Imre bácsi

"Korfun jártunk már 1997-ben, ez volt az első hosszabb közös külföldi utunk. Mivel azóta még jártunk itt-ott, sejthető, hogy az sem sikerült rosszul. A repülőút rendben lezajlik. Érezhető, hogy új (orosz) tulajdonosa van a Malévnek, az úti ellátmány egy kis doboz narancslé (választási lehetőség, pl. ásványvíz, nincs) meg egy szendvics. Végül kávét is kapunk. Landolás a korfui repülőtéren, már sötét éjszaka. Ez a világ legnehezebb repterei közé tartozik (mármitn a pilóták számára), a kifutópálya a tengerről indul és az országúton ér véget, így is rövid. A kiszállásra és később a csomagokra persze várni kell, ideje felvenni a görög tempót.

Tizenegy óra tizenötkor landoltunk, negyed kettőre már át is vesszük a szobánkat Messonghiban. Ekkor nekivágunk az éjszakának, merthogy a csapvíz ivása nem ajánlott Korfun, tehát ásványvizet kell szerezni. Elindulunk az üdülőfalu központja felé, de már jóval előbb nyitott kocsmába botlunk. Itt csapolt Amstel sör, behűtött palackos víz vár minket 5 euroért és egy magyar diáklány köszön ránk, aki nyáron itt dolgozik. A sör vérré válik, a fogadtatás szívmelengető: megkezdődött a nyaralás.

A szállásról annyi derült ki, hogy tényleg tengerre néz a szobánk, egyébként egy átlagos apartman studió. Éjszaka a tenger hullámzásának hangjára aludtunk el, reggel erre ébredünk. Hét órakor. A nap már süt, meleg van, a szálloda hátsó kijárata a partra visz, tehát irány a víz. Van úgy 22-24 fokos. Az élmény leírhatatlan. Korfu keleti oldalán vagyunk, itt nincs komoly hullámverés, szemben az albán-görög partok, bennünket – lelkes híveit – körülölel és ringat a selymes, lágy víz. Príma jó kis helyünk van a szálló kövezett teraszán, napernyő, nyugágy, húsz lépésre a tenger. Jó választás volt ez a Galini apartmannház! Persze nyomjuk a naptejet, sapkát hordunk, a tengerben pedig a búvárszemüvegeknek és a pipáknak hála leginkább víz alatt vagyunk. Öt órára így is lepirulunk-barnulunk, de úgy tűnik, nem égtünk le.

Imre bácsi

Később sétálunk egyet, megtaláljuk a kikötőt, megnézzük az éttermek árait, nem sokat változtak a tavalyi, rodoszi árakhoz képest. Végül abba a tavernába megyünk, a To Merakiba, amit az éjjel észrevettem, mint lehetséges jó helyet. Az is volt valóban. Magyar nyelvű étlapról választottunk - ez egyébként a környéken nem ritkaság - grillezett rákot, görög salátát, retzinát és vizet kértünk. Az étel–ital finom volt, az egészet 35 euroból hoztuk ki borravalóval. A tulajtól "viszlát holnap" köszönéssel búcsúztunk, ezt nem biztos, hogy komolyan vette, mi igen. Az étlapján legalább még négy olyan étel volt feltüntetve, amit feltétlenül meg kell kóstolnunk.

A nyaralás jelentős részét a parton és a vízben töltjük, árnyékban, napon, fejjel a víz alatt, búvárszemüveggel, légzőpipával. Látunk halakat, csigákat, kagylóhéjakat, tengeri növényeket. Nincs TV, rádió, kezdenek kissé egybefolyni a napok. Ez nem hátrány. Azért azt tudjuk, hogy mikor van a befizetett hajókirándulás napja. A hajó a Messonghi-folyó torkolatánál levő kikötőből indul, ott találkozunk. Kisméretű kirándulóhajó, csak mi leszünk rajta. Szépen elhúzunk Korfu déli partjai mellett, majd a görög félszigetnek vesszük az irányt. Az idő jól telik, minden megvan, amit egy hajóúttól várni lehet: hullámzás (nem erős), könnyű szél, sirályok, más hajók a vízen, közben a parti hegyek panorámaképe. Bonuszként a kapitány savanykás rozét töltöget, istenien oltja a szomjat és nem vág fejbe. Magyar idegenvezetőnk nem fáraszt minket információkkal, így fogalmunk sincs milyen szigetnél behajózunk egy jópofa tengeri barlangba. Még nyílik egy pár a sziklafalban, de azok nem hajózhatók. 

