Köztudott, hogy egy adott feladat eredményessége függ a befektetett erőfeszítés mennyiségétől, amit pedig nagyban segít, ha az illető kellően motivált. Például egy sportoló számára motivációt jelent a közönség szeretete, a társadalom megbecsülése, de természetesen a nyereménnyel járó pénzösszeg is, így ha ezek lebegnek a szeme előtt, könnyebben győzi le az akadályokat.

Mathias Pessiglione munkatársaival azt vizsgálta, vajon mi vezérli a különféle lelki és fizikai erőfeszítéseinket. Ennek érdekében 360 különféle tesztet állítottak össze, melyek némelyike mentális, mások fizikai erőfeszítést igényeltek. Húsz önknént jelentkezőt kértek fel a tesztek elvégzésére, akiket eközben egy MRI-készülék segítségével figyeltek meg.

A kutatócsoport megállapította, hogy az agy mélyén létezik egy általános motiváló rendszer, a ventrális striátum, amely annál aktívabb, minél nagyobb a motiváció. Emellett azt is megfigyelték, hogy az agy ezen része a gondolkodtatóbb feladatoknál a striátum középső részével, az inkább fizikai erőfeszítést igénylő feladatoknál pedig az oldalsó részével áll kapcsolatban.

A szakemberek a fentiek alapján arra a megállapításra jutottak, miszerint a jutalom utáni vágy kódolva van a ventrális striátumban, és attól függően, hogy a megfelelő eredményhez inkább motoros, vagy inkább kognitív erőfeszítésre van-e szükség, a striátum megfelelő része aktiválódik.