A mellimplantátumok világszerte a figyelem középpontjába kerültek az elmúlt napokban, a PIP-márkájú francia szilikonbetétek tömeges visszahívása kapcsán. A PIP-implantátumok javasolt cseréjének indoka, hogy szokatlanul nagy a szakadások aránya, ugyanakkor ez a kockázat, ha kisebb mértékben is, de minden betétnél fennáll. A mellimplantátumok az 1960-as évek eleje óta vannak a piacon, miután két texasi plasztikai sebész kifejlesztette azokat a szilikonra specializálódott Dow Corning Corporation nevű céggel együttműködve.

A világon az első nő az Egyesült Államokban kapott szilikon mellimplantátumokat 1962-ben. Azóta 5 és 10 millió között van világszerte az ilyen betéttel élő nők száma, köztük 1,5-2,5 millió amerikai nőnek volt mellnagyobbító műtéte. Bár a szilikonból készült implantátumokat tartják a legközelebbinek kinézetre és tapintásra is a természetes mellhez, már évek óta biztonsági aggályok merültek fel velük kapcsolatban.

1992-ben az amerikai gyógyszerügyi hatóság, az FDA úgy döntött, hogy a szilikonbetéteket kitiltja a hazai forgalmazásból, mert biztonságossága nem teljesen megalapozott. 2006-ban azonban újraindult az értékesítés, miután az FDA engedélyezte az Allergan és a Johnson and Johnson Mentor vállalatoknak, hogy bizonyos feltétel vállalása mellett piacra dobják szilikonból készülő implantátumaikat. A feltétel az volt, hogy a cégek nyomon követik 40 ezer plasztikai műtéten átesett nő egészségét 10 éven át.

Mellnagyobbító műtét

Fülöp Máté

A mellnagyobbító műtétek Nagy-Britanniában is a leggyakoribb kozmetikai beavatkozások. Nagyon népszerű ez a plasztikai műtét a latin-amerikai országokban is. Brazíliában például évente mintegy 200-300 ezer mellnagyobbító műtétet végeznek el. A felhasznált implantátum természetes szövetből is állhat, melyet a test más részéből távolítanak el. Ez a beavatkozás leginkább az emlőrák miatti masztektómián átesett nők helyreállító műtéténél terjedt el.

A szilikonnal vagy sóoldattal töltött implantátumokat az emlőszövet alá helyezik, hogy ezzel növeljék a mell méretét, javítsák formáját. Általában a mell alatti bőrön ejtett bemetszésen keresztül helyezik be, de a vágást ejthetik a hónalj felől vagy a mellbimbó körül is. Az operációt általában altatásban végzik, és másfél óráig tart.

Szakértők azonban hangsúlyozzák, hogy a mellimplantátumok hosszú távú törődést igényelnek, nem tartanak élethosszig, szükség lehet a cseréjükre. A Brit Implantációs Információs Társaság honlapja szerint a korszerűbb eszközök élettartama 20-25 év, míg az 1960-as és 1970-es években gyártottaké ennél tíz évvel rövidebb. Ez azt jelenti, hogy ha egy fiatal lány a szilikonbetét mellett dönt, lehetséges, hogy életében még kétszer át kell esnie a beavatkozáson.