalmi szolidaritás szükségességéről, amire nagyszerű alkalom kínálkozik március 15. ünnepén.

Nem ez az egyetlen határozott kérés arra, hogy Sólyom szólaljon fel a cigánygyűlölet és a romákat ért bűntettek ellen. A Roma Polgárjogi Alapítvány, az Összefogás az Erőszak Ellen Mozgalom vagy a Társulás a Cigány Méltóság Védelméért is nyilvánosan megszólította az elnököt. Míg – a hvg.hu úgy tudja – a múlt héten a Magyar Helsinki Bizottság „magánlevélben” sürgette az államfői kiállást.

A civilek elégtelent adnak

Szerda déli hír: közismert civil szervezetek elégtelennek találják Sólyom László megszólalását a romákat ért támadásokkal kapcsolatban. Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, a Roma Polgárjogi Alapítvány és a Társaság a Szabadságjogokért közleményt fogalmaztak meg. Tovább.

A civilek nyilván nem elégednek meg a kedd este kiadott szűkszavú elnöki közleménnyel. Sólyom a nap folyamán találkozott Draskovics Tibor rendészeti miniszterrel, Bencze József országos rendőrfőkapitánnyal, illetve Belovics Ervinnel, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettesével. S a tájékozódás nyomán az elnöki stábnak egyelőre annyit sikerült leszűrnie: az államfő „fontosnak tartja, hogy a cigányok elleni támadások esetén a közvélemény minél hamarabb megismerhesse a bűncselekmények indítékait”.

Kumin Ferenc, az elnök stratégiai és kommunikációs főosztályvezetője a Rádió C közönségét azzal nyugtatta, hogy az államfő majd a megfelelő helyen és időben meg fog nyilvánulni. A riportert pedig azzal oktatta: hogyan lehet egyáltalán felvetni, hogy az elnöknek színvallásra van szüksége, miközben nem telik el egy-két hónap anélkül, hogy a cigányság iránt "különös érzékenyéggel rendelkező" Sólyom meg ne nyilvánulna.

Meghökkentő volt az az érzéketlenség, amivel a civilbarát elnök vezető munkatársa a civilek udvarias kérését fogadta. Azt mindenesetre világossá tette, hogy Sólyom előbb tájékozódik, aztán beszél. Ami a legjobb, amit tehet.
 
Tagadhatatlan, hogy a romákat ért Molotov-koktélos támadások, illetve a bestiális kivégzések hátterét még nem ismerjük. Nem tudni biztosan, hogy faji indítékok állnak-e mögöttük. Mint ahogy azt sem tudni, hogy az erőszakos bűncselekményekben valóban a romák viszik-e a prímet, mint azt több politikus állítja. De van elég dolog, amit már most ki lehet jelenteni. Világos például, hogy a romákkal szembeni ellenszenv össztársadalmi méreteket öltött, a cigányellenesség a közéletbe, a nyilvános közbeszédbe erős gyökeret eresztett. A romákat megbélyegzik, társadalmi együttélésre képtelennek nyilvánítják, bűnbaknak, parazitának kiáltják ki, és kollektív felelősségüket hangoztatják. Különösen aggasztó a helyzet a többségi fiatal nemzedékeknél. Eközben a romák foglalkoztatási, oktatási, lakhatási vagy egészségi helyzete katasztrofális. 1989 óta több korosztály nem jutott munkához, cigány zárványok alakultak ki az országban, amelyekben tanyát vertek az önsorsrontó és félelmet keltő gettóminták, így a bűnözés is. Ez jobb állapotban lévő társadalomban se lenne könnyű kezelni, hát még a zilált és rosszkedvű miénkben.

A köztársasági elnökről tudnivaló, hogy bár mint sokszor elmondta, „civil elnöknek” tartja magát, akinek „civil a szíve”, a megszólalásait illetően meglehetősen öntörvényű. Így például „szigorúan magánemberként” vett részt azon a zengői túrán, ami a NATO-lokátorépítés ellen demonstrált. Fontosnak tartotta, hogy szolidaritása jeleként tavaly tavasszal meglátogassa a Molotov-koktéllal megtámadott újlipótvárosi jegyirodát.  A tavalyi melegtüntetés elleni homofób vandalizmus azonban már nem érte el nála azt az ingerküszöböt, ami megszólalásra bírta volna. Ez nem jelenti azt, hogy az elnök most is néma marad. Több előjel éppen ennek az ellenkezőjét valószínűsíti.

Az elnök Tomoron. Mikrofonpróba © Stiller Ákos

Sólyomnak határozott elképzelése van az elnöki szerepkörről. „Az elnök nem tud törvényt hozni, nem tud kormányozni, nem tud munkahelyeket teremteni, nem tud gazdaságpolitikát csinálni. Tud viszont olyan gesztusokat tenni, amelyek messzebb tekintenek a politikánál” – szögezte le éppen egy romáknak adott fogadáson.

