Kit érdekel Kalifornia, ha Erdélyből jön friss vér a rockzenébe – The nobody elses-lemezpremier
Három erdélyi fiatal nyakig merült a hetvenes évek rockzenéjében, és egy olyan lemezzel jöttek ki, amelyre még a King Crimson élő tagjai is felkapnák a fejüket. A Mikulástól kapott dobszerkó és egy nélkülük rendezett tehetségkutató indította be a karrierjüket, amelyet egy ilyen debütalbum után már árgus szemekkel fogunk figyelni. Feltörekvő zenekarokra fókuszáló sorozatunkban, az egy.két.há-ban a The nobody elsest mutatjuk be.
Sorozatunkban fiatal, tehetséges magyar zenekarokat mutatunk be, mert azt gondoljuk róluk, hogy nagyobb figyelmet érdemelnének.
Beszélgettünk a Mongooz and The Magnet, Muriel, Immgirants, Jónás Vera Experiment, Grand Mexican Warlock, iamyank, Esti Kornél, Blahalouisiana, Gustave Tiger, Mörk, The Luckies, Junkie, The Best Bad Trip, Twentees, Kamikaze Scotsmen, SoulClap Budapest, Antonia Vai, The Adolescens, Barbara Stahl, The nobody elses, mïus, Belau, Papaver Cousins, Szeder, Manoya zenekarok tagjaival.
Az elmúlt néhány év egyik legüdítőbb zenei jelensége itthon, hogy beért egy generáció, amely késés nélkül képes a saját képére formálni aktuális zenei trendeket, vagy engedheti be ezeket a hatásokat a zenéjébe. Így most ott tartunk, hogy a Tame Impalához, The Black Angelshez, vagy a Foxygenhez hasonló, nemzetközi viszonylatban befutó, újpszichedelikus zenekarokkal párhuzamosan itthon is felütötte a fejét egy miniszíntér a Middlemist Reddel vagy a Fran Palermóval az élen.
De a hajnalba torkolló YouTube-ozások kora azt is lehetővé tette, hogy aki ma saját zene készítésébe kezd, időben és térben is bármeddig elmerészkedhet inspirációért. Így aztán az erdélyi The nobody elses tagjai (Makai Edina, Marschal Roland, Fodor Dávid) a budapesti klubszíntér zenekaraival szemben a hetvenes években ásták el magukat, ott is leginkább a klasszikus progrock lemezekben, így létrehozva egy sajátos zenei hibridet, amit ők csak úgy jellemeznek: hol psych, hol surf, hol prog, hol punk, de külön-külön, csak nagy ritkán egyszerre.
Első, The Soul Piper And The Mischievous Spiritre keresztelt nagylemezükön pedig tényleg mindegyik műfajból felfedezhetőek ízek (mint ahogy az volt már Lisa című EP-jükön is), de a legbüszkébbek alighanem a nyitó és záró progeposzokra, a Tonyra és a Psych Tnebre lehetnek. A két, tíz percnél is hosszabb, többtételes szám foglalja keretbe az albumot, amelyet a három tag, a banda kezdeti korszakát lezáró albumként jellemez. Azaz ebben a közel egy órában minden benne van a zenekar másfél évvel ezelőtti jammeléseitől a számok konkrét felvételéig.
A The Soul Piper And The Mischievous Spirit teljes egészében. (A dalokról keretes írásunkban mesélnek a zenekar tagjai.)
| A The Soul Piper And The Mischievous Spirit dalról dalra |
A lemez egy japán anime sorozat, az InuYasha egyik epizódjáról kapta a címét. "Szeretnénk ha ez a vizuálban is megjelenne majd a koncerteken, de ha jobb nem jut eszünkbe, majd Inuyasha-részeket vetítünk a hátunk mögött."
