A PC-k és persze a hozzávaló szoftverek térhódítását talán egy mondattal lehetne jellemezni: sok, előzőleg lehetetlen dolgot megtehetünk gyorsan és egyszerűen. PC-k nélkül igen nehéz lenne Mandelbrot halmazt modellezni otthon, vagy kipróbálni, hány alkalommal tudunk sörétes puskával lábon lőni egy rosszfiút. Az Excel hiányában órákig, napokig szöszölhetnénk egy számológéppel és egy kockásfüzettel, ha pedig nem lenne Word, akkor én most egy „Erika” írógéppel kopácsolnék, és a javítószalagot keresném, ha melléütök valahol.

A PC-k szerencsére beszivárogtak a mindennapokba, és rengeteg olyan tevékenységet elérhetővé tettek az átlagember számára, ami számítógép nélkül igen nehéz lenne. Nem kivétel a zenék komponálása sem: az analóg időkben zenekart kellett verbuválni, megtanulni gitározni/dobolni/zongorázni (egy kis kottaolvasás sem ártott), majd a garázsban az egyik próba alkalmával rögzíteni a nagy művet (szalagos magnóra). Manapság az önjelölt komponisták számára elég pár perc. Csak a megfelelő szoftver kell, kis szöszölés a harmóniákkal, és máris menthetjük el a „nagy művet” MP3-formátumban, és pakolhatjuk fel a Soundcloud-ra. De vajon milyen lesz a „nagy mű”?

Az alapokkal legyünk tisztában, számítógép ide, vagy oda...

Partitúra és hetes akkordok
Bár a számítástechnika, a szoftver-szintetizátorok és sequencerek (lásd később) nagyon megkönnyítik zeneszerzői tevékenységüket, nem fogják helyettesíteni a tehetséget, az összhangzattan-tudást és a hallást. Fontos tehát, hogy ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy csak szoftverre és „nagyon profi hangmintákra” lesz szükségünk. Csupán ezeket használva ugyanis a legjobb esetben is csak közepesek maradunk – közepes zeneszámból viszont millió létezik.  Bár az itt ismertetett szoftverek mindegyikével készíthetünk kellemes kis „zenécskéket” viszonylag gyorsan, ha nem tudjuk mit jelent a „C-dúr hét”, illetve, hogy mikor isteni az A-moll alatt az F basszus (és mikor nem!) akkor nem érdemes nekiesni a komponálásnak.

Tévhitek és félelmek
Van pár téveszme a számítógépes (vagy elektronikus) zeneszerzéssel kapcsolatban. Kottát (szaknyelven partitúra) írni és olvasni a közvélekedéssel ellentétben nem kötelező, főleg hogy a modern zeneszerzés már nem ezen az elven működik. Ártani persze nem árt, de ne legyen kisebbségi érzésünk, John Lennon is karrierje utolsó éveiben tanulta meg a kottát. Szintén nem lesz szükségünk abszolút hallásra: igaz Bach és Michael Jackson rendelkezett ezzel, de a zenészek 90%-a nem (ezért találták fel a hangvillát). Nem tévhit azonban, hogy valamilyen hangszert ismerni kell (lehetőleg ne a dobot.) Ha már eleve játszunk valamilyen hangszeren, az nagy segítség, ha esetleg mégsem, akkor is érdemes legalább kezdő szinten megtanulni gitározni/zongorázni/skótdudázni – bármi megteszi, ami egynél több zenei hangot tud egyszerre kiadni (szaknyelven polifonikus hangszer). Ez abban segít, hogy a bevezetőben is említett, nélkülözhetetlen összhangzattannal megbarátkozzunk. De elég a jó tanácsokból, lássuk a szoftvereket!

Milyen típust válasszak?
Arra a célra, hogy élvezhető, az emberi fülnek kellemes, ugyanakkor profinak hangzó (szaknyelven: gondosan „kimixelt”) zenét állítsunk elő otthon, rengeteg szoftver megfelel. Három típusra oszthatjuk ezeket:

1. loop (hangminta-hurok) alapú zeneszerkesztők
2. trackerek (speciális számítógépes zeneszerzési forma)
3. sequencer (ez az ipari szabvány, így készülnek a profi zenék).

Loop
A hurok alapú szerkesztők a legkönnyebben használhatók, a segítségükkel akár egy gyerek is tud hallgatható zenét „összerakni”. Sajnos az egyediség és érdekesség teljesen hiányozni fog belőlük (köszönhetően az előre felvett hurkoknak, amelyeken nem tudunk változtatni), cserébe viszont tényleg nagyon könnyű őket használni. A műfaj legismertebb képviselője az OSX-hez járó Garageband.

