2021 decemberében a munkanaphatástól megtisztított adat szerint 3,6 százalékkal volt nagyobb a magyar ipari termelés, mint egy évvel korábban, a novemberihez képest 0,1 százalékkal csökkent a teljesítménye – számolt a Központi Statisztikai Hivatal.

2021 egészében 9,6 százalékkal volt a termelés nagyobb a 2020-asnál.

Ez éves szinten látványos növekedés, de rontja az összképet, hogy egyetlen igazán fontos oka van: az, hogy 2020 borzasztóan rossz év volt. Ha nem azt nézzük, hogy az előző évhez képest milyen a teljesítmény, hanem kiválasztunk egy, a járvány előtti hónapot, és ahhoz viszonyítjuk a termelést, akkor máris jól látszik: gyakorlatilag 2020 szeptembere óta egy helyben jár a magyar ipar.

A járvány első hulláma alatt sorra álltak le a gyárak, a földbe állt az iparunk. Fél évbe telt, amíg ebből a sokkhatásból kiverekedte magát az ipar, 2020 szeptemberében már nagyobb volt a termelés, mint a vírus megérkezése előtti utolsó hónapban, azonban érdemi előrelépés azóta sem történt. Egy-két erős hónap volt csak, amikor reménykedni lehetett, hogy tartós trend lesz a növekedésből, de eddig nem lett. A grafikonunkon 2020 januárjának termelését választottuk a 100 százalékos értéknek, 102,2 százaléknál feljebb soha nem sikerült lépni. Éves szinten így is nagy növekedés jön ki, hiszen 2021-ben nem volt olyan brutális zuhanás, mint 2020 tavaszán, de annyira nincs változás már egy és negyed éve, hogy nem szabad az egyetlen szép adattal takarózni.

Pedig ha csak azon múlt volna a teljesítmény, hogy a gyárakban mit kezdenek a járvány megérkezésével, nem lett volna ennyire rossz a helyzet. Még akkor, amikor 2021 elején kimondottan jó számok érkeztek a magyar gazdaság egészéről, elemeztük a siker okait, és arra jutottunk: nem a szolgáltató szektor erőltetett nyitása, nem is a kereskedelem miatt pattant vissza a magyar GDP kimondottan gyorsan, hanem azért, mert a gyárakban az első hullám alatti lezárások alatt felkészültek arra, miként kell szigorúbb járványügyi szabályok mellett dolgozni. Úgy alakították át az üzemeket, hogy a második hullámot már alig érezte meg az ipar, a harmadikat és a negyediket pedig egyáltalán nem.

Az államnak két ponton volt ebben fontos szerepe: a munkába járókra szinte semmilyen kijárási korlátozás nem vonatkozott, és még az előtt eltörölték az iskolazárat, hogy az általános iskolás gyerekek gyárakban dolgozó szülei közül tömegeknek fogyott volna el az éves szabadsága.

A látszat csal: nem a terasznyitás rántotta ki a gazdaságot a gödörből

Düböröghet a populizmus, ha a járványhelyzet és a gazdaság statisztikáit egymás mellé tesszük. Nagyon egyszerű lenne egymondatos válaszokat találni arra, hogy mi történt az elmúlt hónapokban, pedig kimondottan érdekes az összkép akkor is, ha részleteire bontjuk, mi okozza a váratlanul nagy gazdasági növekedést.

De mégsem jött rendbe az ipar. Ennek pedig a legfőbb oka az, hogy a járműgyártás csúnyán akadozni kezdett.

Ha csak azt nézzük, hogy a járműipar miként teljesített az elmúlt két évben, akkor ott szintén látszik a 2020. tavaszi óriási zuhanás, a gyors talpraállás kezdete, utána viszont hullámzó a teljesítmény, és mindössze négy hónap – 2020 szeptembere, októbere és novembere, majd 2021 márciusa – volt, amikor a 2020. januárit meghaladta a termelés. Most látszik, mekkora kockázatot jelent, ha egy ország gazdasága annyira kitett egyetlen iparágnak, mint a mienk a járműgyártásnak. (A grafikonon a 2021. decemberi adat nem látszik még, arról pontos szám helyett most még csak annyit tett közzé a KSH, hogy csökkent az egy évvel korábbihoz képest.)