Tony: "A szám alapja kb. másfél éves. Amikor eldöntöttük, hogy kidolgozzuk, akkor jött a két középső rész hozzá. Eredetileg úgy fejeződött volna be, hogy egyre kaotikusabban játsszuk a főtémát, viszont Dávidnak egyszer suliban a WC-n beugrott az orgonás-zongorás rész dallama, végül azt is beleraktuk és erre ráillesztettük az outrót ami egy régebbi számunk volt. Ez a szám/szöveg az egész albumot megalapozza hangulatilag és tematikailag is, ezért is raktuk az elejére. Röviden még annyit, hogy egy őrültről szól." Decompose: "Volt egy jó témánk, amit jobban ki szerettünk volna dolgozni, illetve a szám második része egy soundchecken született meg és így hoztuk össze a legelső valódi pszihedelikus surf punk számunkat." Tsew Eynak: A szám legelső verzióját olyan rég raktuk fel Soundcloudra, hogy nem is emlékszünk, hogy miért lett ez a címe. Eredetileg ketten írtuk (Roland és Dávid) és akkor még ötletünk sem volt, hogy egy nap felhasználjuk valamire az alapját. Soul Piper: "Hajnali 5-kor gitározgattam az ágyon pár nappal stúdiózás előtt és akkor született meg az alaptéma és mivel úgy éreztük, hogy kell még egy szám az albumra így a stúdióban kitaláltunk neki egy struktúrát, majd megírtuk a szövegét az album koncepciója alapján" (Roland) In The Back Of My Brain: "Ez a Tonyhoz talán legerősebben kapcsolódó szám a szöveg koncepciója alapján, Dávid és én két saját témából forrasztottuk össze, amelyek teljesen véletlenül nagyon hasonlítottak egymásra, és ahhoz képest, hogy viszonylag egy egyszerű szám, a stúdióban annál többet kellett vele foglalkozni." (Roland) Sulphur: "Úgy éreztük, hogy kell valami folytatás az In The Back Of My Brainnek, és ez pont abban az időszakomban volt, amikor hihetetlenül sok King Gizzard-öt hallgattam. Eredetileg hosszabb lett volna, de úgy döntöttünk, hogy végül csak egy összekötő szám maradjon. Psych Tneb: "Ez a zenekar legkorábbi száma, amit a kezdetektől fogva folyamatosan játszunk. Magától értetődő volt, hogy ez lesz az utolsó dal, mivel szinte kivétel nélkül az összes koncertet ezzel zárjuk és így már megszoktuk, hogy ez egy ilyen utolsó dal." |
“A progresszív rock iránti tiszteletünket akartunk kiélni ezen a lemezen. Ebben különbözünk a többi, nemrég feltűnt magyar psych rock bandától, hogy mi főleg a hetvenes években aktív/meghatátorozó zenekarok, a King Crimson, az eredeti Genesis, vagy a Van Der Graaf Generator diszkográfiájába ástuk el magunkat. A mai zenekarok közül pedig a King Gizzard & The Lizard Wizardot hallgattuk a legtöbbet” – fogalmaz Fodor Dávid, a zenekar énekes/basszusgitárosa.
Ha már szóba került a fékezhetetlen koncertjeiről és lemezeiről híres King Gizzard, azt is fontos megjegyezni, hogy a sokat emlegetett pesti színtérhez képest a The nobody elses számiban a San Francisco környékéről világhírig jutó garázsrock-előadók (Ty Segall, Thee Oh Sees, White Fence) hatásai is kiérezhetőek.
Iratok nélkül a (zenei) térképre
De ahhoz, hogy most ilyen nevekkel és hatásokkal dobálózhassunk, több szerencsés találkozás kellett. Roland és Dávid középiskolás koruk óta együtt zenélnek; hol közösen, hol szólóban, hol közösen jegyzik a YouTube-ra vagy a SoundCloudra felpakolt dalaikat. Ezekből a számokból könnyen kitűnik, hogy sem a múltban, sem a későbbiek során nem ragadnának le egy stílusnál. A Frusciante-ihletettségű intim gitárdaloktól a diszkóig bezárólag lehet tőlük találni dalokat, kísérleteket a neten. Roland szerint mindig is egyértelmű volt, még ha közösen is vettek fel egy számot, melyik kinek a neve alatt jelenjen meg, vagy melyikből legyen The nobody elses-dal. A kezdeti, kettejük által felvett számok között ugyanis már akadt ezen a néven kiadott instrumentális dal is. “A telefonomról szólt valami ritmus és arra gitározgattunk” – vall erről a korszakról Dávid.
De a The nobody elses akkor kezdett el igazán zenekarként működni, amikor Edina is csatlakozott dobosként a két fiúhoz még 2013-ban. “Odajöttek hozzám a suliban szünetben, és megkérdezték, hogy nem akarok-e dobolni. Én akkor már egy éve nem gyakoroltam. És dobfelszerelésem sem volt, de erre Dávid azt mondta, hogy a Mikulástól úgyis dobot kap szóval az nem akadály.”