Creative Commons

Ezután kikötünk akármilyen kisváros mellett, ahol jó homokos strand és türkizkék víz vár ránk. Jóval hűvösebb, mint a mi strandunkon. Élőlény nem nagyon van benne, de a fürdés és a parti kocsma söre jól esik. Negyedóra hajózás után ismét kikötünk, pontosabban horgonyra állunk a Kék Lagúnában. Ennek türkizzöld a vize, kristálytiszta – búvárszemüveggel sem látni többet, mint szabad szemmel. Ezután büféebéd vár a hajón. Kapunk görögösen készült halat, sült kolbászt, tzatzikit, paradicsomsalátát hagymával, friss kenyeret és persze rozét, nem iszákosak ásványvizet. Rendesen belakunk. A sólepárlóknál újabb fürdés következik. Itt nem mély a víz, igen meleg is, nehéz kihúzni a csapatot a tengerből. A hajón maradóknak ez is problémát jelent. A csúcsmorgás szerint minek ennyit fürödni, otthon is nagyon jó a tenger.

Az időközben kibérelt autóval másnap Pontikonissibe akarunk menni, de előtte még némi készpénzhez kell jutnunk, mivel ATM nincs minden faluban. Ahogy kártyával sem lehet általában fizetni. Moraitikában megtaláljuk az automatát, működik. Elindulunk Perama felé, a falu után valahol van egy átjáró a Kanoni félszigetre. Innen, a Kanoni félszigetről indul egy újabb átjáró, a Vlacherna szigetre. A szigeten egyetlen kis monostor található, gift shoppal, előtte pecázó emberrel. A monostor a szokásos görögkeleti mintára készült, tele van ezüsttel, arannyal futtatott képekkel, ikonokkal, gyertyákkal, füstölőkkel. A szigettől nem messze látható az Egérsziget, a Pontikonissi. Ide csak hajóval lehet eljutni, szerencsénkre az átjárón egy hajós éppen turistákat gyűjtött az átkeléshez, kettőnknek összesen 5 euro, azonnal indulhatunk. A „hajóút” vagy 5 percig tart. A parton két éhes kiscica vár, a hajós először nekik ad enni, majd kinyitja nekünk a domb tetején álló templomot. Az egérsziget elnevezésére nem tudtunk rájönni, lehet, hogy a szerzetesek által esetleg behurcolt dögökről, vagy a sziget formájáról kapta a nevét. Folytattuk utunkat a következő célhoz a Pantokrator hegy tetejére. 

Creative Commons

Tíz éve már megpróbáltunk gyalog feljutni Dassia-ból, nem sikerült, csak Spartilasig jutnunk. Így utólag csodáljuk magunkat, milyen kitartóak voltunk. A hegy 906 (más információk szerint 914) méter magas, és meredek. A Daewoo (mint kiderült: Chevrolet) Matiz nem a legerősebb autó, de egyes sebességben veszi a kanyarokat, kettesben pedig folyamatosan bírja az emelkedőt. Bár rég volt, végül megismerjük a helyet, ahol az első támadást a hegy ellen feladtuk. Még sok volt hátra. A kocsival feljutunk a csúcsra, a végén több mint 10%-os emelkedők közbeiktatásával. A csúcson ismét monostor és benne adótorony található. A monostor udvara gyönyörű, itt élnek szerzetesek, akik karbantartják (vajon az adótornyot is?) és újítgatják az épületet. A kilátás lenyűgöző, ellátni az albán hegyektől a sziget déli végéig, a nyugati szigetekig. Közben hegy-völgy, vadregény, kék tenger, zöld olajfaligetek, sötét ciprusokkal pettyezve. A templom a szokásos, de van benne egy Szent György kép, ami sárkány nélkül, görög szabadságharcos viseletben ábrázolja a jeles katonát. Az sem mindennapos, hogy már a templomban indul a shopping, nem csupán gyertyát, füstölőt, de szenteket ábrázoló karkötőt is lehet venni bent. Ezen kívül a monostornak gift shopja is van, ahol a szokásos turistavakító gagyit adják: szentképek és csinosan csomagolt helyi mészkőmorzsalék várja gazdáját.