Sajnos csak Mac-felhasználóknak járható út ennek használata, cserébe viszont megszámlálhatatlan mennyiségű loop-ot kapunk, a nagyzenekari hangzástól a rockgitárokig. Egyszerűbb kísérőzenéket (prezentációk, kisfilmek alá stb.) bármikor összedobhatunk ezzel a szoftverrel, mindenféle hangszer vagy MIDI billentyűzet nélkül. Komoly, saját kompozíciók zenei alapjának elkészítésére, sőt saját sávok felvételére és mixelésére is alkalmas a Garageband – ebben a minőségében viszont már nem tündököl annyira.

Ugyanilyen jellegű szoftver PC-n elég kevés van, és sajnos nem is olyan kiemelkedőek, mint az OSX-es nagy öreg.

A Sony Acid tudja talán legjobban megközelíteni az Apple termékét, ennek olcsóbb verziója a Mixcraft. Utóbbi próbaváltozata letölthető innen - sőt a Mixcraftot használva még az eredeti Garageband loopokat is használhatjuk, mivel azokat is szépen importálja. Otthoni felhasználók között a legnépszerűbb, a szinte mindenhol kapható, és olcsó Magix Music Maker.

Tracker
Ha akarjuk, akkor a tracker-alapú szerkesztőkkel is használhatunk loop-okat is (igaz, nem olyan könnyen, mint a Garageband esetében), legnagyobb előnyük azonban az, hogy ezekkel már valóban saját zenéket tudunk komponálni. Ez annyit tesz, hogy nincs többé megkötve a kezünk: írhatunk saját dallamokat, basszus alapot, sőt dobsávokat vagy bármit.

Értelemszerűen a kezelésük nem annyira könnyű, mint a profi zenészek által csak megmosolygott „hurkos” szerkesztőké: egy trackert bizony meg kell tanulni kezelni. Ha azonban sikerül, akkor a végeredmény akár teljesen profi zeneszám is lehet: ráadásul mindenféle hangszer vagy akár MIDI billentyűzet nélkül! Az egyik legismertebb ilyen tracker az ingyenes Madtracker (letölthető innen), vagy a jóval könnyebben kezelhető, ám hangzásában kevésbé profi ModPlug Tracker.

Ha már nagyon begyakoroltuk ezt a fajta zeneszerkesztést, de még mindig nem vagyunk elégedettek a hangzással, akkor ott a létező legprofesszionálisabb tracker szoftver: a Renoise. Ezzel már profi zenéket is készíthetünk, ha kíváncsiak vagyunk a hangzásra, itt meghallgathatunk pár Renoise zeneszámot.

Bár nem hagyományos tracker, inkább egyfajta szoftver-szintetizátor-sequencer-tracker hibrid (ez valóban szörnyen fest így leírva, de sajnos nincs jobb kifejezés rá) a Fruity Loops (vagy FLstudio) nevű remek kis zenekészítő. Ha dance/techno/rave vagy hasonló stílusú zenét szeretnénk készíteni, akkor tökéletes választás!

Sequencer
Ha már annyira belejöttünk a zenekészítésbe, hogy az előző kettő szekciót kinőttük, akkor nincs más hátra, mint egy igazi sequencer (és a hozzávaló hangképző eszközök) használata.

Az ilyen szoftverek már mindent tudnak: használhatunk loopokat (Garageband és társai), de saját dallamokat, hangsávokat is írhatunk, akár hangszer vagy MIDI eszköz nélkül is (trackererk), és mindezek tetejébe még ezer dolgot tudnak, a mixeléstől az effektezésig. A leghíresebb (és legjobb) megoldás a Steinberg által fejlesztett Cubase. Szinte minden második hangstúdióba lépve ezzel a szoftverrel fogunk találkozni. Bár otthoni használatra kicsit túlzásnak tűnhet, azért ne mondjunk le róla.

A profi funkciók mellett a Cubase alaposan támogatja az otthoni zeneszerzőket is: rengeteg VST plugin (ezek lehetnek hangeffektusok, de akár teljes szintetizátor-modulok is) tölthető le/vásárolható meg hozzá, és a kezelése sem különösebben bonyolult. Sajnos nem egy olcsó szoftver. Ha esetleg nem boldogulunk a Cubase-zel, akkor érdemes megnézni az alternatívákat: nagyjából ugyanazon tudással (és árral) rendelkeznek. Mac-felhasználóknak Logic Pro, PC-re a Cakewalk Sonar X1. 

Nincs más hátra, mint kipróbálgatni a szoftvereket és a módszereket, és máris indulhat a zenebarkácsolás! Sok sikert!