“Disz-disz-disszidálok” ; “hidd el én veled maradnék, szívesen széjjelszakadnék, ha lenne mér', Magyarország” – a magyar popzenében ki játékosan, ki tragikusan nyúl a kivándorlás vissza-visszatérő témájához, de az biztos, hogy lassan minden fontos magyar előadónak lesz dala a külföldre távozás lélektanáról. Van, akinek egy leszedált nőre és van, akinek egy nehéz hátizsákra hasonlít Magyarország. Sanzon rock vagy hiphop, a kérdés általában mindig ugyanaz: menjek vagy maradjak? Ahogy egy jó lemezen, ezúttal is a vidámabb szerzeményektől haladunk a borongósabb számok felé, hogy aztán a végén újra felcsillanjon némi remény.

Geszti Péter például a hvg.hu-nak adott interjúban mesélt új, Hungarian In Europe nevű projektjéről, melyben külföldön élő magyarok beküldött videóiból fog összeállni Magyarország első közösségi videoklipje. Az elmúlt időszakban persze nem csak Gesztit ihlette meg a felerősödő, mindenkit érintő emigrációs hullám.

Stiller Ákos

Magyarország, a leszedált nő

A szentendrei kötődésű Presszó Tangó Libidó a magyar underground klubélet meghatározó szereplője évek óta, sanzonos, bölcsész-rockjukkal sikerült egy elég erősen kötődő rajongói tábort megszólítaniuk. Levelet írok című számuk a könnyedebb, kalandvágyóbb oldaláról közelíti meg a témát.

A dalszöveg egy szakítás története, de az elhagyott lány a Quimby Kivándorló Blues-ához hasonlóan itt is egyértelműen lecserélhető Magyarországra. „Most már ideje hogy megtanuljál nélkülem élni / Nem nyugtatlak meg, hogy te vagy a legszebb, bébi / Bevallom, csalódtam benned, / az rendben, hogy te nő vagy, de engem nem kell azzá tenned” – énekli a zenekar szövegírója, Kabai Viktor. A Quimby szakítása jóval fájdalmasabb ennél, de Kiss Tibiék szerzeményéről később bővebben lesz szó. A Presszó Tangó Libidó dala csak lazán fityiszt mutat a magyar rögvalóságnak: „A genfi tóig meg sem állok / ott majd egyet fürdök / A Diákhitel Rt-nek szép képeslapot küldök”.

Hó Márton és alkalmi zenekara a Jégkorszak 2011-ben megjelent első lemezén dolgozta fel az akkor még kevésbé forró témát. Az Anna már nem lakik Berlinben a tervezettnél hosszabbra nyúló vagy akár örökké tartó Erasmus félévekről szól, arról a bizonytalan időszakról, amikor már azt sem tudni, a címbéli Anna épp melyik városban is van és hogy hazajön-e egyáltalán. Mindenesetre a refrén azt sugallja, hogy ebből aligha lesz hazatérés: „Nem hiszem, hogy visszajövök / a szülinapodra talán hazarepülök.”

„Néha gondolok még rád, / de köszönöm, hogy elmúlt ez a szerelem” – ezek már Kiss Tibi szavai, aki korábban kifejtette a hvg.hu-nak, hogy nem odamondani akartak a Kivándorló Blues-zal, hanem egyszerűen nehéz volt távol tartani maguktól a környezetet, az aktuális közhangulatot. „A Kivándorló egy kétségbeesett szerelmi történet, ahol a leszedált nő éppenséggel maga Magyarország. Ennek a dalnak több olvasata van, ez nyilvánvaló” – nyilatkozta még a Kaktuszliget megjelenésekor a Quimby frontembere.

Bál után a szaros gatya, úgy maradunk mi itt mind szépen

Hangulatában ugyancsak keserédes a Kiscsillag idén megjelent dala, a Melegszék, amely azonban az itthon maradók szemszögéből tekint a témára. „Miért is kéne máshol lenni? / Szebbek-e a nők, az égbolt?” Ezek azok a kérdések – ha nem is pont ebben a formában –, amelyeket minden itthon maradó feltesz külföldön szerencsét próbáló ismerőseinek. Lovasi szövege némi igazságot szolgáltat az itthon maradóknak: ők azok, akikről nem beszélnek a hírekben, akiket nem emlegetnek politikai vitákban. „Olyan sok zenekar írt mostanában az elmenésről dalt, pont mi – akiknek közönsége jó nagy része külföldre távozott – maradtunk volna ki ebből?” – beszélt korábban lapunknak még a Melegszék születéséről Lovasi. Mi sem írhatná le jobban a szituációt, és a téma aktualitását, hogy Lovasi újjáéledő anyazenekara, a Kispál és a Borz idén adja karrierje első londoni koncertjét.

