"Majd minden galaxis központjában megtalálható egy hihetetlenül nagy fekete lyuk. A Tejútrendszer centrumában lévőnek a tömege négymilliószor múlja felül a Napét. Akadnak azonban olyan galaxisok is, ahol ennél is több ezerszer masszívabb fekete lyuk 'terpeszkedik'. Az is bebizonyosodott, hogy ezek a fekete lyukak nagyon gyors növekedésnek indultak az ősrobbanás után. Ezek a  képződmények teljesen kifejlettek voltak akkor, amikor a világegyetem nem érte el jelenlegi korának tizedét sem" - magyarázta Andrew King, a Leicesteri Egyetem asztrofizikai intézetének professzora.

A fekete lyukak a csillagközi térben lévő gázok beszippantásával növekednek. E folyamat során korong alakul a gázokból, amelyek spirális pályán áramlanak a fekete lyukba. Az áramlás oly lassú, hogy a fekete lyukak mostani hatalmas méretükre a világegyetem egész léte alatt sem tehettek szert.

hvg.hu archív

"Egy sokkal gyorsabb mechanizmusra volt szükség, ezért elgondolkodtunk azon, hogy mi történt, ha a gázok több irányból áramlottak a fekete lyukba" – mondta Chris Nixon, a Leicesteri Egyetem asztronómusa.

Chris Nixon, Andrew King, valamint Daniel Price, az ausztráliai Monash Egyetem kutatói egy olyan komputeres szimulációt készítettek, amelynél két gázkorong keringett különböző szögben a fekete lyuk körül. Egy kis idő múltán a két korong összeütközött, a kozmikus karambol következményeként pedig hatalmas mennyiségű gáz zuhant a fekete lyukba. A kutatók számításai szerint egy ilyen mechanizmus a fekete lyuk ezerszer gyorsabb növekedését teszi lehetővé. Ez megmagyarázhatja, hogy a fekete lyukak miként tettek ilyen gyorsan szert ekkora "testméretre".

"Nem ismerjük, hogy pontosan miként áramlottak a gázok a galaxisokban a korai univerzumban. Ha ez kaotikusan történt, az lényegesen megkönnyítette a fekete lyukak táplálkozását" - emelte ki Andrew King professzor.

Az eddig felfedezett két legnagyobb fekete lyuk egyaránt tízmilliárdszor múlja felül a Nap tömegét.

A Leicesteri Egyetem és a Monash Egyetem kutatóinak tanulmánya a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban lát napvilágot.