szerző:
travelline.hu
Tetszett a cikk?

Ha a fekete doboz törhetetlen anyagból készül, akkor miért nem csinálják...

Ha a fekete doboz törhetetlen anyagból készül, akkor miért nem csinálják abból az egész repülőt? – teszi fel a logikusnak tűnő kérdést a régi vicc, de ennek az okoskodásnak már a kiindulópontja sem igaz, hiszen a repülőgépeken (és újabban hajókon, vonatokon, versenykocsikon és személyautókon is) jelen lévő adatrögzítő berendezés egyáltalán nem törhetetlen. Az esetek nagy részében súlyosan megsérül a baleset során, és csak különleges technikai bravúrok árán lehet kimenteni belőle a szükséges információkat. Pedig szinte mindent elkövetnek, hogy valóban sebezhetetlenné tegyék, ám egy légi katasztrófa során olyan erőhatások lépnek fel a pillanat tört része alatt, amit emberi ésszel képtelenség felfogni.

A könnyű megtalálás okán többnyire rikító narancssárga vagy piros színű, rádiójeleket is kibocsátó szerkezet legértékesebb része a háromszoros védőburkolattal ellátott memóriakártya. A fontos alkatrészt egy vékony alumíniumdoboz óvja a közvetlen behatásoktól, amit egy 2-3 centiméter vastag hőálló réteggel tesznek még ellenállóbbá, a külső páncélzatot pedig egy 5-6 milliméteres rozsdamentes acél vagy titánium burkolat alkotja. Sajnos, a repülőgép legvédettebb helyén, a farok környékén elhelyezett fekete doboz egy olyan biztonsági berendezés, amely az adott gépen utazók túléléséért sok mindent már nem tud tenni, ám a balesetek okainak felderítésében, és a hasonló katasztrófák elkerülésében hihetetlenül fontos szerepet játszik.

A már korábban is létező, ám igazából csak a II. világháború után elterjedő strapabíró szerkezet két egységből áll. Az angol rövidítéssel FDR-nek (Flight Data Recorder) nevezett műszer végzi a tulajdonképpeni adatgyűjtést, míg a CVR (Cockpit Voice Recorder) a pilótafülkében elhelyezett mikrofonok révén az elhangzó beszélgetéseket rögzíti. Előbbinek több mint egy nap a tárolóképessége, míg utóbbinak csupán 30 perc, s utána az adatok állandóan felülíródnak. Ma már a két fontos műszer többnyire egy egységbe van építve, s a magyar pénzre átszámítva 2–2,5 millió forintba kerülő, lényegében mozgó alkatrészek nélküli (s ekképp kevésbé sérülékeny) szerkezet akár 700 paraméter folyamatos rögzítésére is alkalmas. A régi mágnesszalagos dobozok legfeljebb 100-féle adatot tudtak megőrizni az elemzők számára – már ha egyáltalán maradt belőlük valami a zuhanás után…

Aki érdekesnek találja a szerencsétlenül járt emberek utolsó perceit rögzítő beszélgetéseket, az a www.tailstrike.com című internetes oldal CVR-adatbázisában szép számmal megtalálja ezek írott változatait. A honlap az 1962-es esztendőtől napjainkig tartó időszak hátborzongató szövegeit tartalmazza, köztük a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadás egyik eltérített gépének segélykiáltásait is. A New York-i Világkereskedelmi Központba csapódó két repülőgép tragédiája a légi közlekedés legkegyetlenebb katasztrófája volt, amelynek során 2907 személy vesztette életét, utasok és az épületben dolgozók egyaránt.

S hogy a vége azért ne legyen ennyire tragikus, megnyugtatásképp el kell mondanunk, hogy az esélyünk egy halálos kimenetelű repülőgép-balesetben való részvételre körülbelül 1 a 8 millióhoz, ami azt jelenti, ha mindennap találomra felszállunk a világ összes járatának valamelyikére, akkor 21 ezer év múlva lesz olyan pechünk, hogy éppen egy lezuhanó gépre váltottunk jegyet.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!