Olyan korban élünk, amikor rosszul érezzük magunkat, ha túl sokat eszünk, túl sokat alszunk és nem tornázunk. Garfield nemhogy megteszi mindezt, de még csak nem is mentegetőzik miatta

– mondta teremtője, Jim Davis a világ leghíresebb macskájáról.

Ha a világsikerről kérdezik, azt Davis leginkább azzal magyarázza, hogy olyan általános témákra koncentrál, amelyek tényleg mindenkit érintenek, mint amilyen az alvás és az evés. Fontosnak tartja, hogy ne használjon szlenget, szóvicceket, illetve kerüli a társadalmi vagy politikai kérdéseket. Hogy a mértéket jól eltalálta, azt bizonyítja az is, hogy a Garfield népszerűsége immár negyven éve töretlen. Ezen a napon, 1978. június 19-én jelent meg az újságokban az első, Garfield-képsor. Ezzel az áttekintéssel köszöntjük a születésnapost.

Drize Kiadói Kft.

Mégis mit lehet szeretni ezen a macskán?

A helyzet persze faramuci, mert Garfield gyűlöl öregedni. Nem egy képsor témája, milyen letargiába süllyed a születésnapjain. De ez persze csak egy a számos poénkörből, amelyre a képregény épül. A születésnapok mellett Garfield hevesen gyűlöli a hétfőket, a februárt és a 13-ákat – számára a hétfőre eső február 13. az év legrosszabb napja. Egy olasz étterem konyhájában született, ezért imádja a lasagnét és az olasz ételeket – vagyis, hát egyáltalán enni, így állandó téma a diéta és a súlya. Ez utóbbival, ha épp nem Jon, a gazdája, akkor egy kifejezetten rosszindulatú mérleg cikizi.

via GIPHY

Garfield amúgy elég idiótának tartja Jont, aki túl lúzer ahhoz, hogy becsajozzon, rettenetes az ízlése az öltözködés terén, és naiv lelkesedéssel veti bele magát a legbénább hobbikba. Nála jobban Garfieldot már csak Ubul (az eredetiben Odie), a velük élő, buta kutya idegesíti, aki folyton mindent összenyálaz. További szereplők még a szürke Nermal, a világ legcukibb cicája, aki ezt minden látogatásakor el is mondja, és pusztán a bájosságával másodhegedűssé fokozza le Garfieldot, aki ezért általában kivágja az ajtón vagy feladja postán. Illetve Heléna, akinek Garfield udvarol. Emellett Garfield bensőséges kapcsolatot ápol a kávéval, jóban van az egerekkel, viszont a legváltozatosabb módokon lapítja ki a pókokat.

Drize Kiadói Kft.

A titok a derű és önirónia

Így felsorolva Garfield kifejezetten kellemetlen alaknak tűnik. A képregény titka viszont az, hogy bár a benne szereplő figurák folyamatosan szívatják egymást, amint az időről időre kiderül, valójában nagyon szeretik is egymást – és a rajzoló is őket. Ez a szeretet pedig valahogy derűssé teszi az egész brandet.

Emellett a poénok önmagunknak, az ismerős hétköznapoknak az önironikusan kikacsintós kifigurázására épülnek. A Garfield fókuszában tulajdonképpen az emberi esendőség áll. Azok a hibák, szokások és tulajdonságok, amelyek miatt rosszul érezzük magunkat vagy a közvélekedés elvárja, hogy így tegyünk, ám a Garfieldot olvasgatva szégyen vagy frusztráció helyett egyszerűen egy jót nevethetünk rajtuk.

Drize Kiadói Kft.

A macskának jobbak a beszólásai

Davis stílusa a rajzokban és a fanyar humorban már a Garfield születése előtt tetten érhető. Az 1970-es években kisebb sikereket ért el a Gnorm Gnat (Gnorm, a szúnyog) című képregénnyel. Csakhogy a figurák rovarok voltak, és ahogy azt egy szerkesztő ki is emelte: “Senki sem tud bogarakkal azonosulni.”

Davis ragaszkodott az állatokhoz, ezért alaposan körülnézett a képregénypiacon, és úgy találta, hogy míg a kutyák szép számban képviseltetik maguk, macska egy sincs. Ezen ponton Davis úgy gondolta, hogy mivel ő egy olyan farmon nőtt fel, ahol 25 macska élt, talán össze tud hozni egy képregényt, amelynek macska az egyik főszereplője.

via GIPHY

Ennek ellenére az első tervekben Jon állt a középpontban, de ezeket visszadobták azzal az indoklással, hogy a macskának jobbak a beszólásai, fókuszáljon Davis inkább rá.

A személyes háttér aztán egészen átszőtte a képregényt. Jon is képregényrajzoló, a családja egy farmon él, szereti a természetet és a golfot – pont, mint Davis. Garfieldot Davis a saját nagydarab, kötekedős nagyapjáról nevezte el, Ubul koncepcióját pedig egy korábbi marketinges munkájából emelte át. A képregény rövid, csattanóra épülő képsorokból áll, ezek többnyire háromkockásak, ritkábban egész oldalasak vagy hosszabbak.

via GIPHY

Guinness-rekord, filmek, Kázmér

Amikor 1978-ban a United Feature Syndicate 41 újságban megjelentette az első Garfield-képsorokat, a Chicago Sun-Times egy tesztkör után visszalépett a közléstől. Egészen addig, míg olvasói nyomásra újra be kellett vennie az újságba a Garfieldot. A képregény megjelenéseinek száma azóta Guinness-rekordot döntött: 2013-ban egyszere 2580 újságban jelent meg világszerte. Azóta természetesen készült belőle több rajzfilm és rajzfilmsorozat Garfield és barátai címmel, illetve CGI és 3D-s animációs filmek, videójátékok is.

A Garfield bebetonozott popkulturális státuszának egyik kiváló jelzése, hogy az ír Dan Walsh 2008-ban létrehozta a Garfield mínusz Garfield című képregényt, amely úgy közli az eredeti képsorokat, hogy abból Jon kivételével minden más figurát eltávolított. A szerző szerint a Garfield mínusz Garfield "egy elszigetelt fiatal átlagember elkínzott elméjének mélyére vezet, ahogy vesztésre álló csatáját vívja a depresszió és a magány ellen egy csendes amerikai kertvárosban".

null

A harmadik európai Garfield magazinként, Magyarországon 1990 januárjában jelent meg a Drize Kiadó gondozásában – itthon ők a licenc tulajdonosai, és 2023-ig még biztosan bábáskodnak a Garfield hazai megjelenése körül. A lusta macska mellett tíz évig szerepelt a magazinban Davis másik képregénye is, az Orson, aminek – nahát! – tanyán élő állatok a főszereplői. 1999 márciusa óta folyamatosan közlik benne a Kázmér és Hubát, 2012-től pedig visszakerült az újságba a kilencvenes években kidobott Peanuts, azaz a Snoopy is.