Ha a fekete doboz törhetetlen anyagból készül, akkor miért nem csinálják abból az egész repülőt? – teszi fel a logikusnak tűnő kérdést a régi vicc, de ennek az okoskodásnak már a kiindulópontja sem igaz, hiszen a repülőgépeken (és újabban hajókon, vonatokon, versenykocsikon és személyautókon is) jelen lévő adatrögzítő berendezés egyáltalán nem törhetetlen. Az esetek nagy részében súlyosan megsérül a baleset során, és csak különleges technikai bravúrok árán lehet kimenteni belőle a szükséges információkat. Pedig szinte mindent elkövetnek, hogy valóban sebezhetetlenné tegyék, ám egy légi katasztrófa során olyan erőhatások lépnek fel a pillanat tört része alatt, amit emberi ésszel képtelenség felfogni.

A könnyű megtalálás okán többnyire rikító narancssárga vagy piros színű, rádiójeleket is kibocsátó szerkezet legértékesebb része a háromszoros védőburkolattal ellátott memóriakártya. A fontos alkatrészt egy vékony alumíniumdoboz óvja a közvetlen behatásoktól, amit egy 2-3 centiméter vastag hőálló réteggel tesznek még ellenállóbbá, a külső páncélzatot pedig egy 5-6 milliméteres rozsdamentes acél vagy titánium burkolat alkotja. Sajnos, a repülőgép legvédettebb helyén, a farok környékén elhelyezett fekete doboz egy olyan biztonsági berendezés, amely az adott gépen utazók túléléséért sok mindent már nem tud tenni, ám a balesetek okainak felderítésében, és a hasonló katasztrófák elkerülésében hihetetlenül fontos szerepet játszik.

A már korábban is létező, ám igazából csak a II. világháború után elterjedő strapabíró szerkezet két egységből áll. Az angol rövidítéssel FDR-nek (Flight Data Recorder) nevezett műszer végzi a tulajdonképpeni adatgyűjtést, míg a CVR (Cockpit Voice Recorder) a pilótafülkében elhelyezett mikrofonok révén az elhangzó beszélgetéseket rögzíti. Előbbinek több mint egy nap a tárolóképessége, míg utóbbinak csupán 30 perc, s utána az adatok állandóan felülíródnak. Ma már a két fontos műszer többnyire egy egységbe van építve, s a magyar pénzre átszámítva 2–2,5 millió forintba kerülő, lényegében mozgó alkatrészek nélküli (s ekképp kevésbé sérülékeny) szerkezet akár 700 paraméter folyamatos rögzítésére is alkalmas. A régi mágnesszalagos dobozok legfeljebb 100-féle adatot tudtak megőrizni az elemzők számára – már ha egyáltalán maradt belőlük valami a zuhanás után…

Aki érdekesnek találja a szerencsétlenül járt emberek utolsó perceit rögzítő beszélgetéseket, az a www.tailstrike.com című internetes oldal CVR-adatbázisában szép számmal megtalálja ezek írott változatait. A honlap az 1962-es esztendőtől napjainkig tartó időszak hátborzongató szövegeit tartalmazza, köztük a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadás egyik eltérített gépének segélykiáltásait is. A New York-i Világkereskedelmi Központba csapódó két repülőgép tragédiája a légi közlekedés legkegyetlenebb katasztrófája volt, amelynek során 2907 személy vesztette életét, utasok és az épületben dolgozók egyaránt.

S hogy a vége azért ne legyen ennyire tragikus, megnyugtatásképp el kell mondanunk, hogy az esélyünk egy halálos kimenetelű repülőgép-balesetben való részvételre körülbelül 1 a 8 millióhoz, ami azt jelenti, ha mindennap találomra felszállunk a világ összes járatának valamelyikére, akkor 21 ezer év múlva lesz olyan pechünk, hogy éppen egy lezuhanó gépre váltottunk jegyet.