Véletlen egybeesés, ám a veszprémi késelés után a Fidesz elnöksége éppen a városban ülésezett; itt a párt többször is kifejezésre juttatta, nem kíván a felszított cigányellenes közhangulattal szembemenni. Február 9-én Navracsics Tibor frakcióvezető az MKB Veszprém KC társadalmi elnökével tartott közös sajtótájékoztatót. Ezen Hunyadfalvy Ákos arról beszélt, hogy „vannak cigány elkövetők, van cigánybűnözés Magyarországon, aki ezt máshogy gondolja, lapozgassa a jogtudományi egyetemek kriminológiai, kriminalisztika tankönyveit, ott sok érdekes információval találkozik”.

Ezt talán még menthető lett volna azzal, hogy nem maga Navracsics mondta, akinek egyébként is egyre nagyobb a gyakorlata az utólagos kimagyarázkodásban. Csakhogy másnap a Fidesz elnöksége közleményben erősítette meg: „A dolgok nem mehetnek így tovább, itt az ideje az őszinte egyenes beszédnek. Ki kell mondani: a cigány származású emberek által elkövetett súlyos bűncselekmények száma aggasztó módon növekszik.” Mintha bizony különösebb bátorság kellene efféle nehezen igazolható és indulatokat szító kijelentésekhez.

Ezek után Sólyom február 11-én fogadta Orbán Viktort. A pártelnök a találkozó után arról beszélt a sajtónak: az államfőnek elmondta, hogy megfogalmazásaikban a liberális demokrácia értékeit és az emberi méltóságot tiszteletben fogják tartani. Ugyanakkor „világossá kell tenni, hogy a közbiztonság esetében a cigány származású bűnelkövetők, súlyos bűncselekményeket elkövetők aránya jelentős mértékben, napról napra fokozódó mértékben, érzékelhető mértékben növekszik”. Mindebből éppen az is kiolvasható, hogy az államfő számon kérte Orbánon a Fidesz minapi megnyilvánulásait.

Az ellenzéki párt valóban nincs könnyű helyzetben, mert a szélsőjobboldalon jelentkezett riválisa, a Jobbik egyre nagyobb sikerrel használja fel a cigányellenesség és a „cigánybűnözés” kiméráját. Orbán pártja előtt ott a dilemma, kettős – jelen esetben éppen nagyon is egyenes – beszéddel kifogja-e a szelet versenytársa vitorlájából, vagy pedig esetleges határozott elhatárolódásával dicsőséget ugyan szerez, de szavazókat veszít.

Rázósnak mutatkozik a probléma Gyurcsány Ferencnek és az MSZP-nek is. Miközben a kormányfő úton-útfélen deklarálja elkötelezettségét a romák emancipációja mellett és a rasszizmussal szemben, ha érdeke úgy kívánja, rögvest elillan az eltökéltség. Így kapott parlamenti megerősítést az MSZP-s önkormányzati lobbi által helyeselt „monoki modell”. Legutóbb pedig Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány cigányozása és egynapos menesztése után hajtott végre 180 fokos fordulatot a kormány: Draskovics miniszter előbb erkölcsi döntésnek nyilvánította a főrendőr menesztését, hogy aztán jó megoldásnak nevezze visszahelyezését. A kettő között ott volt a borsodi MSZP-s képviselők lázadása, valamint az, hogy látványosan felszínre tört a „cigánybűnözés” paradigmáját magáévá tevő közhangulat.

A két nagy pártnál egyelőre jelét sem látni a ráébredésnek és felelős gondolkodásnak. A Fidesz és az MSZP sem képes rövid távú pártérdekeit félretenni.

Sólyom elnököt azonban – ahogy mondani szokta – nem nyomasztja, hogy választást kell nyernie. És a nemzet együvé tartozását megtestesítő közjogi méltóságként feladatának tekinti, hogy a társadalmat veszedelmesen megosztó jelenségekről véleményt formáljon. A következő hetek kérdése, hogy az államfő vajon mekkora súlyúnak tekinti a veszedelmet: olyannak, ami szóra sem érdemes, vagy olyannak, amiben cinkossággal ér fel a némáság.

A komment.hu véleményoldal körkérdésére, hogy „tehet-e ön bármit a cigány-magyar együttélés érdekében, és ha igen, mi az, amit meg is tesz?”, az elnök hivatala tíz korábbi Sólyom-beszédet küldött el a szerkesztőségnek. Valószínűleg azzal a céllal, hogy az olvasók ezek révén kapjanak képet az elnök nézeteiről.

