Doktor Freud, doktor Jung, fogjanak kezet! Ne hagyják, hogy a szakmai nézetkülönbségek és a kicsinyes rivalizálás megölje barátságukat. Doktor Freud, a telepátia nem feltétlenül sarlatánság. Doktor Jung, ne feledje, hogy az apai jóbarátnak nem szép hazudni, még akkor sem, ha kínos beismerni, hogy megszegte az alapvető szabályt: viszonyt kezdett az egyik páciensével. 

A képzeletbeli beszélgetés természetesen csak a zaklatott elme szüleménye, David Cronenberg legújabb filmjének, a Veszedelmes vágynak illékony mellék-terméke. 

Az idegesítő Spielrein és a megfontolt Freud

„Keira tud játszani. Tényleg tud” - írta a női főszereplőt, Sabina Spielreint alakító brit színésznőről a This is London kritikusa. Nos, hogy valamit tud, nem kérdés, ahogy az sem, hogy nagyon akart. A szerep kedvéért orosz akcentussal küszködő, többnyire eltorzult arcú és szándékosan kitekert végtagokkal operaló Knightley igazi szörny, akiről előbb hisszük el, hogy elmebeteg, mint azt, hogy szexuális aberrációi - Freud diagnózisa szerint anális fixációi -vannak, hiába vallja be töredelmesen, hogy nincs remény számára, mert „aljas, mocskos és erkölcstelen”. Hátborzongató, a szó szoros értelmében. Idegesítően és öncélúan hátborzongató.

Jung és Spielrein: orvos és beteg

AP / Handout

Knightley a forgatás után egy lapnak azt nyilatkozta: nagy bajban volt a karakterrel, mert nem tudta, hogy kell élethűen eljátszani egy hisztériás nőt. Spielrein jegyzeteit olvasva kísérletezte ki, milyen arcot vágjon, hogy viselkedjen „pszichés betegként”. A rendezővel Skype-on tartotta a kapcsolatot, és addig-addig próbálkozott, míg Cronenberg rá nem bólintott a szerinte élethű gesztusokra, mozdulatokra. A diagnózis: Keira maradhatott volna a Karib-tenger kalózainál, mert így már biztos nem kell Jack Sparrownak.

A Freudot alakító Viggo Mortensen már a harmadik Cronenberg-filmben tűnik fel. Hogy minél hitelesebben alakíthassa a pszichoanalógia atyjának szerepét, saját bevallása szerint minden elolvasott, amit Freudról talált, sőt, egykori lakhelyére, a ma már múzeumként üzemelő bécsi házba is ellátogatott.

Mortensen „cinikus, kimondhatatlanul baljós jelenlétét” -emelte ki a Variety című filmes szaklap. És valóban. Megfontolt, következetes, saját elmélete mellett kitartó, vélt kóklerségektől - mint a Jung által hangoztatott telepátia, megérzés - elhatárolódó, kicsit unalmas Freudot alakít, aki attól tart, hogy fiatal kollégája leiskolázza, barátságukat  pedig - ami egyébként egy 13 órás szakmai beszélgetéssel indult - ugródeszkának használja. „Én csak kinyitottam egy ajtót” - utal arra, hogy biztosan létezik más út is, de ő nem tér le a sajátjáról. A diagnózis: Viggo Mortensen nem égeti be Freud karakterét az agyunkba, de a filmbeli hisztéria-kitöréseket kellően ellensúlyozza.

A Carl Jungot alakító Michael Fassbendernek az utóbbi időben bejött az élet és a szex. Legutóbbi nagy dobása a Shame volt, melyben egy szexfüggő férfit játszott, most pedig példás családapaként a tudat és tudattalan határán próbál egyensúlyozni, kevés sikerrel. Hamar rájön, hogy a családi élet - tehetős felesége görcsösen igyekezett neki fiút szülni, de csak harmadszorra sikerült - megköti a kezét. Hogy rémálmaiban karrierje darabokra hullik. Az álom pedig, ahogy Jung vallja, megérzéseken alapul, a jövőt vetíti előre. (Freud a múltra vezeti vissza az álmokat)

Fassbender Jungja kellően jófiús, nélkülöz minden vagányságot, az „alamuszi macska nagyot ugrik” - tipikus esete: viszonyt kezd páciensével, Spielreinnel, és ezzel gyakorlatilag két világot teremt magának, egyet, amiben apaként és férjként normális életet kellene élnie, és egy másikat, amiben kiélheti vágyait és késztetéseit. „Kiemelkedően jó alakítás” - így jellemezte Fassbender Jungját a Rolling Stone magazin. A diagnózis: Fassbender a fűszer a levesben, ami miatt az ember lenyeli a nem ízlése szerinti kortyot.

Terápia után: Jung és kolléganője, Spielrein

AP / Handout

De hol van Cronenberg?

„Olyan, mintha Cronenberg bezárta volna korábbi énjét egy szekrénybe. Démonok, járvány, horror? Az új film merev és finomkodó, mint egy rádiós dráma képekkel” - írta a filmről a Financial Times. A brit Guardian kritikusa szerint a rendező kreált egy drámát a férfihisztériáról úgy, hogy az öndiagnózis elmaradt, a szereplők elfelejtették elemezni saját állapotukat. De talán karrierjük éppen ennek a „tünete”, folyamatos leképeződése. A movies.com szerzője szerint Cronenberg folytatja a sort, és olyasmit mutat be a filmvásznon, amit nem biztos, hogy látni akarunk, de egyhamar nem felejtünk el. Kétségetlen, hogy Cronenberg provokálni és sokkolni akar - mert mit gondol az ember, ha azt látja, hogy valaki könyörög az elfenekelésért -, de a szándék kimerül a nyomasztó képsorok és minden izgalmat nélkülöző párbeszédek szinkronizálásával. A diagnózis: Cronenberg annyi felkavaró, az általános vélekedés szerint „beteg” film után (Pillangó úrfi, A légy, Porontyok) elfáradt. Talán ideje lenne belekóstolnia a 3D-s műfajba.