Mit kapunk, ha mixeljük a Mission Impossible-t a Drágám, a kölykök összementekkel? Hát nem az Atomantit, hanem a Marvel idei második nagy dobását, A Hangya című képregényfilmet.

Nem az ön hibája, ha még sosem hallott A Hangya (Ant-Man) képregényekről, mert a miniatürizált szuperhős nem éppen a Marvel univerzum legismertebb alakja. Sőt, valószínűleg nem is a legmenőbb karakter, mert a Hangya nem egy félisten, mint Thor, és nincs high-tech páncélja, mint Tony Starknak, viszont speciális öltözékének segítségével képes hangyaméretűvé változni.

De mire jó egy ilyen furcsa és nem túl cool képesség? Például betörésre: a történet szerint ugyanis Scott Langnak (Paul Rudd), a börtönviselt wannabe szuperhősnek a Hangya-öltözék segítségével kell bejutnia egy szigorúan őrzött laboratóriumba, hogy elpusztítsa Darren Cross, alias Fullánk tömegpusztító fegyverét. Hősünket Hank Pym professzor (Michael Douglas), a zsugorítás technológiájának feltalálója segíti, aki egyben Cross korábbi mentora is.

AFP / Marvel Studios / Walt Disney Studios

Főgonosz kerestetik

Mindezek alapján úgy tűnhet, a Marvel megint húzott egy merészet, s A Galaxis őrzői után újra egy kevésbé ismert szuperhősét küldi harcba a jegypénztáraknál, hogy kicsit felrázza a kínálatot. De ez csak részben sikerült, mert A Hangya sajnos pont ugyanolyan sablonos, mint bármelyik korábbi képregényfilm. Külön bosszantó, hogy most sem sikerült egy tisztességes történetet és főgonoszt írni egy marveles filmhez.

Utóbbi még bántóbb hiba, hiszen már az Amerika kapitány 2-nél is komoly hiányérzetünk volt, és az aktuális Bosszúállók Ultronja sem volt egy telitalálat (arról nem is beszélve, hogy a Vasember 3-ban is inkább elviccelték a főgonosz karakterét). Egyedül Loki menti meg a Marvel becsületét, de ő is inkább a humorával szerzett rajongókat.

Ez azért is fájó, mert a Darren Crosst alakító Corey Stoll ennél többet érdemelt volna. Ő a Kártyavárban (House of Cards) már bebizonyította, hogy nem egy kutyaütő színész, de A Hangyában olyan színtelen-szagtalan karaktert írtak neki, hogy azt fájó volt nézni.

Darren Cross, a főellenség

AFP / Marvel Studios / Walt Disney Studios

A másik nagy problémája Cross figurájának, hogy teljesen egydimenziós. Motivációiról mindössze annyi derül ki, hogy világuralomra tör (melyik főgonosz nem ezt csinálja?), és mentora, Hank Pym a régmúltban cserbenhagyta, amit azóta is fáj neki. Kínos párbeszédből ellenben nem volt hiány, és ha egy filmben – kiváltképp egy képregényfilmben – elhangzik az a mondat, hogy „nem a te hibád volt” vagy „mindenki megérdemel egy második esélyt”, akkor azonnal  zsigeri késztetést érzek, hogy harakirit kövessek el az IMAX-szemüveggel.

Lehetett volna csiszolni még a sztorit

A film másik gyenge pontja a konfliktus – pontosabban annak teljes hiánya. Borzalmasan izzadtságszagú a készítők azon igyekezete, hogy a fináléra valamilyen úton-módon végre összeugrasszák a Hangyát és a főgonosznak kikiáltott Darren Crosst. A forgatókönyvírók nem könnyítették meg saját dolgukat, ugyanis a film utolsó 20 percéig a két főszereplő nem is találkozik egymással, így gyakorlatilag nulla kémia alakul a szereplők között.