Elolvasva a 2006. január 27. és 2009. január 1. között keletkezett szövegeket, egy olyan közszereplő képe bontakozik ki, aki tisztában van a magyarországi cigányság gondjaival, elkötelezett jogegyenlőségük és kollektív kisebbségi jogaikat illetően. Szolidáris velük, támogatja az esélyegyenlőségük „valódi megteremtését, akár pozitív diszkrimináció eszközeivel is”. Azonban ragaszkodik monomániáihoz (megvetően nyilatkozik a politikai korrektségről), kerüli a konfliktusokban való egyértelmű állásfoglalást, illetve meglehetősen bizonytalan a közéletet és tudományos közösséget megosztó kérdésekben. Ilyen például az iskolai integráció.

Az elnök beszédeiben rendszeresen elutasítja a cigányságról való „differenciálatlan” és „doktriner” megközelítést. Effélének tekinti, hogy az állam szorgalmazza a cigány és többségi gyerekek egy intézményben, egy osztályban történő közös oktatását. Beszédeiben többször is felemlíti személyes tapasztalatait a pécsi Gandhi Gimnáziumról, mondván, mennyire sikeres, és ugyan ki mondaná róla, hogy szegregál. Nyilvánvalóan senki. Csakhogy nem lehet a valóban példaadó pécsi intézményt, illetve a szegregáló önkormányzati iskolákat egy kalap alá vonni. Az előbbi a roma szülők önkéntes döntése alapján oktat, az utóbbiak pedig annak (és a jelenlegi törvények) ellenére. Nem beszélve arról, hogy míg a Gandhiban évi negyven körüli gyermek érettségizik, az egy-egy évfolyamban születő mintegy 15–20 ezer cigány gyereknek csak 34 százaléka kezd el  érettségit adó középiskolába járni (az országos átlag: 71), és a többségük lemorzsolódik. Az elnök nem számol azzal, hogy a közoktatásnak a tömeges problémákra kell mihamarabb választ adnia. A mintaiskolák sikerei örvendetesek, de mi lesz a roma gyerekek túlnyomó többségével?

Az elnököt foglalkoztatják a roma közösség intézményei. Sokat vár a cigány civil (és általában mindenféle) önszerveződésektől. Rendkívül kritikus viszont a cigány kisebbségi önkormányzatokkal szemben. A magyarországi cigányoknak „speciális bánásmódot igényelnek problémáik, szociális helyzetük és integrációjuk” – fogalmazott a kisebbségi törvényről szóló konferencián tavaly december 3-án. Nem érti, hogyan lehet ugyanazt a törvényt alkalmazni rájuk, illetve a többi nemzetiségre. Hát úgy, hogy maguk a cigányok harcolták ki „egyenrangúságukat” a többi nemzeti kisebbséggel, és ők ragaszkodtak az egyenlő elbíráláshoz. Lehet, hogy rosszul tették, de az ok köztudott a rendszerváltás szereplői körében, így Sólyom előtt is.

Az elnök támogatja a nemzetiségek parlamenti képviseletét is, noha, mint mondja, „az alkotmányból és az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiből nem következik ilyen képviselet bevezetésének kötelessége”. A fenti konferencián még azt is hozzátette (az elnöki hivatal leirata szerint), hogy a kisebbségi törvény nem rendelkezik a képviseletről. Csakhogy éppenséggel – ha szűkszavúan is – ez a törvény rendelkezik róla, amikor kimondja „a kisebbségeknek – külön törvényben meghatározott módon – joguk van az országgyűlési képviseletre”.

„Véget kell vetni a képmutató és kétértelmű politikai nyilatkozatoknak, az elhallgatásoknak, a gyűlöletbeszédet tulajdonképpen védelmébe vevő, a szólásszabadságra hivatkozó elméleti jogászkodásnak" – hangsúlyozta a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után Kállai Ernő kisebbségi biztos, akit egykoron az éppen az „elméleti jogászkodás” miatt bírált államfő javasolt posztjára. A szabadságjogok elméleti/liberális értelmezését korábban több szocialista politikus, így Gyurcsány is kárhoztatta. Igazságtalanul. Eddigi megnyilatkozásait ismerve, Sólyom alighanem kitart már alkotmánybíróként vallott álláspontja mellett, és nem támogatja a szólásszabadság büntetőjogi korlátozását. Ezt lehet bírálni, de persze szó sincs a szélsőjobb ravaszdi támogatásáról, sokkal inkább az alapjogok tiszteletet érdemlő védelméről.

Most kínálkozik viszont a nagyszerű alkalom arra, hogy Sólyom László jelét adja a politikai krédójában központi helyen szereplő „civil kurázsinak”, és közjogi meg erkölcsi pozíciója teljes súlyával kiálljon az etnikai béke mellett.

Zádori Zsolt