A Wired.com szerint egy D1-es tankot vetettek be a történelemben először harcban. A páncélost érdekes módon a britek a haditengerészet keretei között fejlesztették, és „földi hajónak”, azaz „landshipnek” nevezték. Legénysége sem a szárazföldi haderőből került ki, hanem a haditengerészetből rekrutálódott. A tankok kifejlesztését ugyanis a szárazföldi hadsereg korábban elutasította, az Admiralitás Első Lordja, vagyis a Royal Navy-ért felelős haditengerészeti miniszter azonban mégiscsak felkarolta az ötletet. Ez az ember nem volt más, mint a később az angol történelem meghatározó egyéniségei közé bekerült Sir Winston Churchill.

A tankokat az első világháború nyugati, franciaországi frontján vetették be az britek, méghozzá a másfél millió ember életét követelő somme-i csata folyamán, 1916. szeptember 15-én. A nehéz, 14 tonnás szörnyeteg a német állások ellen indult. Parancsnoka H. W. Mortimore kapitány volt. Ezután következett az első nagyobb tanktámadás Flers-Courcelette-nél, amelyben már 15 harckocsi vett részt.

A Mark I-es tank (C-15-ös) bevetése 1916. szeptember 25-én. Tíz nappal korábban lendült támadásba az első tank, a D1-es

Wikipedia

A britek mind a 49 rendelkezésükre álló páncélost be akarták vetni, de közülük csak 22 érte el a frontot lerobbanás nélkül. Ugyanakkor hét még ezek közül sem indult be, amikor a támadás nekilendült.

A németeket meglepte a félelmetes új hadieszköz, és gyorsan meghátráltak előle. Ám ugyanilyen gyorsan rájöttek, hogy kézifegyverekkel ugyan hiába hadakoznak a tankok ellen, de a tüzérséggel könnyen csapást mérhetnek a lassan döcögő acélszörnyekre. Márpedig a németeknek jó tüzérségük volt – jegyzi meg a Wired.com.

A tankok személyzete nehézkesnek találta a furcsa szerkezetek irányítását. Rosszul láttak ki belőle, a motorok megbízhatatlanok voltak, gyakran lerobbantak a harcjárművek, minimális, 1-2-3 kilométeres sebességgel mozogtak, és sokszor elakadtak az árkokban.

Mindenesetre a kezdeti sokkhatás az angol oldalt meggyőzte a tankok fontosságáról: Douglas Haig brit tábornok ezért ezer újabbat rendelt belőlük. 1918-ra a britek 2800 tankot gyártottak. Közben a franciák is 4000 harckocsit állítottak elő, az USA pedig 84, azaz nyolcvannégy darabot. A németek voltak – ekkor még – a legkevésbé lelkesek: mindössze 20 tankot vetettek be az első világháború folyamán.