Edina szerint körülbelül fél évet töltöttek azzal, hogy megtalálják a stílusukat, és ezalatt újra bele kellett jönnie a dobolásba. “Mindig azt mondjuk, hogy 2 évesek vagyunk, de inkább másfél év telt el az első koncertünk óta.”
| Mi ez az egy.két.há? |
Tavasszal indítottuk el egy.két.há címen a több figyelmet érdemlő előadókról, zenekarokról szóló sorozatunkat. Főleg azért, mert azt gondoljuk, a magyar zenei élet jelenleg kifejezetten izgalmas időszakát éli, de ez nem feltétlen jelenik meg a mainstream felületeken. A sorozat eddigi részei: Mongooz and The Magnet, Muriel, The Immigrants, Jónás Vera Experiment, Grand Mexican Warlock, iamyank, Esti Kornél, Blahalouisiana, Gustave Tiger, Mörk. Junkie Jack Flash,The Best Bad Trip, SoulClap. Az összes részt itt találja egyben. Grafika: Ferenczy Dóra |
Az első komolyabb áttörés aztán a Keret blog Kikeltető nevű versenyében (amelynek idei elődöntői épp most zajlanak) jött el a banda életében, ahol az elődöntőből simán továbbjutottak, és a műfaj hazai rajongói azonnal fel is figyeltek a sokszínű hangzást produkáló bandára. A döntőt végül úgy nyerték meg, hogy nem is jutottak el a fellépésükre: egyikük iratai ugyanis még a határ előtt eltűntek, így aztán csak a távolból örülhettek a győzelmüknek. Innentől kezdve azonban már visszatérő vendégnek számítottak a pesti klubokban is, mondhatni térképre kerültek a magyarországi, hasonló stílusú bandák mellett.
"Inkább leszek meleg, mint pap"
Az első nagylemezt végül a Marosvásárhelyi Rádió stúdiójában rögzítették két etapban, ezt is egy szerencsés találkozásnak köszönhetik: "Játszottunk a rádió Kotta című műsorában, ahova mindig egy erdélyi zenekart hívnak meg. A fellépésünk után jött oda hozzánk a műsor zenei szerkesztője, Kacsó Tibor, aki felajánlotta, hogy ha benne vagyunk, akár ott a stúdióban is felvehetjük a lemezünket” – meséli Dávid, aki hozzáteszi, jót is tett, hogy volt egy külső fül a felvételeknél, mert legalább kiderült, melyik ötletük megvalósítható és melyik nem.
A teljes fellépés a Kotta című műsorban:
De a lemezfelvétel alatt sem álltak le az élő fellépésekkel, sőt idén nyáron adták egyik legemlékezetesebb koncertjüket Tusványoson. Igen, a fesztiválon, amely a "Quimby-ügy" miatt megint csak szép köröket futott a magyar médiában. De Dávidék szeirint elég félrevezető módon.
"Nappal és este teljesen más a közönség Tusványoson. Itt Erdélyben más olyan fesztivál nincs is, ahol aktuális magyar zenekarok lépnének fel. És a helyi zenekaroknak is egy marha jó lehetőség ez, hiszen sokkal nagyobb közönség előtt játszhatnak. Mi amúgy nem szoktunk politizálni, de a mostani koncertünkön azért odapiszkáltunk a fesztiválon a melegeket gyógyítható betegeknek nevező papnak. Roli nőnek öltözött, én meg azzal kezdtem a koncertet, hogy inkább lennék meleg, mint pap. Volt is üdvrivalgás utána. Óriási buli kerekedett, ennyi ember előtt talán csak az A38-on játszottunk korábban” – idézi fel a tusványosi koncertet Dávid.
Edina szerint azonban Erdélyben a fesztiválon kívül mozgolódik valami az underground zenei körökben, főleg Nagyváradon és Kolozsváron. A Balcony TV kolozsvári csapata néhány emberrel kiegészülve azon dolgozik, hogy a magyarországi és az erdélyi zenekarok sűrűbben lépjenek fel mindkét helyen. "Szerintem mindenkinek fontos lenne, hogy legyen erdélyi zenei élet, ne kelljen feltétlen Pestre utazni jó koncertekért" – fogalmaz Edina.
A The nobody elses azonban hamarosan átteheti a székhelyét Budapestre, hiszen az itteni zenei közegben mozognak igazán otthonosan, és már a következő lemez is szépen körvonalazódik. "10-12 számunk már megvan az új albumra. Ezek melankólikusabb, szomorú-diszkó számok lesznek” – meséli Roland.
Ha ehhez a stílushoz is olyan érzékkel nyúl a csapat, mint a surf punkhoz és a prog rockhoz, akkor még bőven hallani fogunk a The nobody elsesről. És valószínűleg így lesz, mert az I’ll never be sleepy című dal már ennek a más hangulatú albumnak az ügyes előfutára.
"A lényeg a hang, a többit mögé lehet tenni" - magyar bandák Hamburgban
Visszataps, fullház, próbán beremegő sörösüvegek, érdeklődő berlini kiadó. Először járt hivatalos magyar delegáció Európa egyik legfontosabb zeneipari eseményén, a Reeperbahn Fesztiválon. Mit jelent, ha négy zenekar Budapestről hergelheti a közönséget egy hamburgi klubban? Tényleg így kezdte a Beatles is? Magyar rockot üvölt majd Európa?
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
