Tarr Mari férje, a díszlettervező idősebb Tarr Béla (1926-1995) kísérőjeként került a Madách Színházba, ahol épp hiányzott egy súgó. Ezt követően 55 éven át dolgozott a színházban. A napi színházi munkától 80. születésnapján, 2014 januárjában köszönt el.

Mesterségéről, valamint a kulisszák világáról és szereplőiről a színház iránt érdeklődők körében rendkívüli sikert aratott Mesék a súgólyukból című estjén mesélt. Az előadásban állandó társa Dunai Tamás volt, akivel az egész országban, sőt, a határon túli magyarlakta területeken is bemutatták történeteiket, amelyeket aztán könyvbe is foglaltak.

„A súgó szakma rendkívüli ritmusérzéket és empátiát követel művelőjétől, hiszen előbb kell tudnia, hogy a színész hibázni fog, minthogy az megtörténne. Tolnay Klári egyszer azt mondta neki: Mari, te legalább akkora művész vagy, mint mi, csak téged nem lát a közönség” – írta róla a Madách Színház.

„Ha egy színész lemegy a színpadról, a következő jelenetéig azt csinál, amit akar. De én soha nem engedhetem el magam, mert valaki mindig ott marad nekem a színpadon. Volt olyan kolléganőm, aki előadás közben sálat kötött, de amikor a színész lenézett rá, frászt kapott, mert tudta, hogy nem az ő szövege jár a súgó agyában, hanem az, hogy két sima, egy fordított” – nyilatkozta egy cikkben mesterségéről Tarr Mari.

Tarr Marit Pannonhalmán kísérik majd utolsó útjára, a temetés időpontjáról később intézkednek. Gyászolják unokái és gyermekei, Tarr Béla Kossuth-díjas filmrendező és Tarr György festőművész, restaurátor.