Musztafa al-Vaziri közlése szerint a lelet II. Anheszenpepi ókori egyiptomi királynéhoz kötődik. Ő volt az anyja II. Pepi, uralkodói nevén Noferkaré egyiptomi fáraónak, aki az i. e. 2278 és 2184 között uralkodott. II. Pepi gyermekként, mindössze hatévesen került a fáraók székébe, emiatt egy ideig II. Anheszenpepi uralkodott helyette régensként.

Az obeliszk felső darabját a Genfi Egyetem francia-svájci régészeti missziójának keretében fedezték fel. A munkálatokat az egyiptomi műemlékvédelmi minisztérium segítette.

Vaziri szerint a régészek II. Pepi uralkodói nevének (Noferkaré) első, hieroglifákkal írt betűit is azonosították egy kártusba – hosszúkás keret, amelybe az ókori egyiptomi fáraók és királynék, esetenként a királyi család más tagjainak nevét írták – foglalva.

A rózsaszín gránitból faragott obeliszk felső része 2,5 méter hosszú, ami azt jelzi, hogy a kőoszlop 5-6 méter magas lehetett. Ez az eddig felfedezett legnagyobb obeliszktöredék az óbirodalom idejéből. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az obeliszk csúcsát, a piramidiont fémlapokkal, valószínűleg rézzel vagy aranylemezzel borították, hogy csillogjon a napsütésben.

A Kairóhoz közeli Szakkara, amely az ókori Egyiptom egyik fővárosa, Memphisz temetőkörzete volt, az egyik leggazdagabb archeológiai lelőhely Egyiptomban.