Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1998 óta használja a SAFIR (Surveillance et Alerte Foudre par Interferométrie Radioélectrique) villámlás lokalizációs hálózatot. A tapasztalatok szerint egy év alatt hazánkban átlagosan két és fél villám csap a földbe minden négyzetkilométeren. Idén május 21-én például egyetlen nap alatt 31 ezer villámot érzékelt a rendszer, és bár a villámlással járó zivatarok 95 százaléka a nyári hónapokra esik, az év többi részében is fennáll a veszély.

Egy korábbi felmérés szerint a magyar háztartások legalább fele tapasztalt már villámcsapásnak betudható áramellátási problémát, mégis a lakosság kétharmada nem ismer a villámhárítón kívül más villámvédelmi megoldást.

Miért nem elég a villámhárító?
A villámhárító a túlfeszültség elleni védekezés első lépcsőfoka: megakadályozza, hogy az elektromos kisülés közvetlenül az emberbe csaphasson vagy tüzet okozzon. Ide sorolható a központi elosztószekrénybe épített elektronika és a földelés is, de ez még mindig nem jelent teljes védelmet. Igazi megoldást csak a többfokozatú villámvédelem jelent, mivel a villámok egy része eléri az elektromos- és a telefonhálózatot is.

Ezért van szükség másodlagos túlfeszültség-védelemre, ami egyúttal nem csupán a villámok, hanem más áramingadozások ellen is védettséget biztosít. Ráadásul a villámkárok mértéke – tönkrement házimozi, televízió, számítógép – egy túlfeszültségi-védelmi berendezés árának a sokszorosa is lehet.

Általános érvényű tanács – mindannyian hallottuk már –, hogy viharok idejére minden elektromos berendezést célszerű kikapcsolni, és kihúzni a konnektorból, sőt a fali csatlakozóból is. Ám ezt minden egyes vihar esetén újra és újra megtenni meglehetősen kényelmetlen.

A megoldást a másodlagos villámvédelem jelenti. A túlfeszültség ellen védő eszközök (például ezek) megakadályozzák, hogy a feszültségesések, a hirtelen lökések vagy a túl magas feszültség kárt tegyenek az értékes elektronikai készülékekben.