Mint a kutatók kiemelték, ezek a tulajdonságok lehetővé teszik, hogy az optimális alatti, mostoha körülmények között is túléljen a növény. Lam Hon-ming és munkatársai 17 vad és 14 termesztett szójabab változat genetikai állományát határozták meg. A szekvenálás során több olyan gént fedeztek fel a vad fajtákban, melyek vagy teljesen hiányoztak a termesztett változatokból, vagy eltértek. 

A szójababot csaknem 5 ezer éve termesztik Kínában, az Egyesült Államokban pedig 1765 óta, ezért a tulajdonságok hosszú időn át tartó mesterséges kiválasztása során a növény sok génje elveszett. 

Kína népessége a 2009-es 1,33 milliárdról 2030-ra várhatóan 1,44 milliárdra emelkedik, ezért az ország arra törekszik, hogy növelje az élelmiszerek termelését. Kína lakossága a világ népességének 22 százalékát teszi ki, miközben az összes termőföldnek csupán 7 százalékával rendelkezik. Vízkészlete az egy főre jutó világátlagnak csak negyede, ám még ennek negyede is annyira szennyezett, hogy még ipari alkalmazásra is alkalmatlan. Ezért az állami laboratóriumban tevékenykedő kínai agrobiotechnológusok célja, hogy nagyobb termésátlagot érhessenek el mostoha körülmények között is a szójabab ellenállóképességét növelő gének "génszabászati" felhasználásával.