A környezetbarát áramtermelésnél szóba jövő, cukorral vagy szennyvízzel táplálkozó baktériumok anyagcseréjük során az üzemanyag atomjaiból elektronokat ragadnak el, s ezeket a keverékben lévő oxigénnek vagy fématomoknak adják le. Az elektronátadás áramot jelent, és ha a baktériumokat elektródához sikerül kapcsolni, a mikrobiológiai üzemanyagcella áramot termel.

Ha a baktérium közvetlen közelében nincs elég fématom, a baktérium nem tud elég üzemanyagot fogyasztani és következésképpen elég áramot sem tud termelni. A jó hatásfokú biológiai áramfejlesztő cellák készítésének az az akadálya, hogy az egyes baktériumok áramát nem lehet jól elvezetni, mert kis méretük miatt csak kevés baktérium érintkezhet az elektródákkal.

Ezen a problémán segíthet egy Amerikában dolgozó biológus, Yuri Gorby (Pacific Northwest National Laboratories, Washington állam) módszere.

Gorby és munkatársai bejelentették, hogy a biológiai áramfejlesztés céljaira számításba jövő Shewanella oneidensis baktériumokat sikerült drótszerű nyúlványok növesztésére késztetni.

Az ötletet az adta, hogy az anyagcseréje során szintén elektront leadó "Geobacter sulfurreducens" baktériumfajnál már régebben megfigyelték, hogy bizonyos körülmények esetén elektromosan jól vezető nyúlványokat növeszt, hogy a távolabbi fématomokat is elérhesse.

A tudósok a baktériumokat olyan kádakban tenyésztették, ahol pontosan szabályozni lehetett az oxigén mennyiségét. A kevés oxigén miatt a baktériumok 50-150 nanométer átmérőjű és többször tíz mikron hosszú nano-drót nyúlványokat növesztettek, azaz a baktériumok anyagcseréjük érdekében eredeti hosszuk százszorosának megfelelő távolságra nyújtózkodtak, hogy minél több fématommal léphessenek kapcsolatba.

A kutatók hasonló módon drótosodásra tudták serkenteni a Synechocysitis (PCC6803) foto-szintetizáló baktériumot is - jelentette a The New Scientist című angold tudományos folyóirat online kiadásában.