Két növényevő dinoszauruszról van szó, amelyek a késő kréta időszakban, 83 millió és 75 millió évvel ezelőtti periódusban éltek. Az első őshüllő nevét a világörökség részét képező lelőhely okán az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO tiszteletére kapta, a másodikat, utalva csőrös arckoponyájára, az antik mítoszok oroszlántestű, sas szárnyakkal és fejjel rendelkező griffmadára után neveztek el - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon. A leletekről a Cretaceous Research című folyóirat online kiadásában jelent meg részletes tanulmány.

"A kistestű, szarvakkal rendelkező dinoszauruszok evolúciós történetének hiányzó láncszemét alkotják" - magyarázta Michael Ryan paleontológus, a Clevelandi Természettudományi Múzeum kurátora, a tanulmány vezető szerzője. Közlése szerint noha a szarvas dinoszauruszok Ázsiából származnak, a kutatások azt mutatják, hogy a Leptoceratopsidae családhoz tartozó őshüllők nagyon gyorsan elterjedtek, majd diverzifikálódtak Észak-Amerikában - az Unescopceratops koppelhusae és a Gryphoceratops morrisoni ugyanis a család legkorábbi képviselői a kontinensen.

Az Unescopceratops koppelhusae körülbelül 75 millió évvel ezelőtt élt. Testhossza 1-2 méteres volt, testsúlya pedig nem haladta meg a 90 kilogrammot. Nagyon rövid, a tarkójából eredő nyakfodra volt, viszont koponyáját nem díszítette csonttaréj. Papagájszerű éles csőrrel rendelkezett, állkapcsában sorakozó fogak apróbbak és kerekebbek voltak, mint a Leptoceratopsidae családhoz tartozó dinoszauruszok bármelyikének. Fejsze alakú alsó állkapcsához külön csont csatlakozott, amitől úgy tűnt, mintha az Unescopceratopsnak kis álla volna.

A Gryphoceratops morrisoni 83 millió évvel ezelőtt élt, állkapcsa rövidebb és szélesebb volt, mint a Leptoceratopsidae család bármely más tagjáé. Az állkapocscsont mérete és alakja alapján a kutatók úgy vélik, hogy egy teljesen kifejlett egyedé volt. A paleontológusok véleménye szerint a Gryphoceratops morrisoni testhossza nem haladta meg a másfél métert.

"Kistestű dinoszauruszok fosszíliáira ritkán bukkannak. Az ilyen töredékes leletek, mint amilyenek a két őshüllő esetében előkerültek, hozzájárulnak a dinoszauruszok evolúciójának jobb megértéséhez" - hangsúlyozta David C. Evans, a Torontói Egyetem docense, a tanulmány társszerzője.