A Gyorskocsi utcai épületben, amelynek egyik szárnya most a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetnek, a másik pedig a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati főosztályának ad helyet, Moór Marianna színművésznő olvasta fel a per ítéletét, amelyben kimondták Nagy Imrének és társainak bűnösségét.
 
A szervező Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének elnöke, Donáth Ferenc - a per másodrendű vádlottja, Donáth Ferenc fia - elmondta: minden kétséget kizáróan ez az a terem, amelyben a per 1958. június 9-e és 15-e közötti végső szakasza folyt.
 
A mintegy száz érdeklődőt, hozzátartozót és közéleti személyiséget Bohó Róbert, a per egykori tanúja visszaemlékezései alapján vezették körbe az épületben, ahol megtekinthették az úgynevezett kihallgatói szobát, az "írószobákat" és a magánzárkákat.
 
Az egykori tárgyalóteremben Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár (MOL) és Hanák Gábor, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa, a pert kutató történészek elmondták: a Nagy Imre-per anyaga mintegy 27 ezer oldalt és 72 órányi hangfelvételt tesz ki.
 
Szabó Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1958. február 5-én kezdődött, majd szovjet kérésre - pótnyomozás szükségességének ürügyén - elhalasztott, és június 15-én vasárnap befejeződött pert nem több, hanem egy pernek kell tekinteni.
 
Mint fogalmazott: egy koncepciós per és egy bosszúper keverékének mondható az egész tárgyalási folyamat, amely véleménye szerint - Nagy Imre tiltakozásának ellenére - azért volt zárt, mert a hatalom félt egy nyilvános pertől. 

Hanák Gábor manipulatív, megtorló, "zárt kirakatpernek" nevezte a történteket. Az akkor történtek felidézése után a résztvevők megkoszorúzták a Nagy Imre és társai kivégzésének emlékére, 1989. június 15-én állított táblát.
 
A Nagy Imre-per hanganyaga a Legfelsőbb Bíróságtól 1990-ben került a Mol-ba, ahol ma is megtalálható. Tavaly a felvételeket az Országos Széchényi Könyvtár segítségével digitalizálták. A Nyílt Társadalom Archívum (OSA) kutatói engedéllyel kikérte az anyagokat, és saját felelősségére hétfőn megkezdte a hangfelvételek egy részének nyilvános bemutatását, olyan időbeosztásban, ahogyan annak idején a történtek valóságban is lezajlottak.
 
A MOL szakemberei korábban arról beszéltek, hogy álláspontjuk szerint az OSA eljárása törvénysértő, és annyiban szakmailag is kifogásolható, hogy nem törekszik a dokumentumok teljességének a bemutatására.