A következő megálló Kalami, ahol kedves írónknak, Gerald Durrellnek kívánunk tisztelettel adózni. (Aki még nem olvasta a „Családom és egyéb állatfajták” c. regényét Korfun töltött gyerekkoráról sürgősen pótolja, de ne nyilvános helyen, mert furcsán fognak ránézni, amikor fetreng a kacagástól.) Ehhez meg kell találni a lejáratot. Az épület neve Fehér Ház, az országútról is látható, de ha az ember lemegy Kalalmiba, akkor a falun egyenesen áthajtva meg is közelítheti. Előtte fizető parkoló van, mi be is állunk 3 euroért. Nem kellett volna. A Fehér Házban jelenleg panzió és étterem működik, van előtte parkolóhely. Sajnos belülről nem látogatható, nincs benne múzeum, vagy emlékszoba, sőt még a fal emléktáblája is csak Gerald bátyjáról Lawrence-ről (a regényben Larry), mint nagy íróról tesz említést. Tényleg jeles szerző, de az öccsét mi jobban kedveljük.

Creative Commons

Ránkférne némi fürdés, de nem akárhol, hanem Sidariban, a Canal D'Amour nevű helyen. Sidari a sziget észak-nyugati csúcsán van, méltán felkapott fürdőhely. A csatornához az a legenda kötődik, hogy, ha egy hajadon akkor ússza át, amikor árnyék vetődik rá, akkor számíthat álmai beteljesülésére. A csatornát némi tekergés után Sidari nyugati végén találjuk. Parkolni lehet, átöltözni nem, de ezt a kocsiban abszolváljuk. A csatorna maga egy agyagos, mészköves kitüremkedésbe belemosott öböl. Vize hűvös, felhevült testünknek való. A parti sziklákból a tenger kimosta az agyagot, tele vannak barlangokkal, odúkkal, amiket jópofa oszlopsorok ékítenek.

Másnap utolsó úticélunk az Agios Georgios Argyradon. Ez Korfu leghosszabb strandja. Dűnék mellett, finom homokon lépdelve jutunk a partra. Van bár, öltöző, zuhany. Nem ebben a sorrendben, de mindent kihasználunk. A tenger hűs, erősen hullámzik, a strand tényleg hatalmas. A vízben lehűlünk, a bárban leszáradunk. Ez után a pihenő után nem marad más, visszakocsikázunk Messongiba. Rövid pihenő után megtankoljuk és leadjuk a kocsit, kifizetjük a plusz kilométereket (14 euro). A bérleti díj két napra 66 euro volt, azzal, hogy ha megtett távolság meghaladja a 200 kilométert, a különbözetért, 0.14 eurot kell fizetni.

Utolsó nap. A gép csak este indul vissza, szerencsére délután ötig maradhatunk az apartmanokban és indulásig használhatjuk a teraszt és a strandot. Összecsomagolunk, de még hagyjuk a cuccot, mi lemegyünk fürödni. Öt előtt szedjük össze a csomagokat, a légkondi távirányítóját, hogy levigyük. Visszatérünk a partra, ahol van zuhany és WC, szóval jól ellehetnénk estig. De megjelenik egy agresszív bácsi és el akar küldeni, mondván, hogy a teraszt is takarítani kell. Persze mindenki elfelejt angolul. Előkerül az idegenvezető, aki fordít, de mi számon kérjük az ígéretet, miszerint itt maradhatunk. Végül kompromisszum születik: most kitakarítják a szobákat, hétkor elmegyünk vacsorázni, akkor lehet söpörni a teraszt. Az egész nagyon jellemző a Galini vendéglátására. Van törölköző a szobákhoz, de csak fejenként egy kisméretű, reklamációra sem adnak többet. Van édesvizes zuhany a teraszon, de napokig nem működik normálisan. Csak véletlenül jöttünk rá, hogy a szobakulccsal lehet eltekerni a csapját, később azonban a zuhanyfej is eltűnik, majd minden előkerül, zuhanyfej és csap is. Jó még azt is tudni, hogy csak két-három naponta van takarítás, szemétürítés.

Hát ennyi volt! Az apró bosszúságok ellenére Görögország, a szigetek szeretete változatlan maradt ez alatt a nyaralás alatt is. Jövőre, veled … egy másik szigeten?"

Reméljük, mindenki talált a cikkben hasznos információt erről a gyönyörű szigetről, ám akik Korfura terveznek nyaralást, ne hagyják ki a részletes beszámolót és Imrebácsi képgalériáját sem.