Mivel a mandrill viszonylag közeli rokona az embernek, a felfedezés alátámasztani látszik azt a vitatott elméletet, amely szerint az emberek is a különböző genetikájú partnerekhez vonzódnak a leginkább. A nagy-britanniai Durhami és Cambridge-i, valamint a franciaországi Montpellier-i Egyetem tudósítói a közép-afrikai Gabon kutatóival működtek együtt a vizsgálat során. Összesen mintegy 200 gaboni mandrill vérét és szaporodási szokását elemezték.

Bár nincs teljesen tisztázva, hogy a nőstények honnan tudják, melyik hím génjei egészítik ki a leginkább a sajátjaikat, a kutatók úgy vélik, hogy szaglásuk segítheti őket ebben. Mivel saját testszagukat ismerik - s azt részben génjeik határozzák meg -,  kiszimatolják azokat a hímeket, amelyek testszaga különbözik a sajátjukétól, azt sejtetve, hogy genetikájuk is eltér - írták a kutatók a Journal of Evolutionary Biology című szaklapban a ScienceDaily tudományos hírportál ismertetése szerint.

A szaglás lehetséges szerepén kívül a kutatók valószínűsítik, hogy a nőstény mandrillok szelektív megtermékenyítést is alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a nőstény több hímmel párosodik ugyan, de szervezete elutasítja a hasonló genetikájú hímek spermiumait, csupán az eltérőeket "választja ki".

Jo Setchell, a Durhami Egyetem antropológusa - és egyben a kutatás vezetője - szerint eredményeik nagyon izgalmasak, és ez az első alkalom, hogy a genetikai összeférhetőségre történő szelekciót sikerült kimutatni egy olyan fajnál, amely nagy létszámú, több hímből és nőstényből álló csapatokban él.