A járműiparban az egész világon óriási problémákat okoz a félvezetőhiány. A járvány kezdete óta óriásit nőtt az elektronikai termékek iránti kereslet – egyre többen dolgoznak otthonról, emiatt több és jobb laptop és okostelefon kellett, amikor pedig kijárási korlátozás volt, a játékokhoz kellő kontrollerekből is többet vettek –, emiatt a chipgyártók inkább ezeknek az iparágaknak gyártottak, ahelyett, hogy az autókba épített elektronikai eszközöket készítették volna. Erre rátett egy lapáttal az, hogy a járvány elején az autógyárak kevesebb chiprendelést adtak le, amikor pedig 2020 végén kiderült, hogy hamarabb visszatér az autók iránti kereslet a régi szintre, nem lehetett egyik pillanatról a másikra visszaállítani a chiptermelést. A végeredmény: akadozás a világ teljes járműiparában, a magyar gyárak leállásáról vagy egyműszakos munkarendjéről szóló hírek is teljesen megszokottak lettek. Ennek egy apró pozitív oldala is van azért, így sokkal nagyobb a növekedési tartalék 2022-re, ha idén sikerül visszatérni a járvány előtti helyzethez.

De komoly sokkot élt át az áruszállítás is, márpedig ezt megszenvedte minden olyan iparág, amely az országon kívülről vár alapanyagokat. A 2020. tavaszi leállások után nagyjából mindenütt a világon egyszerre indultak újra a gazdaságok, mindenhol egyszerre próbálták pótolni a kiesett közel egy évet. Emiatt világszerte egyszerre szembesültek az áruszállításban dolgozók azzal, hogy hatalmasat ugrott a kereslet, és azzal, hogy egy rendkívül bonyolult globális hálózatot kellett újraindítani.

Eközben pedig az ipari árak is az egekben járnak. Azt épp a héten tette közzé a KSH, hogy a termelői árak 2021-ben 13,5 százalékkal voltak magasabbak, mint 2020-ban. A belföldi értékesítés árai 17, az exportértékesítési árak 11,8 százalékkal nőttek. Az év végén volt igazán nagy a drágulás, 2021 decemberében 31,4 százalékkal jártak az árak a 2020. decemberi fölött. Ez pedig nem azonnal, de előbb-utóbb begyűrűzik majd azokba az árakba is, amit a vásárlóktól elkérnek.

Nagy kérdés, hogy hathat mindez a magyar gazdaság egészének teljesítményére. Egy kimondottan jó adat már érkezett a héten: amikor csütörtök délelőtt a KSH közzétette a kiskereskedelemről szóló, meglepően jó adatokat, Virovácz Péter, az ING elemzője azt írta, nőtt az esély arra, hogy a negyedik negyedéves GDP-növekedés akár 6 százalék fölötti legyen. Ehhez természetesen fontos az is, hogy az ipar jól teljesítsen. Az elemző az ipari adat közzététele után arról írt: nagyjából megfelelt a várakozásoknak a decemberi teljesítmény, viszont amíg nem javul a globális félvezetőhiány érdemben, addig aligha lesz képes az ipar dinamikus növekedést bemutatni. Azt jó hírként emelte ki, hogy az elektronikai iparban számottevő a növekedés. Pozitívum szerinte az is már 2022-re nézve, hogy a gyengélkedő autóiparon kívül a többi szektor stabilan teljesített, tehát ha végre megoldódnak az ellátási problémák, akkor idén végre tényleg dinamikus, nem csak a gyenge bázisértékből adódó növekedést láthatunk majd.