Az MTA Lendület-programja támogatásával megrendezésre kerülő előadások a legkülönbözőbb olyan kutatásokat mutatják majd be, amelyeket Magyarországon az elmúlt bő száz esztendő folyamán bármikor is "könnyűnek", "populárisnak", "szórakoztatónak" neveztek.

Január 31-én a dzsesszé és az operetté lesz a főszerep: a szakemberek e két műfaj második világháború előtti és utáni történetéből egyaránt szemezgetnek majd. Érdekesnek ígérkezik például az operett átalakulásának nyomon követése a műfaj legismertebb, s talán legnagyobb hatású magyar darabja, a Csárdáskirálynő (Imre Zoltán előadása), illetve a század második feléből származó, már a kommunista fordulatot követően keletkezett művek (Heltai Gyöngyi és Bozó Péter előadásai) egymás mellé állításával.

Épp ilyen izgalmas olyan dzsessz-zenészek életútjának megismerése, akiknek művészi pályáját a múlt század közepén gyakorta bekövetkező politikai-társadalmi fordulatok is befolyásolták (Simon Géza Gábor és Retkes Attila előadásai).  De ugyanezen a napon lesz szó táncház-mozgalomról (Tóth Endre) és cigányzenéről (Riskó Kata) is, sőt Loch Gergely jóvoltából a magyar kuplék történetébe is bepillantást nyerhetünk.

A második nap a szélesebb értelemben vett popzenéé: az előadások a hatvanas évektől egészen a 21. századig bezárólag számos elméleti, politikatörténeti és esztétikai kérdést érintenek. Csatári Bence az állampárt populáris zenével kapcsolatos tevékenységéről számol majd be, szó lesz a hatvanas-hetvenes évek olyan marginális, s mindmáig kevés figyelmet kiérdemlő műfajairól, mint a pol-beat (Ring Orsolya) vagy a progresszív rock (Ignácz Ádám), valamint az undergound nem kevésbé problematikus, több évtized múltán is aktuális fogalmáról (Tóth Eszter Zsófia, Barna Emilia, Tófalvy Tamás). Sőt Feischmidt Margitnak köszönhetően a nemzeti rock manapság szintén aktuális témája is előtérbe kerül.