„Nyugatra mentek a keleti zenészek / a vonatablakból még visszanéztek, / onnan tudták, hogy nyugaton az élet élet” – a sokak által Kispál-utódnak titulált pécsi banda, a 30Y friss kiadványa sem kerüli meg a mindenkit húsba vágóan érintő jelenséget. Annyiban azért a Disszidálok mégis egyedi a többi dalhoz képest, hogy a nyugati, Budapestben és a Balatonban is csak a korlátlan szórakozást látó turistáknak is odamond egyet: „Keletre jöttek a nyugati turisták / Budapestet Balatont telefosták / A húgy szagú sört is mind megitták és bírták.” A Disszidálok hamar, szinte megjelenése pillanatában koncertkedvenccé vált. A 30Y mindig is a nép zenekara volt, furcsa lett volna, ha pont ők nem nyúlnak a témához. Beck Zoli egy korábbi interjúban így fogalmazott zenekaráról: „Egyrészt nem lehet nem drámaian komolyan venni, amit csinálsz, másrészt nem lehet nem ironikus távolságból rátekinteni. Ez a kettősség a mai napig meghatározza a 30Y-t, amellett, hogy gátlástalanul naiv és romantikus szerintem, egyfajta kendőzetlen hittel – ahogy Poós Zoltán megfogalmazta – a 30Y az utolsó népfrontos zenekar.” A Disszidálok ugyanezt a kettősséget, a drámaiságot és az iróniát hozza.

A Hangmás az előbb említett együtteseknél fiatalabb tagjai nyilván más aspektusból látják a jelenséget, ők inkább már a nagy kiköltöző hullám utáni kilátástalanságot öntötték dalformába. „Fuck Barcelona, fuck London, / aki mindenhol idegen, az mindenhol otthon van.” A phenomenon magazinnak adott interjúban  zenekar a következőképp vallott a dalt ihlető tényezőkről: „A Fuck Barcelona azt a témát dolgozza fel, hogy manapság sokan mennek külföldre szerencsét próbálni, akár egy sokkal bizonytalanabb, 'alantasabb' munkát bevállalva, annak reményében, hogy felszabadultabb légkörben élhetnek ott. (…) Valakinek bejöttek a számításai, és azóta is ott él, de sokan úgy jöttek vissza, hogy talán még jobban besüppedtek a tanácstalanságba. Ennyiben vagyunk csak érintve a témában.”

Térj vissza, mint a madarak

„Anyám, szavazz helyettem, / hogy a kisfiad végre hazajöhessen” – Dopeman rossz vicce/médiahekkje valószínűleg mindenkiben mély nyomokat hagyott, a választási kampányban végig aktívan szereplő rapper kevésbé szofisztikáltan, ám annál érthetőbben formált véleményt a mai magyar helyzetről. Bár nem tudni, hogy a refrénben elhangzó kérése/felszólítása mennyire talált nyitott fülekre, a választási eredmények tudatában biztosra vehető, hogy Dopeman az elkövetkezendő négy évben sem fog csillapodni.

Deniz kivándorló rapjét, a Holnaputánt még Mesterházy Attila is megosztotta Facebookján. A megosztásból aztán jókora balhé és kommentháború is kerekedett, mivel az öntudatos Deniz kerek-perec kijelentette, nem kér abból, hogy szerzeményét különböző politikai pártok sajátítsák ki. A kazincbarcikai Deniz közérthető és hétköznapi képekkel ad látleletet kicsi országunk mindennapjairól: „Mikor hazalátogatok Borsodba / és este lecsúszna egy boros kóla / rá kéne csörögni a régi spanokra / a neveket pörgetem a telefonba' / az egyik Brighton, a másik London / a harmadik Florida, a negyedik Hongkong / az ötödik Manila, a hatodik Preston”. Deniz úgy tűnik, inkább a visszatérésben hisz, ahogy ő fogalmaz: „ha el is mész, térj vissza, mint a madarak”.

Nem véletlen, hogy az egyik legerősebb szövegű szám elkészítéséhez az irodalmi életből kölcsönzött segítség is kellett. Erdős Virág közéleti témájú versei, feltűnésükkor alaposan felkavarták a közéleti állóvizet. Kollár-Klemencz Lászlóval, a Kistehén zenekar dalszerzőjével közös munkája, az Ezt is elviszem magammal is ügyesen lavirozik a közérthetőség és az erős szimbolikusság határán. A dalt legutóbbi lemezén a Budapest Bár is feldolgozta, így borítékolható, hogy a dal sikere még tovább gyűrűzik majd, így egyre többen ismerik meg majd azokat az erős sorokat, hogy : Viszek egy búval bevetett földet / viszem a pirosat, a fehéret, a zöldet / elviszem ezt is elviszem azt is / viszem a jófiút de elviszem a faszt is.