A Microsoft Virtual PC 2007 elsőre ijesztő neve mögött, egy remekül használható és hiánypótló szolgáltatást nyújtó szoftver rejtőzik.  A Virtual PC egy nagyon érdekes szoftver: telepítésével tulajdonképpen egy virtuális számítógépet hozhatunk létre Windows rendszerünkön belül. Ez a virtuális gép (majdhogynem) semmiben sem különbözik egy igazi PC-től: külön merevlemezei, külön operációs rendszere, hardver és szoftverbeállításai lehetnek. Habár jellege hasonló, a Virtuál PC nem keverendő össze az emulátorokkal: létező hardvereinket fogjuk használni, csak éppen igény szerint teljesen más környezetben.

A jó öreg 95 - most aztán fagyhat kedvére...

Nézzünk egy példát ! Tegyük fel, hogy gépünkön a Windows XP-t telepítettük és használjuk, stabilitása, valamint az NTSF fájlrendszer miatt (vagy akármi más miatt...). Rengeteg régi, Win95 vagy DOS játékunk és speciális felhasználói szoftverünk van viszont, ami nem akar rendesen futni XP-n, főleg az eltérő környezet miatt. A Virtual PC segítségével pillanatok alatt készíthetünk egy „képzeletbeli” ám tökéletesen működő másik PC-t, amire a Win95-öt vagy éppen sima DOS-t telepítve, az előzőleg említett ősrégi szoftvereink csodásan futnak. A virtuális PC létrehozása szinte gyerekjétáték: csak ráklikkelünk a „new” gombra, és máris megadhatjuk új PC-nk adatait. Egy varázslón keresztül zajlik a folyamat, ahol meg kell adnunk „új gépünk” nevét, az operációs rendszer típusát (ez akár OS2 is lehet, érdekes, hogy Linux-ot nem kínál fel...), és a felhasználandó memória mennyiségét (hiszen egy Win95-ös rendszernek bőven elég a 64MB).
 
Ha mindezzel megvagyunk, akkor meghatározhatjuk, hogy új rendszerünk egy , már létező „virtuális merevlemezt” vagy egy újat használjon. Létező persze csak abban az esetben van, ha egy-két Virtuális PC-t már előzőleg készítettünk. Új rendszer esetén csak meg kell adnunk, hogy az igazi merevlemezen hol tárolódjon a virtuális HDD  (figyeljünk, hogy legyen elég hely!), és készen is vagyunk. A finomhangolásokban bállíthatjuk, hogy az „új masina” mely hardvereszközökhez és hogyan férjen hozzá (pl. akarjuk-e használni a modemet, stb.) Ezután az indítóablak listájában máris megjelenik a létrehozott Virtuális PC, ami egy klikkeléssel indítható.  

Gép a gépben...

A Virtuális PC ugyanúgy fog működni mint egy igazi, azzal a különbséggel, hogy mindezt a létező operációs rendszeren belül, egy ablakban (igény szerint teljes képernyőn) teszi. Indítás után bejön a BIOS, leszámolja a memóriát (pontosan annyit, amennyit engedélyeztünk neki előzőleg), majd bőszen keresi a boot-rekordot a merevlemezen illetve CD-n. Első lépésben ennyi – ha használni akarjuk, ugyanúgy telepítenünk kell rá egy operációs rendszert mint egy igazi gépre. A telepítés ugyanúgy történik (CD-ről vagy image-ből) mint egy igazi, létező gép esetében. A további használat során sem fogunk tapasztalni semmi eltérést, sőt ha egy közepes gépünk van (kb. 2Ghz és min. 512MB DDR) van, akkor a sebességgel sem lesznek gondjaink, ha pedig átlagos vagy jobb PC-vel rendelkezünk, akkor öröm lesz használni a szoftvert. Ráadásul (ez a legjobb az egészben), ha a virtuális Windows lefagy, akkor egyszerűen bezárjuk az ablakot és a Virtua PC-t, voilá ! Alatta ott a használható és stabil XP. Mi tagadás, sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, mint két operációs rendszert telepíteni egyazon gépre. Érdekesség: ha XP alatt akarunk telepíteni egy virtuális Vistát... nos az nem fog menni. "Lefelé" viszont teljesen kompatibilis - még egy Windows 3.1-et is sikerült futtatni, igaz, inkább csak nosztalgiából.