Valljuk be, így meglehetősen nehéz körömtépős feszültséget csempészni egy 120 perces moziba, és hiába sulykolja folyamatosan Michael Douglas, hogy a világ sorsa múlik megalomániás tanítványának megállításán, mi ezt egy pillanatig sem éreztük a film alatt. A logikai bukfenceket és más következetlenségeket meg inkább hagyjuk.

Saját műfajából csinál viccet A Hangya

A Hangyát a humor menti meg attól, hogy a recsegő-ropogó történet maga alá temesse. Már A galaxis őrzőiben is azt bírtuk, hogy a készítők egy pillanatig sem vették komolyan a beszélő, fegyvermániás mosómedvével és a két lábon járó fával felálló szuperhőscsapat történetét. A Hangya esetében megint csak jól adagolták az (ön)iróniát és poénokat, még úgy is, ha a Hangya azért képességeit tekintve enyhén szólva nem egy Vasember. (A Time gyűjtéséből egyébként kiderül, hogy még a Hangyánál is vannak cikibb Marvel hősök, elég ha annyit mondunk: Azbeszt Lady)

Apropó Vasember, a Hangyában az a roppant szórakoztató (és szimpatikus), hogy a többi marveles szuperhős is megkapja a magáét. Az utalások és kikacsintások nagyon működnek, és az külön poén, amikor Hank Pym leszólja Vasember páncélját. Pont ez a lazaság és humor az, ami a gyengus történet ellenére mégis élvezhetővé teszi a filmet.

AFP / Marvel Studios / Walt Disney Studios

Az Apatow-filmek (40 és annyi, Felkoppintva) sztárja, Paul Rudd ebből a szempontból kiváló választás volt, mert tökéletesen passzol hozzá a balek kasszafúró és botcsinálta szuperhős szerepe. Elsőre talán elhibázott húzásnak tűnt a Marvel részéről a komikusra bízni a Hangya szerepét, de a sok macsó (lásd Chris Hemsworth vagy Robert Downey Jr.) között felüdülés látni egy hétköznapibb figurát is. Ruddnak még a családi szál sem áll rosszul, és hitelesen hozza a kislánya láthatásáért küzdő apukát is. A színészgárda másik erőssége, hogy a kisebb szerepeket is sikerült megtölteni tartalommal, Michael Pena például majdnem olyan vicces a lúzer mexikói szárnysegéd szerepében, mint maga a főszereplő.

A finálé legalább erős lett

A humor mellett a látványvilág az, amiben A Hangya még nagyot hasít, de csalódni fog az, aki a Bosszúállók akcióorgiáját és grandiózus látványvilágát várja a filmtől. Nem semmisülnek meg felhőkarcolók és városokat sem reptetnek, ellenben a film készítői remekül használták ki a mikrovilágban rejlő vizuális lehetőségeket: láthatjuk például, hogyan néz ki a kád vagy egy bakelit lemez felszíne egy hangya szemszögéből.

AFP / Marvel Studios / Walt Disney Studios

A zsonglőrködést a Hangya összezsugorodásával a fim végi Nagy Leszámolás jelenetben maxolták ki, ami minden túlzás nélkül hibátlanra sikerült. Egyszerre volt jól megkomponált és szellemes, de fél New York helyett mindössze egy gyerekszobát amortizálnak le a filmben. Nem akarjuk előre lelőni az összes poént, de az biztos, hogy az öt évnél idősebb mozinézők ennyit még nem nevettek egy Thomas nevű mosolygós gőzmozdonyon.

Összességben A Hangya a nyár egyik nagy dobása lehetett volna, de legalábbis a marveles filmek egyik üde színfoltja, ha a készítői egy kicsit bátrabbak, és nem félnek félredobni a már ezerszer látott képregényfilmes paneleket. Persze értjük mi, hogy a pénz meg a brand nagy úr, de így messze nem lesz akkora durranás A Hangya, mint A galaxis őrzői. Hibái ellenére mégis szerethető film, humora, okos látványvilága és a Paul Rudd–Michael Pena páros miatt tökéletes nyári moziélmény lehet. Képregény-fanatikusoknak természetesen kötelező.